Utolsó nap NY-ban...
Elmentem a Guggenheim múzuemot megnézni, de mivel ezen a napon zárva volt, ezért csak kívülről csodálhattam meg az épületet, amelyet fényképről már ismertem és nagyon szerettem. A Centrál Park keleti oldalán található és valóban érdekes látvány, ahogyan a hullámvonalas épület illeszkedik a többi magasépülethez... Azaz, mint Péter mondta, nem illeszkedik sehogyan sem a környezetébe, ezért nagy vitát váltott és vált ki a mai napig. Szerencsére nemrég védettség alá helyezték, így már lebontani nem lehet :-)))
Déllután az Ellis Irelandot látogattuk meg, ahova a XX. század elején 12 millió emigráns érkezett. Torokszorító látvány volt a kiállítás, amely felidézi az emberiség történetének tanán legnagyobb bevándorlási hullámát. A messzi országokból ide érkezőknek mintegy 2 százalékát fordították vissza, különböző okokból. A nagy többség, aki bevándorolhatott, az valóban egy szabad ország állampolgára lett - s nagyrészt csak rajta múlott, hogyan boldogul - bár sokakra várt elképesztően nehéz körülmény pl. a Közép-Nyugat kietlen tájain.
Este New York legjobb szték-éttermében vacsoráztunk,borozgattunk, majd végülis lóhalálával,azaz taxival vágtattunk ki a JFK reptérre, egy órával a gép indulása előtt érzeztem, ez némi kapkodáshoz vezetett :-(( Este tizenegy órakor szállt fel a gép, irány Barbados :-))

Kalandjaim  Kelet-karibiában

Hajnalban, fél négykor érkeztem meg Barbados szigetére, ahol nem várt meglepetés ért. Mivel a belépési papírra ráiírtam,hogy Szent Vincent a célállomás, kifaggattak, hogy miért megyek oda, mennyi időt akarok ott tölteni. Majd meghallgatva a válaszaim, közölték, hogy nem engednek be Barbadosba. Ez ott a sötét hajnalban eléggé rosszul esett s sajnos gyatra nyelvtudásom miatt nem is igen értettem, mi lehet a baj? Perceken belül bekerültem a többi elkülönített emigrációs proglémás utas közé... Kb. hat különböz emberrel kellett beszélnem, főleg a légitársaság alkalmazottjai akartam meggyőzni arról, hogy mivel nem léphetek be Barbadosba /ezt nem értettem, hogy miért, hiszen csak átutazó vagyok, s ehhez még vízum sem kell/, ezért visszaküldenek az Egyesült Államokra. Ezt kerek-perec megtagadtam. Majd közölték, hogy vegyem meg a hazafelé útra tartó jegyem egy hónapon belüli időontra vissza Szt. Vicentről Barbadosba, majd onnan tovább egészen Európába, ez esetben felszállhatok a Sz. Vincentbe tartó gépre. Hát ezt nem nagyon értettem, de mivel más választásom nem volt, elfogadtam ezt. Majd közölték,hogy majd lemondhatom telefonon ezeket a foglalásokat... Hát erre végleg berágtam... Kértem,hogy vehessek vízumot Sz. Vincentre /ezt Barbadosban nem lehet/, majd felajánlottam, hogy ha engednek beutazni Sz. Vincentre, akkor ott fogok vízumot vásárolni, de erre is azt mondák, hogy nem lehet,mert én elmondtam, hogy több mint egy hónapot akarok ott tölteni, a vízum meg csak egy hónapig lenne érvényes. Oké, mondtam, akkor visszajövök egy hónap múlva - na ezt már nem hitték el /modnjuk nem is volt komoly az ígéretem :-)))/Hosszas huzavona következett, majd újra beraktak az emigrációsok közé és közölték, hogy ott kell várnom három órát. Hát ezen igencsak meglepődtem, de mit volt mit tenni??? Leültem a többi szerencsétlen közé, majd 5 perc múlva újra jöttek értem, és legnagyobb meglepetésemre  elkísértek egy váróban és közölték, hogy elrepülhetek, az eredeti induláshoz képest három órával később... Na, ezt magyarázza meg valaki.. Most itt ülök és várom, hogy feltegyenek a gépre, amely remélem, valóban St. Vincentre megy :-)))
Két tanulság: jó lenne, ha tudnék jól angolul, mert úgy talán kevessebb vita lett volna és most tudnám, hogy végülis miért engedtek tovább Barbadosról St. Vincentre??? A másik:  ha lett volna nálam egy levél, mely igazolja, hogy én egy évig önkéntes leszek St. Vincenten, akkor minden vacakolás nélkül átengedtek volna...
Csatolok két képek a barbadosi reptérről, mely hajnalban készült, s akkor még igen vidám voltam... A dolog érdekessége, hogy bár három órával később indulok, de mégis másfél órával korábben érkezem Szt. Vincentre a tervezettnél, ugyanis az eredeti jegyem átszállással és várakozással Trinidadban jóval hosszabb lett volna. Így talán a magyar önkéntes koordinátor is megtalál Kingstonban, a reptéren, Sz. Vincentben, ahova remélem, tényleg megérkezem valahára...  :-)))
A kelen-karibiai kalandozás elkezdődött :-))))

Hál Istennek, ez St.Vincent!

Nahát fotót nem tudtam csatolni, mert most azzal van bajom, de viszont minden gyanakvásom dacára, tényleg St. Vincenten tettek ki.... És eljött értem a magyar önkéntes koordinátor :-))) Ami nagy szerencse, mert a főváros, Kingston kaotikus zűr-zavar, van ugyan tömegközlekedésnek mondható irnytaxi-féleség, ami olcsó, viszont nem lehet rá felférni... Végül egy kis mikrobuszba 23-an préselődtünk be, meg még a rengeteg csomag, de megérkeztünk végre-valahára a Richomd Vale Academyhoz... Szuper hely, dános építették a népfőiskolai mozgalmuk keretében. Közel a Karib-tengerhez, arra  panorámás minimál stílusú épületek, de ennél is sokkal fontosabb, hogy nagyon kedves, barátságos és segítőkész fiatalok vannak itt, most kb. 25-en, akik mennek Dél-Amerikába és Afrikába önkéntesnek. Van egy csoport akik a lovakkal való kommunikálást tanulják, én pedig földművelést, organikus növény-termesztés fogok tanulni. Már fürödtem a tengerben //fekete vulkáni homok, tiszta, meleg tengervíz..../.
Most van a köszöntő vacsora azoknak, akik visszatértek Equadorból és engem is megtapsoltak, mind gardern-volunteert. Nagyon helyes banda, jól érzem magam. Képeket talán később....

Tovább NYC-ben, egy nap Washingtonban

 14,5 millió PET-palack úszik az óceánok vizén. A NYC-i Time Squeren lévő üzletben ebből készített ruhákat árulnak

Az ún. adományboltokban nagyon olcsón lehet vásárolni. Az adományozó leírhatja az adóalapjából a beadott tárgy értékét.

Egy nő New Yorkból...


egy férfi Washingtonból.

Háttal a Fehér Ház előtt

 

Szemből a Capitolium előtt

A vietnami háború áldozatainak emlékműve Washingtonban

Best of New York: Harlem

16 órnt át róttuk az utcákat Péterrel, s Harlemben ért a legnagyobb élmény. Péter már 40 éve jár egy fekete gyülekezetbe Harlembe, aholva sem túristák, ssem fehérek nem bejáratosak. A fekete protenstáns gyülekezet tagja nagy szeretettel fogadtak és részt vehettem vasárnapi istentiszteletükön. A gyülekezet püspöke, a kórus, a szertartás, a hívek imái, a közlépkori szokásokon alapuló ördögűzés egyenként is sokkoló volt, de együtt kimondhatatlan élmény. Szeretettel és tiszetlettel fogadtak, megköszönték, hogy érdeklődöm irántuk, megöleltek és végig éretem szertő figyelmüket. Az egyetlen turista voltam ott és hatalmas megtiszteltetésként éltem meg ennek a gyülekezet tagjainak a figyelmét.  A szertartás döbbenetest és a hívek reakcióit látva többször majdnem elsírtam magam.... Nem tudok erről írni, nincsenek rá szavak. Az istentiszteletet mindig felveszik videóra, s nekem azonnal készítettek róla CD-másolatot, melyet megkaptam ajándékba.

Harlemi utcakép

Harlem a fekete polgári-jogi harcok kiindulópontja volt az 1960-as években. Itt élet és itt ölték meg MalcoX-t, aki a feketék joginak élharcos volt. Ma sugárút viseli nevét.
A valaha rossz hírű negyed Juliani volt NY-i polgármesternek köszönhetőn mára újra felkapott környék lett, jobb móú fehérek költöznek a szépen felújított, eredeti állapotban megmaradt házakba.

A templom után egy híres fekete-étteremben ebédeltünk, majd többnyire gyalog bejártunk több híres körzetet.

A Vasalóház - nagyon látni akartam...

Este a Sohúóban

A Washington tér

Break-táncosok az Union téren

Picasso New Yorkban: a hatalmass szobor a New York-i egyetem tanárainak lakóparkjában áll, Picasso egyik kedveséről készült portré.

A Washington-tér és környéke a New Yorki egyetem közplnta. A hippy-kultúra fellegvára, a 70-es években a drogosok gyülekező-helye volt.

I Love New York

Szombat van, s szerencsére Dávidtól kaptam egy e-mailt, hogy el ne felejtsem, hogy szombaton és vasárnap bolhapiac van a városban.
Azonnal módosítottam a programomon és elindultam a 25. utcába, amelyet hétvégén lezak, s vidám vásártérré alakul az utcának egy hosszú szakasza. Ráadásul itt van közelban a bolha-piac is egy régi garázsban, s körülötte még számtalan antikvitás árus. Több sem kellett, 8 órán át piacoztam, bútorok, ruhák, ékszerek, könyvek, nagyon drága és filléres cuccok között kutakodtam. Nem csak vásárolni, de nézelődni és jókat enni-inni is lehet, hiszen minden náció konyhája kitelepül ilyenkor. Afrikai, indiai, dél-amerika, spanyol, amerikai konyha, üdítők, italok... Imádom ezeket a helyeket, nagyon jó volt ez a nap.
S bár nem akarok sehol igazi gagyi-vásárló turista lenni, de fiam kérésére vennem kellett egy I love You NY feliratú pólót - és még néhány más ajándékot.
I LOVE NEW YORK4

A bolhapiac előtt

A 25-ik utcában, a kirakodó vásáron

AGarászban

Úton hazafelé - egy majdnem tipikus NY-i ház

A nap váratlanul igen kellemesn zárul, Péterrel egy "Magaslat" nevű kcosmában vacsoráztunk és boroztunk és ismét egymásnak feszültünk....

New York, New York:Centrál l Park, Apple Store, MOMA

Ma Dave-vel és néhány turistával vágtam neki a Centrál Parknak, ami nagyon jó választás volt. Több, mint öt órát sétáltunk és szinte mindent megnéztünk, megtudtunk, amit csak lehet.
Videót igyekszem felrakni, de azt hiszem, nem sikerüll :-(((
Hát akkor egy fotó:

A tó körüli sétányról a park menti házak

 John Lernnon emlékműve a park egyik szélén - közel otthonához,ahol meggyilkolták

Ez után az Appla Sore-be néztem be: hatalmas tömeg, nagy zaj, de lenyűgöző terméképítés, az biztos...
A MOMA, a Modern Művészetek Múzeuma nagyon nagy élmény volt. Nem érdemes leírni, hányféle kiálllítást láttam, hiszen az egész házat végig néztem. Ami döbbenetes, az magya az épület nagyvonalúsága és a művészek sokfélesége.

Alice CsodaországbaN - egy szobor-csoport a Centrál- parkból

Elképesztőő épített táj, elképestzően valódi emberek

Ma 11 órát gyalogoltam, de nagyon jó volt... A MOMA design-üzlete elképesztő. Végre egy város, ahol hihetetlenül olcsón, bári megveheti kiváló iparművészek termékeit.

A Modern Művészetek Múzeuma lépcsőháza

A múzeum az egyik legjobb élményem a városban. Nagyvonalúság és hihetetlen tömeg, akik két háztömbnyi sorban állnak, hogy bejussanak egy MÚZEUMBA :-)))

 Ukrán fotós kiállítása a MOMÁ-ban

A legfelső emeleten video-filmeket vetítettek, egy belga művész életképei Mexikóból. Egészen döbbenetes élmény volt. Egy film egy jégtömből készült, amelyet lábbal rugdusnak végig elolvadásáig Mexico City utcáin, a másikban egy birkák keringenek kröbe-körbe egy beton-térben a városban...
 

3. nap New York-i impressziók

Már második napja fogócskázunk Péterrel és nem találunk egymásra. Ez mindkettőnknek rengeteg bosszúságot okoz és időveszteség...Így a betrvezett program helyett - a Nemzeti Könyvtár megtekintése- végül is a Bank of America szponzorálta szabadtéri Brodway-musical részleteket tekintettem meg.

S mivel a napon főttem vagy két órát, szerettem volna inni egy sört. Érdekes, hogy nem árulnak a szabadtéri helyeken alkoholt, csak üditőket. Ez nem esett jól, de mit lehet tenni?? Tegnap este egy boltban tudtam venni egy literes /dobozos!!!/ sört, az ketten ittuk meg Péterrel...
De enni sem nagyon eszem, mert valahogy mindig kevés rá az idő. Ma kivételesen reggeliztem, de a szálláson. Hideg güűmölcs-salátát, joghurtot, teát - tuti, hogy már fogytak egy kilót...

 

Ez a kép még a megérkezéskor, az első este készült a Time Squer-on, jól jelképezi a NYC-i érzést

A Time Square óriáskivetítőjéről készül képen jobbra, alul láthatjákok Pétert és engem a kis piros kínai bőröndömmel, melyel átszeltem az Óerenciás tengert

Az iszonyatosan hideg helyeken - mint pl. a hostel reggelizőj-, majd lefagyt a nyakam, s nincs ez másként a buszokon, villamosokon és minden közösségi térben. Hihetetlenül furcsa, mert sokszor fázom, miközben legalább 35 fok /Celsius/ meleg van, ott ahol nincs légkondi...

Sokat utazom, gyalogolok és figyelem az embereket. Nincs két egyforrma, sem ember, sem ruha... New Yorkban nagyon sok színebőrű van, afro-amerikaiak, latin-amerikaiak és indiaiak is.  Sokszor úgy tűnik kisebbségben vannak itt a nem színesbőrűek. Martin Luhter King álma teljesült...


Divatról sem tudok írni, mindenki össze-vissza öltözködik, semmilyen divat-trend meg nem álíapítható.  Nagyon kevés nő sminkel és kevés a magas-sarkú cipő.Kényelmes és lezser viseleteket hordanak. A Wall Street-en láttam öltönyös,kosztümös embereket máshol semmi jelen nincs a formális öltözködésnek - kivétel persze a rendőrök, tűzoltók, belőlük nagyon sok látható.


Szinte mindenhol takarítanak folyamatosan, s erre szükség is van, mert hihetetlenül sok szemét termelődik. Olyan sok, hogy ma már a háztartási szemetet hajóval, vonattal viteti el NY vezetése már megyékbe,lerakni. Szemétégető építése szóba került, de a zöldek ellenezték, ezért nem épült meg.  A városban sok helyütt van szelektív-hulladékgyűjtő kihelyezve, s ezt használják is.

Felnézel Manhattanban- s mindenhol ilyesmit látsz

Ma még elgyalogoltam a Crysler-házboz, mely az egyik leghíresebb art deco épület talán az egész világon. Sajnos, csak a földszintre engedtek be, s ez csalódás volt. De a ház tényleg nagyon szép, kiemelkedik a többi közül - 193031 között épült.

2. NYCity

Ma egyedül kalandoztam: felszálltam találomra egy buszra, majd találomra leszálltam róla-s mintha csak múltam kísértene, a Columbia University újságíró szakának  épülete előtt találtam magam.



ALMA MATER- szobor a Columbia University nagy könyvtárépülete előtt

Az egyetemem területét jártam végig és az egyik könyvtárat néztem meg. Számomra nagyon érdekes infó, hogy a XX. század utolsó harmadáig ezen az egyetemen a New Yorkiaknak ingyenes volt a tanulás.

George Washington szobra a Wall Street sarkán

Huh... elszállt a gépem, mert nem csatlakoztam konnektoroz,mert a szobában már aludtak, a bőrönd elzárva lakat alatt, nem akartam zörögni,szóval ezt a pár sort már a 3. nap reggelén írom ide.
Később feltöltök még ehhez a naphoz szöveget...

 A lerombolt  ikertornyok emlékmúzeumából egy fotó

Tehát mi is történt tegnap???
2. nap: Columbia Egyetem, az Amerikai Indiánok Múzeuma, a lerombolt ikertornyok helyé n folyó hatalmas építkezés és a terrrortámadás emlékmúzeuma, a Wall Street és környéke és az Empire State Building fért bele - sok utazás metrőval, busszal, ismerkedés helybéliekkel

Az épülő új felhőkarcolók a világ pépnzügyi központját jelképezik

. Sok jó fotó és még jobb élmények - szuper hely, szeretem New York Cityt!!!
Nézz vissza később, töltök fel jó fotókat,  de most tovább kell lépnem. Töltő, átalakító nálam, tehát ha lesz szabad WIFI-csatlakozás /lesz, az biztos.../, akkor ma még folytatom...

Most van egy kis időm, íme  itt a folytatás a képeknek:

A Wall Street-i bika a tőzsdei hossz /haszon/ jelképe.

Kilátás az Empire State  Boulldign tetejéről. A távolban a manhattani felhőkarcolók.

Oregon megyei indián - felvonulás 2008-ban. Fotó az amerikai indiánok múzeumából

Gyönggyel hímzett lovas-nyereg az amerikai indián múzeumból. A nyereg 1895-ben készült. Az indiánok múzeuma agy gyönyörű, restaurált régi házban van, a Szabadság-szobor felé tartó komp-kikötőnél. Egész Amerika /észak, köz-s és dél indiánjait bemutatja, profi munka, de sokkal többet vártam...

1.Úton St.Vincentre: Budapest-Kiev-New York

Költségkímélés céljából választottam a Budapest-Kiev, Kiev-New York útvonalat. /Az krkán légitársasággal negyedáron lehet eljutni a MALÉV-hez képest NY-ba..../

Budapestről két és fél órás késéssel indultunk, így hát volt okom rá, hogy azonnal beparázzak, hiszen úgy tűnt,lekésem a csatlakozást az Amerikába tartó gépre.:-((( Hát elindult a nagy kaland... Szerencsére az ukránok megnyugtattak, hogy ez máskor is előfordult már, s mivel a kievi érkezés után két órával szálltunk volna fel NY felé, ezért félhetően a fél órás késésünket az ukrán gép bevárja, hiszen kb. huszan szállnánk áll a budapesti járatról. S így is lett... Eszembe jutott, nem volt ez másként, amikor Kievből a Fekete-tengerhez repültem két éve. Akkor is lazán bevárták a késő gépünket.
A Kiev-NY járat tele volt, meglepően sok ortodox és neológ zsidó család utazott velünk.  A tíz és fél órás út könnyen eltelt, bár a sok gyerek kissé megnehezítette a pihenést. A személyzet nagyon kedves és figyelmes volt, villogtattam már-már elveszett orosz nyelvtudásom:-)))
A járaton felszolgált ételek, italok egyszerűek, de ízletesek voltak, alkoholt nem adtak a menü mellé. Lévén, ez a nap az 55. szülinapom volt, kértem egy kis üveg pezsgőt, aelyi nem volt, de végül egy kis üveg bordeauxi  borral és a sztyuvi fiú jóvoltából ajándék csokival, gyümölccsel köszöntöttem magam
New Yorkban párás meleg és K. Péter barátom fogadott, s rögtön bele a sűrűjébe: még csomagokkal fel a metróra, s irány a State Ireland, kompról megnéztük  Manhattan déli csücskét, a Szabadság szobrot az óceán felől, sétáltunk a Wall Streeten és a Brodway-on, a Time Squer-en sokat nézelődtünk, fotózgattam majd kiadós hamburgervacsorával és vörös borral zártam a napot, magyar idő szerint reggel 9 órakor, azaz akkor már több, mint 28 órája voltam talpon.

Manhattan éjjel a kompról fényképezve

Gyors és rövid alvás a hostelben, az Amsterdam avenuen, és már elkezdődött  a 2. nap...
Fotókat még nem töltök fel, mert éjjel eléggé kacfiántos volt a már alvó lányok közé bevackolni a nyolc ágyas szobába. A csomagom most "lakat alatt", s később hozzájutok a bőröndömhöz,akkor a képek sem maradnak le.

Búcsú-buli...Vár St.Vincent!

Tegnap este búcsúztam el a barátaimtól Budapesten, stílusosan vega-lecsóval, s jó borokkal :-)
Sokan kérdeztétek, hova is megyek, létezik-e egyáltalán ez a hely?
Igen, létezik,  a  földi Paradicsom, a Karib-szigetvilág egy kis szigetén, St.Vincenten.
Íme a ház, ahol élni és dolgozni fogok a következő egy évben.
Gyertek, látogassatok meg minél többen :-)
http://www.youtube.com/user/JesperFriis#p/c/97BEE907A3A1D0F7/0/yNkzYStgn6E

Practical Lesson in Biology for Schools in St. Vincent

http://www.youtube.com/jesperfriis#p/a/u/0/nTNuVaIb4QQ

Biológiai ismereteket tanítanak gyerekeknek a St.Vincent-i Richmond Vale Academy-n.
Nemsokára én is ezt fogok tenni :-)))

Green City lesz Miskolc

Amszterdam, Milánó, Miskolc. Mi lehet közös ebben a három városban? 2011. június 21. után már legalább egy közös pontot találni: mindhárom város csatlakozott az európai Green City mozgalomhoz. Miskolc polgármestere, Dr. Kriza Ákos a magyar városvezetők közül elsőként írt alá szándéknyilatkozatot a Zöldebb Városokért Nonprofit Kft-vel arról, hogy városa Zöld Várossá válik. A szándéknyilatkozat szerint Miskolc Megyei Jogú Város kötelezettséget vállal arra, hogy betartja a Green City Mozgalom alapelveit, a Milánói Zöld Chartában foglalt pontokat, illetve minden, a várost érintő fejlesztés elindításában és végrehajtásában alkalmazza a Green City akkreditációs pontrendszert.   Utóbbi "igen izmos vállalás" a város részéről - nyilatkozta Somorjai-Tamássy Zsolt, a Zöldebb Városokért Nonprofit Kft. ügyvezetője - hiszen a nemzetközileg kidolgozott pontrendszer meglehetősen részletes iránymutatást tartalmaz arról, hogy például a vízháztartás, hulladékgyűjtés, levegő-imisszió, zöldfelületi arány, zöldfelületi minőség, fenntarthatóság szempontjából milyen kritériumokat kell figyelembe venni, és a minősítés során ezek alapján minden Green City elveken készülő projektnek legalább 51%-osan teljesítenie kell a pontrendszerben. Ha úgy tetszik, ez az akkreditációs pontrendszer az épületek környezetére vonatkozóan egészíti ki azt, amelyet a BREEAM vagy a LEED rendszerek elsősorban az épületminősítésre alkalmaznak. Somorjai-Tamássy hangsúlyozta: nem attól válik egy város Zöld Várossá, hogy már minden tekintetben megfelel az itt támasztott kritérium-rendszernek, hanem attól, hogy politikai választási ciklusokon átívelően vállalja: projektjeiben ezeket az irányelveket figyelembe veszi, ezáltal rálép arra az útra, amely a zöldebb városi környezetet megteremti. Ez hosszú évtizedekig elhúzódó folyamat lehet, de már az első években mérhetőek lehetnek a hatásai. Sőt mérni is érdemes, mégpedig nem pusztán vizuális-esztétikai vonatkozások, vagy éppen zöldfelületi arány tekintetében, hanem társadalmi és gazdasági hatások tekintetében is.  Amennyiben azt a miskolci közgyűlés szentesíti, a város a most aláírt szándéknyilatkozat alapján együttműködési megállapodást köthet a Nonprofit Kft-vel, amely a városi projektek minősítését és a helyi szakemberek továbbképzését vállalja magára, szoros együttműködésben a város stratégiai, pályázat-bonyolítói, fenntartói és városgazdálkodási szerveivel. A munka első lépése lehet a város-stratégiai dokumentumok „green city-sítése”, valamint egy települési zöldfelületi rendszerterv elkészítése. Ezzel párhuzamosan a most elnyert, illetve futó városi fejlesztési projekteken belül közösen vizsgálják meg a fenti elvek érvényesítésének lehetőségét. A Zöld Város Mozgalom (Green City Movement) 2003-ban indult el Hollandiából, és azEurópai Kertépítők Szövetsége (ELCA) közvetítésével vált nemzetközivé. Elsődleges és egyben legfontosabb célja az, hogy érzékeltesse a piaci és politikai döntéshozókkal a települési zöldfelületek közvetlen és közvetett társadalmi-gazdasági hasznait az ökológiában bevezetett új fogalomkör, a természet ingyenes szolgáltatásai pandantjára. Ma ugyanis általánosan elterjedt nézet a döntéshozói szinteken, miszerint a zöldfelületek létesítése és fenntartása egyfajta települési jólétiluxustermék, amely leginkább viszi a pénzt. Ugyanakkor a települési zöldfelületeknek kimutatható szociális, egészségügyi, rekreációs, közérzetjavító, pszichés, ingatlanérték-növelő, bűnözési ráta-csökkentő, hő-, és vízháztartás tekintetében kondicionáló, természetes árnyékoló, energiaelnyelő, vízminőség-javító, rezgéscsillapító, zajmérséklő, vízelvezető, népességmegtartó, közösségteremtő szerepük is van. Kimutatható, de nem igazán kimutatott. Azaz lassacskán változik már ez a helyzet, mert Hollandiában már közgazdasági bizonyossággal állítják, hogy a holland városokban létrehozott 1 egységbe kerülő zöldfelület 6 egység gazdasági hasznot termel az adott városnak. Erre természetesen legyinthet a szkeptikus, hogy Hollandia az egy más világ. Éppen ezért fontos, hogy ezek a számítások, kutatások, monitorozások ne csak Hollandiában, hanem más országokban is megtörténjenek. Ehhez azonban mintaterületek, Green City alapon működő, akkreditált, vizsgálható projektek, egyetemi kutatási programok, tudományos publikációk sokasága, az akkreditációs pontrendszert értő tervezők, műszaki ellenőrök kiképzése szükséges. A mozgalom minden egyes tagszervezete a saját országában ezeket a célokat kívánja megvalósítani. Magyarország 2010-ben hatodikként csatlakozott a Green City mozgalomhoz Hollandia, Németország, Franciaország, Anglia és Olaszország után. Az ELCA közvetítésével aMAKEOSZ (Magyar Kertépítők Országos Szövetsége) hozta el ide is a Zöld Város gondolatot, amely a Zöldtetőépítők Országos Szövetségével (ZÉOSZ), a Magyar Tájépítészek Szövetségével (MTSZ), a Magyar Építész Kamara Táj-, és Kertépítész Tagozatával (MÉK-TKT), a BCE Tájépítészeti Karával, a MÖFÖSZ - Magyar Önkormányzati Főkertészek, Díszkertészek, Kertépítők és Parkfenntartók Szövetségével, és a Nyugat-Magyarországi Egyetem- Növénytani és Természetvédelmi Intézetével közösen alapította meg a Magyar Green City Tanácsot. A tanács mellett végrehajtó szervezetként alakult meg ezután a Zöldebb Városokért Nonprofit Kft, amely a mozgalom céljainak operatív végrehajtásáért felelős. A Tájépítészek Nemzetközi Szövetségének (IFLA) idei Világkongresszusához szorosan kapcsolódva június végén Zürichben a nemzetközi európai mozgalomhoz hetedik tagként Svájc is csatlakozik. Várható, hogy az idei évben ugyanilyen döntésre szánja rá magát Portugália is. A rohamosan növekvő nemzetközi szervezet politikai súlyát jelzi, hogy 2009 októberében Strasbourgban, az Európa Parlament plenáris üléstermében tartottak egész napos plenáris Green City (Cité Verte) fórumot, ahol a tagországok zöme magas rangú, miniszteri szintű politikai delegációkkal képviseltette magát. A 2010-es milánói ELCA csúcson a szervezet élére megválasztott Emanuelle Mony elnöki programjában elvárt eredményként egyrészt az uniós szabályozásban egységes zöldfelület fejlesztési rendszer kialakítását, másrészt a 2013-tól kezdődő pénzügyi időszakban a települések zöldfelületeinek fejlesztésére, célzott támogatások megszerzését jelölte ki. A 2011-es Construma kiállítás első napján idehaza Herman Kurth, az ELCA titkára nyitotta meg a Települések Jövője - Zöld Város Koncepció - Green City című szakmai konferenciát, a Construma pedig idén először várta Green City standdal az érdeklődőket. Miskolc láthatóan le akarja magáról vedleni a posztindusztriális válságzóna immár két évtizedes bélyegét, ezért szánta rá magát arra a lépésre, hogy a népességmegtartás, az élhetőbb város, a városi környezetvédelem érdekében egy hosszú és nehéz útra lép. A város a szálló por koncentráció tekintetében például minden negatív európai városi statisztikát megelőzve első – még Budapestre is ráver e tekintetben, pedig azt nagyon nehéz (A szálló por koncentráció növekedéséért elsősorban a gépjárműforgalom a felelős, amelyet Miskolc völgyzugban elterülő helyzete csak felerősít.) Innen szép nyerni, de egyben az is kimondható, egy ilyen települési környezetben a látható eredmények is kontrasztosabbak tudnak lenni – a zöldfelület-létesítés, a közterületek humanizálása pedig még mindig az egyik legalacsonyabb négyzetméteráron létrehozható fejlesztések körébe tartozik, ahol gyorsan, nagy sikereket lehet elérni - ha van rá szándék. Miskolc mindazonáltal tiszteletet érdemel ezért a döntéséért. Külön érdekesség, hogy e döntésére nem a zöld lobbi beszélte rá a várost, hanem maga kereste meg – saját stratégiai agytrösztjének sugallatára – a hazai Zöld Város Mozgalmat csatlakozási szándékával. A munka csak most kezdődik, amelynek ez a szándéknyilatkozat – a polgármester szavaival – csak az alapkőletétele volt. Az európai hátszél láthatóan kedvező, a zöldebb város gondolat beágyazódni látszik a városfejlesztésbe. Nem lenne tehát nagy meglepetés, ha Miskolcnak hamarosan követői akadnának a magyar városok körében. Bardóczi Sándor  Forrás: epiteszforum.hu

Öko-politikai nyári egyetem 2011. VIII.10-14.

A Nyári Egyetem az Ökopolitikai Műhely Alapítvány szervezésében valósul meg, a program társszervezője a Green European Foundation, a Zöldek/ESzSz csoport az Európai Parlamentben, valamint az Ökopolisz Alapítvány.Támogatók: Európai Parlament, Heinrich-Böll Alapítvány

2011. augusztus 10., 16:00 - augusztus 14., 14:00
	Horány, Árnyas Sziget Ifjúsági Tábor Szentendrei út HRSZ. 027/2. Szigetmonostor, Hungary

Info: www.okopolmuhely.hu

Részletes program innen:
http://okopolmuhely.hu/wp-content/uploads/2011/06/Az-%C3%96kopolitikai-Ny%C3%A1ri-Egyetem-programja-1.0.pdf

Megújuló energia: magyar-karibi megállapodás

2011. májusi hír: Magyarország jóváhagyta a diplomáciai viszony létesítését egy karibi törpeállammal, St. Kitts és Nevis szigetországgal.

A hírt személyesen közölte Kőrösi Csaba ENSZ-nagykövet az elmúlt hétvégén Denzil Douglasszal, az 50 ezres lélekszámú ország kormányfőjével, amikor részt vett a karibi országok külügyminiszteri találkozóján Bassaterrében. A hírről az SKNVibes.com internetes újság számolt be kedden.

A nagykövet szerint a két ország több területen is együttműködhet, így a rák és a cukorbetegség kutatásában, az élelmiszerbiztonság és -feldolgozás, a klímaváltozás és a megújuló energia területén-

Kőrösi kérte vendéglátóját:  támogassa Magyarországot, amikor az megpályázza, hogy 2012-2013-ban  az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyik nem állandó tagja lehessen.

No comment. Azt hiszem, hogy  ezt a hírt még emésztgetnem kell egy ideig...

PET-palack helyett: megújul a PepsiCo-!

Elképesztő, hogy a PET-palackból készült szuper esőkabát után az első, amire rábukkanok, az a PepsiCo. találmánya amely forradalmasítja az üditőital-csomagolást. Lehet, hogy többé nem lesz műanyag
palack és szemét-tenger?



Az új zöld palack előállításánál alkalmazott technológia messzemenően felülmúlja a jelenleg mindenhol alkalmazott gyártási eljárásokat. Innovatív módon elegyítve kémiai és biológiai módszereket, lehetővé vált, hogy fűből, fenyőkéregből vagy akár kukorica héjból is képesek legyenek üdítős „üvegeket” gyártani. És ha ez még nem volna elég, a tervek szerint a cég fejlesztői rövid időn belül zab-, narancs-, és paradicsomhéjjal is fognak hasonló célú kísérleteket végezni.


Forrás: http://csomagolasdesign.blog.hu

Öko divat: PET-palackból ruha

Végre egy jó darab! Szakos Kriszta tervezte a PET-palackból készült kapucnis esőkabátot.
Már látom a jövőt : leadok 5O darab műanyag -palackot, s cserébe enyém a fáradt-rózsaszín, hawai kék, netán karibi-zöld csoda :-)
/Fotó: Kováts Dániel, forrás: http://galeria.divany.hu/

NEM a magyar atomra!

A St.Vincent-i táborban biodízelt fogunk előállítani. Ez ma már  nagyon vitatott eljárás, főleg azért, mert élelmiszer-termelésre alkalmas területeket állítottak át biodízelhez szükséges növények termesztésére, ezzel élelmiszer-árrobbanást idézve elő.
St.Vincenten a keletkezett növényi hulladékokból /komposzt-alapanyag/ és az állati trágyából fogunk üzemanyagot  csinálni - érthetően kis mennyiségben, háztartási szükségletek biztosítására. Ebből soha nem lesz kereskedelmi mennyiség, de vitathatatlanul olcsó lesz és környezetkímélő.
Európában és Magyarországon is folyik az atom-vita: miközben a németek és a svájciak is bejelentették, hogy leszerelik az atom-reaktorjaikat, addig a honi kormány érthetetlen módon ragaszkodik a magyar, Duna-menti paksi atomerőmű bővítéséhez. Tavasszal az európai zöld párt képviselőinek budapesti tanácskozásán i a zöldek is egyértelműen állást foglaltak amellett, hogy nem kell atom s alternatív energiák átállását javasolják mindenkinek.
A német tudósok kormányuk atomleszerelési terveire azt mondták: rendben, időre megoldjuk a technikai kérdéseket, átállunk környezetbarát energia termelésre. Ilyen egyszerű :-)

A magyarok most is éppen szembe haladnak a jövővel, azaz, nem szembe, hanem visszafelé, a múltban élnek.
Találtam egy jó cikket arról, hogy mi a szitu itthon , ide másolom, érdemes elolvasni, terjeszteni: Forrása:
http://index.hu/velemeny/olvir/2011/06/17/miert_kell_azonnal_leallitani_a_paksi_eromu_bovitesere_iranyulo_munkalatokat/, de íme itt is, legyen meg a jövőnek:

Miért kell azonnal leállítani a paksi erőmű bővítésére irányuló munkálatokat?

• Jávor Benedek,
 
• Pogány Anikó

2011. június 17., péntek 09:24

A paksi erőmű kapcsán jelenleg két, egymással párhuzamos döntési folyamat zajlik, amelyek a közvélemény számára gyakran összekeverednek. Írásunkban egyértelműen különbséget teszünk a 2012-2017 között lejáró élettartamú, jelenleg működő négy blokk élettartam-hosszabbítása, illetve a négy blokk mellett további egy vagy két (Paks 5 ill. Paks 6) új atomerőművi blokk létesítése (azaz a jelenlegi erőmű bővítése) között. A két projekt a hazai energiatermelés teljesen eltérő távlatú problémáira kíván valamilyen választ adni. Előrebocsátjuk, hogy véleményünk szerint az atomenergia általános megítélése szubjektív kockázatértékelésen is alapuló értékválasztási kérdés is, nem csupán technológiai dilemma. A társadalom kockázatviselő hajlandósága, a társadalmi ellenőrizhetőség, vagy a hátrahagyott hulladék hatása a jövő nemzedékekre éppúgy része kell hogy legyen a mérlegelésnek.

Összességében azt gondoljuk, hogy a jelenlegi paksi blokkok élettartam-hosszabbításának megvalósítása biztonsági kérdés. Az új paksi blokkok építésére irányuló jelenlegi tervek viszont véleményünk szerint elvethetők és elvetendők függetlenül attól, hogy pro-vagy anti-nukleáris álláspontot képvisel valaki.

1. További blokkokra most egyszerűen nincs szükség

hirdetés

A most tervezett bővítés a jelenleg létező 4 blokk mellé újabb 5-6. blokkokat építene, amelyek a 2020-as években már indulnának is. E mellett elkötelezni magunkat most teljesen felesleges. Amennyiben sikeres lesz a tervezett élettartam hosszabbítás, úgy a magyar energiaszektor további 20 évre, 2032-37-ig sínre kerül, az azutáni helyzettel pedig elég 2020 után elkezdeni foglalkozni. Az élettartam-hosszabbítással párhuzamosan új nukleáris létesítményeket erőltetni indokolatlan, hiszen pontosan emiatt nincs döntéskényszer a következő 10-15 évben és nincs szükség új kapacitások létesítésére. A következő 10-15 évben lehetne végre koherens energiastratégiát építeni, annak megfelelő stabil szabályozási környezetet kialakítani, energiahatékonyságot javítani, megújuló energiát és hálózatot fejleszteni, régi alacsony hatásfokú fosszilis erőműveket kivonni - és a kérdésre visszatérni 10-15 év múlva egy, a jelenlegitől nagyban különböző technológiai, energiapolitikai, éghajlatváltozás elleni harc állása környezetben.

2. Idő előtt köteleznénk el magunkat egy régi és dráguló technológia mellett egy technológiai korszakváltás kezdetén

Annál is inkább, mert a következő 10-15 évben mind az anti-nukleáris, mind a pro-nukleáris oldal jelentős technológiai fejlődést vár a saját háza táján. Egy 40-60 éves üzemidőre szóló beruházás megvalósításánál kötelességünk a trendeket is mérlegelni. Ma pedig technológiai áttörést várnak nemcsak az energiatermelés, de az átvitel és elosztás terén is (tíz éven belül versenyképesnek várt napelemek, azok lakossági betáplálását lehetővé tevő okos hálózatok). Egyértelmű trend az atomenergia költségének növekedése az egyre szigorodó biztonsági és hulladékelhelyezési követelmények, valamint a növekvő észlelt kockázat és magasabb elvárt hozam miatt megemelkedő tőkeköltségek következtében. Ezzel szemben a megújuló energiaforrások kiaknázásának költsége folyamatosan csökken. A következő 10-15 évben a világ vezető kutatóintézetei, köztük Németország, komolyan odateszi magát egy atommentes energiatermelés jövőképének megvalósítása mellé. Várjuk meg, mire jutnak.

3. Egyébként sem ilyen típusú villamos energiára lenne szükségünk

Újabb alaperőművi (zsinór) kapacitás kiépítésével tovább romlana a magyar villamos energiatermelés már jelenleg is túlságosan merev szerkezete, és hátrányosan érintené a megújulókat.

A meglévő paksi blokkok már most is 40-45%-át adják az ország villamos energia termelésének. Újabb 1-2 blokk esetén (azok teljesítményétől függően) 60-80%-ra mehet fel az atomenergia részaránya. Ekkora hazai kereslet nincsen zsinórtermelésű alaperőműre, Magyarország így valószínű völgyidőszakban exportálna nyomott árú éjszakai áramot. Ekkora alaperőművi kapacitáshoz viszont mindenképpen szükséges tartalékkapacitás (pl. tározós erőművek), amely nem áll itthon rendelkezésre, tehát azt vagy ki kell építeni, vagy pedig a drága csúcsidőszaki áramot importálnunk kellene. Összességében a már jelenleg is hátrányos, rugalmatlan, alacsony szabályozhatóságú rendszer jellemzői erősödnének új blokkok belépésével, amikor a megújulók egy része (az időjárásfüggő szelesek, vagy a szintén zsinórban menő geotermikus) szintén növelnék a rendszer rugalmatlanságát.  A hálózat szintjén új blokkok belépése tehát nehezítené a megújulók nagyarányú további befogadását Amúgy sem lenne rá pénzünk.

Illetve drágábban építhenénk meg, mint mások

Másrészt pedig meg sem tudnánk építeni. A 2 új blokkos bővítés ára alsó hangon 2000, de inkább 3000 milliárd forint (nem számítva a tartalékkapacitások létesítésének költségét, a Fukusima után előrelátott költségnövekedéseket, stb.) . A GDP 10%-a. Öt darab négyes metró. Ekkora beruházás megvalósítása csak állami közreműködéssel képzelhető el, ami viszont az ország jelenlegi helyzetében finanszírozhatatlan, annak teherbíró képességét jóval meghaladja. A beruházás 30-40%-a a becslések szerint saját tőke kell, hogy legyen, azaz nettó 600 milliárd forintot kellene rá közpénzből közvetlenül költeni, a fennmaradó, hitelből finanszírozott részre kormánygaranciát kell vállalni – a kormánygaranciát pedig beleszámítani az államadósságba. Magyarország még ma is relatíve sebezhető pénzügyi helyzetű ország: stabilabb gazdasággal és alacsonyabb országkockázati megítéléssel bíró országok kedvezőbb kamatra kapnának hitelt.  Az eladósodottság növelése ráadásul homlokegyenest ellentmond a Széll Kálmán tervben priorizált adósságcsökkentésnek. Ráadásul az elmúlt hónapok ellentmondásos kormányzati lépései kiszámíthatatlanná tették a magyarországi energetikai projektek szabályozási környezetét. Jelenleg még 10 MW-os, pár tízmilliárd forintos megújuló energiatermelő kiserőművek is nem, vagy nagyon drágán kapnak banki finanszírozást, nemhogy a bővítés 1000 MW-os, 3000 milliárdos terve – amely így mindenképp csak jelentős állami szerepvállalás és kormánygarancia mellett valósulhatna meg.

4. Illetve ami pénzünk van, az másra kell

A beruházás elvonná az állami forrásokat az energiahatékonyság-javító beruházásoktól.

A magyar primerenergia-fogyasztás csökkentésének és az energiahatékonyság növelésének legnagyobb tartaléka a fűtési célú energiafelhasználás csökkentése épületenergetikai beruházások megvalósításával. Ezek költséges, beruházásigényes, lassan megtérülő beruházások: nemzetgazdasági szinten több 1000 milliárd forintos beruházást igényelnek. Ezek megvalósításához nélkülözhetetlen az állami szerepvállalás. Bár az energiastratégia májusban nyilvánosságra hozott munkapéldánya az energiahatékonyságot említi a fenntartható energiapolitika első számú eszközeként, a kormány gyakorlata köszönőviszonyban sincs ezzel az egyébként helyes célkijelöléssel: a 3000 milliárd bővítés miatti állami teher mellett az Új Széchenyi Terv 10 milliárd forintot szán energiahatékonyságra, 26 milliárdot pedig a megújulók fejlesztésére.  A bővítés nem csak a korábban említett hálózati technikai okok miatt, hanem a közpénz-források elszívásával is jelentősen hátráltatja az energiahatékonyság javítására és a megújulók fejlesztésére a megfelelő pénzügyi háttér megteremtését.

5. A pénz útjai nálunk amúgy is kifürkészhetetlenek

Az évszázad építkezésének korrupciós kockázata rendkívül magas a jelenlegi magyar nagyberuházási gyakorlat és a magyar nukleáris szektor jelenlegi átláthatatlansága mellett.

A hazai energiaszektor állapotait jellemzi az Energiaklub által 2009 januárjában rendezett konferencia, amely nemes egyszerűséggel a „Korrupció az energiaszektorban” címet viselte. Több előadó kimondta: az autópálya építések elmaradásával az energiaszektor vált a politika és párt-finanszírozás első számú forrásává.  Mivel a bővítés lenne az évszázad beruházása, ne legyenek illúzióink ennek megvalósulásával kapcsolatban, különösen, ha az eddig hazai autópálya-építések, metróalagútfúrások, hídfelújítások  költség-és időtúllépéseit, egységköltségének nemzetközi összehasonlítását vizsgáljuk. Joggal gondolhatjuk, hogy mind a projekt menedzsment képességek, mind a kormányzat ereje, mind az átláthatósági gyakorlat (és az azzal fordítottan arányos korrupciós faktor) alapján találunk Magyarországnál jelenleg alkalmasabb országot egy ilyen volumenű beruházás megvalósítására.  Egyébként az élettartam hosszabbítás eredetileg 120 milliárdját, most legutóbb szóba került 180 milliárdját is csak nyilvános költségelemzés és költségkövetés mellett lehetne megvalósítani.

Példátlan és hihetetlen az az átláthatóság elemi követelményeit megszegő gyakorlat, ami a paksi atomerőmű és a hazai atomos gyakorlatot övezi. A 2003-as paksi üzemzavar dokumentumait az Energiaklub perelését követően csak 2007-ben és csak részlegesen hozták nyilvánosságra. Az bővítéssel összefüggő egyes dokumentumokért (Teller-projekt) szintén az Energiaklub indított (jogerősen megnyert) pert, míg a bővítési döntést megalapozó  dokumentumokért (az Energiaklub szintén folyó pere mellett) a szerzők egyike, a parlament Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke adott be keresetet az MVM Zrt. ellen, mivel a dokumentumokat mindhiába kérte a villamos művektől.

6. Valójában nem tudunk semmit, mert nem történtek alternatíva-vizsgálatok (vagy legalábbis nem nyilvánosak) és amúgy sincs nyilvánosság

A magyar állam úgy költene el 3000 milliárd forint közpénzt, a GDP 10%-át, illetve vállalna rá kötelezettséget, hogy nincsenek – nyilvános - forgatókönyvek, alternatíva vizsgálatok, melyek a minimum 40, de inkább 50-60 évre szóló beruházást elemeznék az előrelátott technológiai fejlődési lehetőségek (napelemek, hidrogén-üzemanyag, urántól eltérő alapanyagú - olcsóbb – reaktorok) fényében. Ezek bármelyike elfektetheti a ma még jónak tűnő beruházást.  Ez a legnagyobb és véleményünk szerint mindmáig vitathatatlan kifogás mind az élettartam-hosszabbítási, mind a bővítési döntés meghozatalával szemben, hiszen mindkettő közpénz felhasználásával valósul meg, amelynek elköltését egy civilizált országban nyilvános hatásvizsgálatokkal alátámasztani szükséges.

Összességében azt javasoljuk, hogy most lépjünk két lépést hátra. Készítsünk a megújuló energiaforrások fejlesztésén, az energiahatékonyság növelési lehetőségek kiaknázásán, és a szükséges hálózatfejlesztési igények megvalósításán alapuló energiastratégiát, alakítsunk hozzá megfelelő és stabil szabályozási és ösztönzési környezetet, és ne szervezzük át háromhavonta egyéni képviselői indítványokkal az energiaszektor (és a magyar gazdaság) alapjait.

Az atomenergia területén koncentráljunk az élettartam-hosszabbítás biztonságos megvalósítására – ha eldöntöttük, hogy belevágunk - kemény garanciákkal, független szakértői véleményekkel, külföldi hatósági ellenőrzés bevonásával, amelyek a fukusimai és egyéb tapasztalatokat valóban figyelembe veszik.

Használjuk ki a következő 10-15 évet egy, az elmúlt évtizedekben példa nélküli átlátható, korrupciómentes, egyértelműen kommunikált kormányzati stratégiával rendelkező (például az állam és a piac szerepvállalására az egyes területeken), kiszámítható szabályozási környezetű energiaszektor megteremtésére.

Szüntessük meg a fosszilis energiahordozók támogatását (a rászorulóknak nyújtott energiahordozó- semleges rezsitámogatás mellett), éljünk a lehetőséggel és 2013-tól teljes egészében jelenítsük meg a szén-dioxid költségét a villamos energia árában.

Ez az évi akár 100 milliárd forintos kvótabevételnyi közpénztöbblet közvetlenül fordítható energiahatékonysági beruházásra és a fűtési célú földgázfelhasználás csökkentésére, míg a villamos energia termelésben piaci alapon és állami források igénylése nélkül engedi és ösztönzi megvalósulni az elavult kapacitások cseréjét magasabb hatékonyságú egységekre. És nézzük meg, mire jut a világ a következő 10-15 évben.

Jávor Benedek, a Parlament Fenntartható fejlődés bizottságának LMP-s elnöke
Pogány Anikó, az LMP frakciójának energiapolitikai főtanácsadója