Utolsó nap NY-ban...
Elmentem a Guggenheim múzuemot megnézni, de mivel ezen a napon zárva volt, ezért csak kívülről csodálhattam meg az épületet, amelyet fényképről már ismertem és nagyon szerettem. A Centrál Park keleti oldalán található és valóban érdekes látvány, ahogyan a hullámvonalas épület illeszkedik a többi magasépülethez... Azaz, mint Péter mondta, nem illeszkedik sehogyan sem a környezetébe, ezért nagy vitát váltott és vált ki a mai napig. Szerencsére nemrég védettség alá helyezték, így már lebontani nem lehet :-)))
Déllután az Ellis Irelandot látogattuk meg, ahova a XX. század elején 12 millió emigráns érkezett. Torokszorító látvány volt a kiállítás, amely felidézi az emberiség történetének tanán legnagyobb bevándorlási hullámát. A messzi országokból ide érkezőknek mintegy 2 százalékát fordították vissza, különböző okokból. A nagy többség, aki bevándorolhatott, az valóban egy szabad ország állampolgára lett - s nagyrészt csak rajta múlott, hogyan boldogul - bár sokakra várt elképesztően nehéz körülmény pl. a Közép-Nyugat kietlen tájain.
Este New York legjobb szték-éttermében vacsoráztunk,borozgattunk, majd végülis lóhalálával,azaz taxival vágtattunk ki a JFK reptérre, egy órával a gép indulása előtt érzeztem, ez némi kapkodáshoz vezetett :-(( Este tizenegy órakor szállt fel a gép, irány Barbados :-))
Kalandjaim Kelet-karibiában
Hajnalban, fél négykor érkeztem meg Barbados szigetére, ahol nem várt meglepetés ért. Mivel a belépési papírra ráiírtam,hogy Szent Vincent a célállomás, kifaggattak, hogy miért megyek oda, mennyi időt akarok ott tölteni. Majd meghallgatva a válaszaim, közölték, hogy nem engednek be Barbadosba. Ez ott a sötét hajnalban eléggé rosszul esett s sajnos gyatra nyelvtudásom miatt nem is igen értettem, mi lehet a baj? Perceken belül bekerültem a többi elkülönített emigrációs proglémás utas közé... Kb. hat különböz emberrel kellett beszélnem, főleg a légitársaság alkalmazottjai akartam meggyőzni arról, hogy mivel nem léphetek be Barbadosba /ezt nem értettem, hogy miért, hiszen csak átutazó vagyok, s ehhez még vízum sem kell/, ezért visszaküldenek az Egyesült Államokra. Ezt kerek-perec megtagadtam. Majd közölték, hogy vegyem meg a hazafelé útra tartó jegyem egy hónapon belüli időontra vissza Szt. Vicentről Barbadosba, majd onnan tovább egészen Európába, ez esetben felszállhatok a Sz. Vincentbe tartó gépre. Hát ezt nem nagyon értettem, de mivel más választásom nem volt, elfogadtam ezt. Majd közölték,hogy majd lemondhatom telefonon ezeket a foglalásokat... Hát erre végleg berágtam... Kértem,hogy vehessek vízumot Sz. Vincentre /ezt Barbadosban nem lehet/, majd felajánlottam, hogy ha engednek beutazni Sz. Vincentre, akkor ott fogok vízumot vásárolni, de erre is azt mondák, hogy nem lehet,mert én elmondtam, hogy több mint egy hónapot akarok ott tölteni, a vízum meg csak egy hónapig lenne érvényes. Oké, mondtam, akkor visszajövök egy hónap múlva - na ezt már nem hitték el /modnjuk nem is volt komoly az ígéretem :-)))/Hosszas huzavona következett, majd újra beraktak az emigrációsok közé és közölték, hogy ott kell várnom három órát. Hát ezen igencsak meglepődtem, de mit volt mit tenni??? Leültem a többi szerencsétlen közé, majd 5 perc múlva újra jöttek értem, és legnagyobb meglepetésemre elkísértek egy váróban és közölték, hogy elrepülhetek, az eredeti induláshoz képest három órával később... Na, ezt magyarázza meg valaki.. Most itt ülök és várom, hogy feltegyenek a gépre, amely remélem, valóban St. Vincentre megy :-)))
Két tanulság: jó lenne, ha tudnék jól angolul, mert úgy talán kevessebb vita lett volna és most tudnám, hogy végülis miért engedtek tovább Barbadosról St. Vincentre??? A másik: ha lett volna nálam egy levél, mely igazolja, hogy én egy évig önkéntes leszek St. Vincenten, akkor minden vacakolás nélkül átengedtek volna...
Csatolok két képek a barbadosi reptérről, mely hajnalban készült, s akkor még igen vidám voltam... A dolog érdekessége, hogy bár három órával később indulok, de mégis másfél órával korábben érkezem Szt. Vincentre a tervezettnél, ugyanis az eredeti jegyem átszállással és várakozással Trinidadban jóval hosszabb lett volna. Így talán a magyar önkéntes koordinátor is megtalál Kingstonban, a reptéren, Sz. Vincentben, ahova remélem, tényleg megérkezem valahára... :-)))
A kelen-karibiai kalandozás elkezdődött :-))))
