Bequia szigetén

 

Alice Dias lábai a bequiai fehér-homokos tengerparton

Bequia a Grenadine szigetcsoport legnagyobb tagja, a legközelebbi sziget St. Vincenthez. Naponta több kompjárat indul, kb. 80 perc az út, és kb. 2500 ft-nak megfeleő IC dollár /Kelet-karibi dollár/ oda-vissza az út ára.

Múlt hétvégén végre eljutottam Bequia szígetére, s mivel most tudtam a képeket megkapni Alice-től, ezért írok most erről a pár szabad napról!

Sergio /Bolívia/ lazít

Bequia Lower Bay: a sziget egyik kis öble, ahova kirándulni mentünk. Egyetlen kis bár van itt, ahonnan azonnal a segítségünkre siettünk, amikor megérkeztünk: mindannyian külön nyugágyat kaptunk és a parton szolgálták fel nekünk a "védőitalokat" :-)

Alice a parton

Sandra/Chile/ fürdeni indul: mindannyiunknak hatalmas élményt jelentett Bequai fehér homokos tengerpartja, hiszen én már két hónapja, a csapat többi tagja már több mint három hónapja csak a St. Vincenti fekete-homokos tengerpartot látta

Nos, most leállt a blog képfeltöltő programja, tehát folyt. köv.....

Most megpróbálom folytatni a képek feltöltését:

Jutka /Hungary/

A part menti étterem - ahova az eső elől menekültünk

Az ebédem

Az étteremben egy bequiai asszonnyal arról beszélgettünk, hogy sok változtatni való van ezen a szigeten is és ő mint politikai aktivista azon dolgozik, hogy jobb legyen az itteni emberek élete

Bequián - ahogyan Kingstownban is - ingyen volt a szállásunk. Utóbbiban egy helybéli férfi házában laktunk, fent, a Charlotte erőd mellett, i itt pedig agy kanadai hölgy, Florinda fogadott be minket. Florinda a Richmond Vale Akademiával jó kapcsolatot ápol, ismeri a munkánkat, tudja, hogy önkéntesnek mennek az itteniek Afrikába és Equadorba, s ezért háronm éjszakát aludhattunk ingyen a házábam. Nagyon jó érzés, hogy másik értékelik azt, amit mi itt és más kontinenseken teszünk...
A kingstowni szállásadónkkal való találkozás is nagyon érdekes volt: hatan vannak testvérek, két lány Kanadában él, Két lány az USÁ-ban, két fiú pae
dig maradt itt a szigeten. De rendszeresen utazik ki a rokonaihoz látogatóba, s azok is haza-haza térnek ide, a a
karibi szigetvilágban. Mindkét szállásadónk felajánlott, hogy bármikor mehetünk hozzájuk aludni, ha akarunk :-)

Sergio és Jutka

Kingstown Clara Café: induláskor és érkezéskor is itt pihentünk

Bequia - remélem, még eljövök egyszer

Mi köze Magyarországnak St. Luciához?

St. Vincent sziget legközelebbi szomszédja St.Lucia szigete, ahova nagyon szeretnék eljutni! Minden nap kiülök a Ricmond Vale Academy előtti teraszra, nézem a Karib-tengert,a kis halácscsónakokat, a néha felbukkanó vitorlásokat és katamaránokat - valamint St. Lucia vulkáni hegyeit. Első vakációmat oda terveztem, de végül is a magas árak visszarettentettek: 400 amerikai dollárba került volna négy éjszaka St. Lucián, és plusz a repülőjegy. Ugyan csak 20 perc repcsivel, viszont nincs hajójárat, amit nem értek.... S persze még a költőpénz és a programok ára... Szóval, takarékossági okokból végül is nem mentem át, pedig állítólag az egyik legszebb /és leggazdagabb hely/.
Most olvasom a Népszabadságban, hogy 27 százalékra emelik otthon az ÁFÁ-t a költségvetési hiány miatt - s ennél magasabb adó csak két helyen létezik a világon, az egyik Dzsibuti, a másik St. Lucia. Na, hát éppen a magas árak /és adók/ miatt nem mentem St. Luciára turistának!
/Egy kommentelő lírta: Dzsibutiban 9oo USA dollár/ fő, St. Lucián 5600 USA dollár/fő az egy főre jutó GDP.Kiegészítem ezeket az adatokat: Magyarország: 12.900 USA dollár/fő, Norvégia 72.000 USA dollár/ fő - ebből is látszik, hogy a sereghajtók között vagyunk - s most még az ÁFA-emeléssel is bekerülünk a legrosszabbak közé/.

Érdemes megnézni a Wikipedia erre vonatkozó cikkét itt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1gok_egy_f%C5%91re_jut%C3%B3_GDP_szerinti_list%C3%A1ja_%28nomin%C3%A1lis%29

Természetesen az otthon megemelt ÁFÁ-ból biztosan jelentős bevétel származik majd - hosszú távon azonban nem hiszem, hogy ez jót fog tenni a magyar gazdaságnak , rövid távon akár az idegenforgalmat és visszavetheti a hazai fogyasztás mellett. S a legrosszabb benne, hogy mivel ezt mindenki megfizeti, ezért az alacsonyabb keresetűeket sújtja leginkább - miközben pl. a progresszív személyi jövedelemadót - azaz a gazdagok megadóztatását- nem hajlandó a kormányzó párt bevezetni Magyarországon. Számomra ez teljesen érthetetlen, annál is inkább, mert pl. az Amerikai Egyesült Államokban már maguk a milliárdosok jelentették be, hogy szívesen fogadnának magasabb adókulcsot - fizessenek végre a gazdagok.

St. Lucia jellegzetes vulkáni hegyei

Kép forrása:
http://www.theroamingboomers.com/video-review-jade-mountain-resort-st-lucia-caribbean-islands-baby-boomer-travel

St. Luciai életkép

Kép forrás:
stlucia-honeymoons.co.uk

Házikók a parton

Már a Dominikai Köztársaságban, Hispanolia szigetén tett látogatásom alkalmával felfigyeltem a helyiek aprócska kis faházaikra. Hihetetlen, hogy a ház sokszor csak egy szobányi, van egy ablak, egy ajtaja - s semmi más. Ott Dominikán nagyon szép színesre festettek a házak, az igazi karibi kék, sárga, zöld, narancs, lila színekben pompáznak. Itt, St. Vincenten is hasonlóak a házikók, viszont alig van olyan, amelyik tatarozva lenne, a többségéről már nagyon rég lemosta az eső az eredeti színeket, ezért nagyon kopottaknak és elhasználtaknak néznek ki. S ráadásul nagyon sok faház elhagyott: a tehetősebbek stabil házakat építenek maguknak. Eleinte ezt nagyon furcsállottam, de hát tényleg ez a fejlődés: az előre kiöntött beton-téglákból épült új házak már 3-4 szobásak, a gazdagabbaknál sokkal több szoba is van, s van benne kicsi WC és fürdőszoba a konyhán kívül.
A változó klíma, az erősödő eső és viharok, az esetleges hurrikánok miatt ezek a régi faházak elmúlásra vannak ítélve, s szemmel láthatóan a lakosság többsége nem is értékeli. Stina szerint egyébként ezek a házikók a 18. századi francia gyarmatosítás emlékei.
Egyik nap legyalogoltam Chateaubelairba és Fritz Hughesbe, kifejezetten azzal a céllal, hogy megörökítsem fotón a lehető legtöbb faházat. Ez nem egyszerű művelet, hiszen a helybeliek nem rajonganak a fotózásért. Sokszor kellett engedélyt kérnem, s sokszor lopakodva fényképezni. Azért tartom ezt fontosnak, mert azt hiszem, öt-tíz év múlva ezeknek a házaknak már csak a töredéke lesz meg. Az épített örökség e része is el fog tűnni,mielőtt még a helyiek vagy a sziget vezetői értékelnék őket.
Közeleg a hurrikán szezon - s ha balszerencsénkre ezt a szigetet is elér egy-két hevesebb vihar, vagy netán hurrikán, várható, hogy több kis házikó is meg fog semmisülni. Ugyanakkor a tengerszint várható emelkedése miatt is el fognak tűnni ezek az épületek, hiszen közülük nagyon sok közvetlenül a Karib-tenger partján - ma még idillinek mondható körülmények között található. Mivel azonban St. Vincent sziget összes házának több mint 85 százaléka a tenger szintje fölött kevesebb, mint öt méterrel található, nem kétséges, hogy bontás v. pusztulás vár ezekre a házikókra - előbb-utóbb.

Most valami furcsa történt: nem enged tovább képet feltölteni a rendszer és a már felrakott öt kép sem látszik.... Nem tudom, mi lehet a baj :-(((

Domboldalon Fitz Hughesben

Az út szélén

Nagyobb faház a Karib-tenger partján

Kis ház a parton

Egy kopott házikó

Üres ház

Pirinyó

Panoráma

Öreg néni házikója

Elhagyott otthon

Kedvenc -lalatlan- házam Chateaubelairban

Kedvenc házam környezete: a Chateaói kikötő és környéke

Teraszos faház a Karib-tenger partján - a legszebb kilátással a közeli szigetre

Szegényesen

Elhagyott ház a Richmondba vezető úton

Új kihívások

Ma volt az első komoly napom az irodában. Az adatbázis kezelő programmal ismerkedtem, szerencsére Lian, a lett lány nagyon szívesen segített. Nem vagyok egy nagy mágus az informatikában /sem, ahogy a technikai eszközök kezelésében sem jeleskedem/, így hát kicsit vacakoltam jobbra-balra. Lian rám nézett, és csak annyit mondott: D ont worry, Judit! /Ne aggódj, Judit/. S tényleg, itt nincs stressz, ha valamit elrontasz, hát akkor elkezded újra, máshogy... segít mindenki, kedvesen, nyugodtan.
A másik meglepetés akkor ért, mikor megláttam Stina és a többiek a-mailjait. Ezek szerint mindenkit, aki a jövőre induló fenntartható fejlődési képzésre jelentkezik, hozzám irányítanak. Szóval, ma már spanyol, szlovák, román és amerikai érdeklődőnek is küldözgettem leveletek - egyenlőre még sikerült lepleznem gyatra angol tudásom.
Ma az új táborlakók ismerkedtek a környékünkkel és máris egyesével v. csapatosan ugráltak le a közeli sziklákról a tengerbe. Én is elhatároztam, hogy megtanulom. Gábor, a magyar srác megígérte, hogy segíteni fog. Mondjuk, nem nagyon lesz mit, legfeljebb biztatni és lelket önteni belém - ez lesz a dolga.
Judit, a másik magyar lány is ezt teszi velünk:kiválóan beszél angolul és bár csak két napja érkezett, mégis, már minden nap beszél velünk és tanít minket Gáborral. Nagyszerű, hogy a táborban lévő mind a négy magyar nagyon jól kijön egymással és segítjük is egymást. Ma Judit bement a többiekkel Kingstownba vásárolni és hozott nekem ajándékba egy gyertyát... :-)
Erika, az amerikai lány okozta az egyik legnagyobb meglepetést. Amikor megérkezett, széles mosollyal, hófehér fogakkal helőzva, arra gondoltam,na, vele aztán nem fogok tudni miről beszélni, mert nem fogom megérteni az amerikai angolját. Ehhez képest mai napon többször vihogtunk együtt. Mint kiderült orosz apukája van aki Iránban nőtt fel és csak öt éve költözött az USA-ba, anyukája félig német, félig angol. Ez Amerika -bólogatott Erika, aki olyan szépen beszél, hogy minden szavát értem. Meg is dicsértem érte. Elmondta, hogy olyan környéken lakik, ahol rengeteg thai lakik, akik úgy érkeznek az országba, hogy egyetlen szót sem tudnak angolul, viszont három hónap múlva már vígan csacsognak a felszedett idegen nyelven. Engem is megdicsért, hogy jó az angolom :-) Persze együtt bábuskáztunk meg gyéduskáztunk, a többiek nagy ovációja közepette.
Gábor pedig az amerikai hard-core bandákkal ismertette meg Erikát és Carinát, akiknek nagyon tetszett, hogy nekem meg Ice T és 2Pac tetszik -el voltak ájulva azon, milyen informáltak vagyunk. Persze, nem álltam meg, hogy el ne meséljem, kiről kapta nevét 2Pac, a meggyilkolt amcsi repper. Egy kis mese az inka birodalomról, meg Tu Pac Amaruról, a szintén meggyilkolt inka királyról.... Szóval, így okosodunk itt és tanuljuk egymás vagy más nyelvét és kultúráját...

A lányok a sziklánál, Richmond

Gábor, a magyar srác a tengernél. Ő rendkívül népszerű a helyiek körében a kopasz feje, a fülbevalói és a fehér bőrét borító rengeteg színes tetoválás miatt

A sziklán üldögélve, még ugrás előtt. Az előtérben Alice,az egyik legszebb brazil lány, s hát hol is lakhatna másutt, mint Rio de Janeiroban....
Alice kiválóan beszél az anyanyelve /portugál /mellett angolul és spanyolul is.

A képeket Jonathan Munoz készítette.

Változások

Nincs tíz napja, hogy az Afrika-team elutazott, s egy heti várakozás után Brazíliában, megérkeztek a fekete kontinensre - s máris itt a következő csapat. Szinte minden nap érkezik egy-két ember, ma éppen négyen jöttek egyszerre, egy repülőgéppel Barbadosról, de egyébként mindannyian négy különböző országból. Egy lány az USA-ból és három fiú Dél-Amerikából. Nemrég figyeltem fel arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokból nem jönnek ezekre az önkéntes programokra - sem Afrikába, sem Dél-Amerikába. Jó lenne tudni, hogy vajon miért? Hiszen hatalmas ország, igen közel a Karib-térségből, tehát gyorsan és egyszerűen és olcsón tudnának a Richmond Vale Academy-re jönni tanulni.

A Richmond-i tengerpartnak ezen szakaszán folyik be az egyik folyó a tengerbe. Sok kis hal ugrál itt a vízben, amely idevonzza a madarakat.

Tegnap éjjel megérkezett a negyedik magyar, ő is Judit, mint én, s mindenki lelkesen fogadta. A mi kis országunk igazán felülreprezentált itt, főleg, ha az USA-hoz hasonlítjuk a résztvevők létszámát - de egyébként is. Talán még Braziliából vannak itt sokan, ők Afrikába készülnek - s ők is gyorsan s olcsón tudnak ide repülni - és nincsenek messze a hazájuktól sem. A magyar gazdasági helyzetet nézve, igen meglep a négy magyar jelenléte. Az viszont érdekes, hogy mind a négyen azért vagyunk itt,mert már nem akartunk tovább otthon lenni :-((( Ez igen elszomorító.

Az esti tengerpart: a hullámok egyre inkább elmossák a parti homokot


Ma ismét áram-szünet volt, s ezáltal az internet-kapcsolat sem működött, s bár ez könnyű programot hozott - Juditot kalauzoltam körül a birtokon, megfürödtünk a tengerben, megáztunk az esőben, majd jót beszélgettünk a helybeliekkel - de most este próbálom behozni az elmaradt munkámat a számítógépen. Vacsora előtt még Gáborral ismét lementünk a partra, ahol jót kártyáztunk: Gábort is megtanították römizni, szóval, jól elvoltunk. És persze, a már szokásos: Judit klb. 2 perc alatt kapott egy ajánlatot egy helyi fiútól, hogy szívesen lenne a barátja :-) Isten hozott Judit, itt a Karib-tenger partján :-)

Tengerpati pillat-felvétel: a Carib az egyik helyi sörmárka

9/11 Tíz évvel ezelőtt...

Négy napig Bequia szigetén voltam öt másik társammal, jól megérdemelt pihenőnket töltöttük ott, s mivel nem volt nálam számítógép,ezért csak egy kicsit megkésve írok a tíz évvel ezelőtti Amerikát írt terrortámadásról.

A terrortámadás ideiglenes kiállításáról egy fotó: egy amerikai hazafi a hátára tetováltatta az égő ikertornyokat. Ha jól emlékszem, a srác tűzoltó, és társai emlékére készíttette e tetkót

Amikor két hónappal ezelőtt eljutottam New York Citybe /és Washingtonba/ napokig a közelébe sem mentem a Ground Zero-nak, annak e helynek, ahol azelőtt álltak az ikertornyok. Még most, tíz évvel a repülőgépek becsapódása után is elborzaszt az emlék. Amikor az első, majd a második gép a Világkereskedelmi Központ két ikertornyába csapódott, éppen otthon voltam, és a híreket hallva azonnal bekapcsoltam a TV-t. Úgy emlékszem, a második gép becsapódását már élőben láttam - és egyszerűen nem lehetett elhinni... Hihetetlen érzés volt, a teljes kétségbeesés, tehetetlenség, a segíteni akarás, a borzalom... Azóta sem felejtettem el... Évekig őriztem a másnapi újságokat az égő tornyok fotóiról. Soha azelőtt nem éltem át ilyen közvetlen közelről a háborút, az esztelen gyűlöletet,nem láttam egyenes adásban ártatlan emberek halálát - tényleg sokkoló volt. Az a több ezer ártatlan ember, aki aznap a tornyokban, a Pentagonban, a lezuhant negyedik gépen utazott...

A romokon: New York City, a volt WTC helyén, 2001. 09.11.
Thomas E. Franklin, 2001.

New Yorkban járva elkerültem a Ground Zérót, mert nem akartam szembesülni még tíz évvel később sem, hogy miért történt ez? Véletlenül találtam rá egy kis emlékmúzeumra, az épülő új tornyok közelében, s nem térhettem ki - az ideiglenes - kiállítás megnézése elől.

A Ground Zero egy emlékpart, amit most, tíz évvel a támadás után avatott fel Obama elnök - s azt hiszem, a két torony hiányát jelző vízfolyás az áldozatok nevével nagyon szép megemlékezés.

A tornyok roncsaiból készült emlék a Ground Zero közelében

Az épülő új tornyok és az emlékmű makettje
Forrás: Google képek

Emlékezés a 10 évvel ezelőtti, az Amerikai Egyesült Államokat ért terrorista támadásról:

http://kivultagasabb.postr.hu/tudtak-hogy-meg-fognak-halni

Mi történt 2001. szeptember 11-én? Összefoglaló:

http://www.origo.hu/nagyvilag/20110909-usa-szeptember-11-a-terrortamadas-tortenete.html?nezzemeg

St. Vincent sziget fenntartható fejlődésének terve

Ma a szokásos malacozás után paradicsomot és krumplit ültettem a kertben, majd az irodában dolgoztam volna, de sajnos, nem működött az adatbázis-rendszerünk, így volt időm a barátokkal, ismerősökkel fontos dolgokról eszmét cserélni a net-en.
Ebédu után az Action Team négy tagjával együtt indulok négy napra Bequa-szigetére,s bár még mindig nincs készpénzem, de már több ígéretet is kaptam:
Krisztina helyi ICI-t, Gábor USA-dollárt és Stina vélhetően ICI-re szóló csekket fog adni, s emellett persze viszem a bankkártyám is, hátha működni fog.
A laptopom viszont itthon hagyom, mert még a szállásunk és kétséges, a lányok a strandon akarnak aludni, ami illegális, tehát óvatosnak kellene lennem..

. Szóval, most 4 napig nem írok blogot, viszont most feltöltöm a Ricmond Vale Academy által kidolgozott terv rövidített változatát St.Vincent sziget fenntartható fejlődésének tervéről, hogy legyen mit olvashgatni a hét végén. Nagyon örülnék, ha kommentelnétek!!!!



St. Vincent és Grenadin szigetek fenntartható fejlődésének terve 2021-ig

Fotó: google képek/ www.saintvincentbank.com


A GAIA-progra részeként elkészült a karibi St.Vincent sziget fenntartható fejlődése érdekében szükséges tennivalók feltérképezése. A programot 2012 tavaszán indítja helyben a Richmond Vale Academy, lásd: http://www.richmondvaleacademy.org/

St. Vincent sziget a karibi-térségben /Forrás: google.com /képek/


Helyzetfelmérés

1. Élelmiszer-biztonság és egészséges élelmiszer
A szigeten leginkább import élelmiszereket forgalmaznak, nagy többségében az USA-ból behozott termékeket, melyek előállítását az amerikai kormány támogatja. St. Vincent és Grenadine szigetek éves importja csak az USA-ból több, mint évi 6 millió USA dollár.
A helyi /St. Vincent szigeti/ lakósság fele él vidéke, a lakosság 25 százaléka alkalmazott.
Helyben kevés élelmiszert állítanak elő, a mezőgazdasági munkások elöregedtek, a fiatalok nem akarnak mezőgazdasági termeléssel foglalkozni.
Mivel az Europai Unióban csökkennek a banán-felvásárlási árak, azért St. Vincent jelentős részén kivágják a banánültetvényeket. A helyi termék nem tud konkurálni a Dél-amerikai banánnal, annak alacsonyabb ára miatt.
A helyi élelmiszer-árak folyamatosan növekednek. A vidéki lakosság száma folyamatosan csökken, a fiatalok a városokban költöznek.
A klíma-változás miatt a jövőben több száraz évszakra lehet számítani, ezért szükséges lesz a szigeten öntözőberendezéseket telepíteni. Jelenleg a művelt terület 7 százaléka öntözött. A csapadék száma folyamatosan csökken, az elmúlt 20 ében ez elérte a 25 százalékot. Ennek következtében pusztulnak a termények és a mezők.

Megfelelő táplálék biztosítása St. Vincenten 2021-ig:

Önellátásra kell átállni az alapvető élelmiszerekből, növelni kell az organikusan termelt növények számát.
Szárazságtűrő növényeket kell telepíteni.
Víztározókat, öntöző-berendezéseket kell építeni, a kis helyi folyókra mikro-vizierűműveket kell telepíteni.
Sok a monokultúrás növényteresztés: előnyben kell részesíteni a vegyes növénytermesztést, leginkább az időjárás szélsőségeitől jobban védett erdei kertekben.
A növénydugványokat, magokat helyben kell megtermelni.
Mintakerteket kell létrehozni képzett mezőgazdasági termelők bevonásával.
Javítani kell a komposzt-felhasználás arányát, visszaszorítani a műtrágya használatát.
A lakosság étkezési szokásain változtatni szükséges.
Földeket kell bérelni és fiatalok közösségének művelésre kiadni.
Be kell vezetni a bio-állattartást: erősíteni kell a nyulak, kecskék tartását.
Helyben kell kecske- és tehéntejet, valamint sajtot előállítani.
Csökkenteni kell az állati száraz-takarmány behozatalt.
Be kell vezetni a biotermékek, biozöldségek eladását a nyaralóhelyeken.

2. pont: Széndioxid-mentes energia előállítása

Jelenleg leginkább dízel generátorok működnek, melyekhez importálják az energiát. A szigetek össz energia-szükségletének 17 százalékát állítják elő vízi energiából. A Grenadine-szigeteken azonban csak dízel-energia előállítás van.
A villamosenergia ára ötszöröse az Amerikai Egyesült Államokban ismert árnak.
Az alkalmazott energia-takarékos izzókat Kuba ajándékozta St. Vincent szigetének.
A lakosság 20 %-ákan saját autója van.
A kormánynak meg kell vizsgálnia a vizierőművek és szélmalmok telepítésének lehetőségét. és a geotermikus energia felhaználásának lehetőségét. A bioüzemanyag- előállítás nem elfogaható megoldás: a mezőgazdasági területeken élelmiszereket kell termelni.
A hurrikánok sebezhetővé teszik St. Vincent sziget energia-ellátását.

Megfelelő energia biztosítása 2021-ig:
2021-ig át kell állni a szénmentes energia-felhasználására. A napenergia felhasználásával csökkenthető az elektormos energia ára. Növelhető az érdeklődés az energia-takarékosság és a zöld energia iránt. El kell érni, hogy a helyi Nap-energia rendszerek legyenek népszerűek. Ezek kevésbé vannak kitévé az esetleges hurrikánok miatti központi energia-rendszerek sérülésének veszélyének. A Nap-energia rendszerek megtérülésének idejét hét évre kell csökkenteni.
A GAIA- program fő feladata, hogy meggyőzze a helyi kormányt arról, hogy szervezze meg a Nap-energia hasznosítás finanszírozását. Az embereket meggyőzni arról, hogy hozzanak létre szélenergia haznosításra szövetkezéseket. Ezek finanszírozásához pl. szociális alapokat kell biztosítani. A kis helyi távolságok miatt érdemes elektromos autókra és kisbuszokra átállni.
3. Helyí katasztrófák:
Egy-két évente hurrikán söpör végig a kelet-karibi térségben /Legutóbb 2010-ben volt hurrikán, előtte 120 évig nem!!! Ez a hurrikán a második legnagyobb kárt okozta a térségben./ A hurrikánt heves esőzések kísérték,az édesvizi rendszerek nem működtek, elszennyeződött az ivóvíz./
A jövőben erősebb hurrikánok és trópusi viharok várhatók a megváltozott klíma miatt. Fel kell készülni a tengerpart ill. az óceánpart eddiginél nagyobb eróziójára - már több földterület elveszett a tengerben.
Számítani kell a tengerszint-emelkedésre és a viharos hullámokra: ezek főleg St. Vincent sziget városaiban okoznak majd kárt. /A sziget lakosainak 85 százaléka él a tengerszint felett kevesebb, mint öt méterrel./
Számítani kell a Dengue-láz megjelenésével a magasabb átlaghőmérséklet miatt.

4. Egyebek:
Egyszerű viztisztító eszközökkel kell ellátni a lakosságot, hogy a hurrákánokban sérült ivóvzírendszerek esetén el tudják látni magukat iható, egészséges vízzel.
Modellenzni kell olyan megfizethető lakásokat,házakat, amelyek jobban ellenállnak a hurrikán pusztításainak, s egyúttal energia-tararékosabbak a mostaniaknál. /E témában szakmai képzést kell biztosítani./

5. Az emberek mozgósítása:
A lakosságot mozgósítani kell a Dengue-lázat okozó szúnyoglárvák elpusztítására, meg kell tanítani, hogy ne engedjenek állóvizeket pangani, mert ott szaporodnak a lárvák.
El kell költöztetni a lakosságot azokról a helyekről, amelyek leginkább veszélyeztetettek a földcsuszamlások, a tengerpart eróziója és a tengerszint emelkedése miatt.

St. Vincent sziget tengerpartja.
Forrás: pocruises.com

Az USA AIDS elleni harca: levelezés egy amerikai magyarral

Kedves barátom, Koszmovszky Péter olvasván a blogomat, felháborodott egy korábbi, az afrikai AIDS-esekkel kapcsolatos amerikai támogatásról írt soraimon. Nagyon érdekes levelezést folytattam vele erről a témáról, és hozzájárulásával ezt most felteszem ide a blogra - érdemes elolvasni, köszönöm Péterek, hogy mindig veszi a fáradtságot, hogy fontos témákban informáljon!!!

Íme a három levél:


Kedves Jutkám !

Úgy emlékszem, hogy a multkor egy elég lenézö véleményt adtál az amcsi kormány AIDS-segítségi programm nivójáról és hatékonyságáról. Divat az USA-t kritizálni sokmindenért, föleg a bal oldalról, de -- bocsáss meg -- ebben az esetben nagyon nincs igazad ... és csak azt bizonyítod, hogy rosszul vagy informálva!

Ugyanis már 2004-ben a Bush II elnök a "President's Emergency Plan for AIDS Relief" (PEPFAR) név alatt egy óriási programmot hozott létre, ami aztán az egész elnöksége alatt az egyik "kedvenc-programmja" is maradt. A PEPFAR elöször egy ötéves és 15 milliárd dolláros (igen, $15 BILLION !) programm volt. Eleinte kritizálták azért, hogy a hatékonysága korlátolt amiatt, hogy csak márkás gyógyszereket adományozott, illetve dotált, föleg afrikai országokban.

Ez ma már nem áll fenn -- de akkor érhetö volt, mert az ú.n. "generic" (föleg indiai eredetü) olcsóbb orvosságok amik akkor voltak a piacon, nagyon megbízhatatlan minöségüek voltak, és rengeteg mennyiségü teljesen hatéktalan hamis orvosság is volt közöttük.

Közben -- tudván, hogy a PEPFAR az elnök "pet project"-je -- az amcsi kormány óriási nyomás alá tette a nagy amerikai és európai gyógyszer-gyártókat, a politikai erejük és szabadalom-jogaik ellenére, hogy az afrikai piacra szánt és PEPFAR által amerikai pénzzel finanszírozott AIDS-orvosságokat olcsóbb áron adják el. Ennek a nyomásnak egy része az volt, hogy a PEPFAR kezdett a megbízhatóbb indiai gyártóktól is vásárolni "generic" gyógyszereket ... Mivel aztán sikerült a nyugati gyártókat arra bírni, hogy nyilvánosan beleegyezzenek, hogy az afrikai piacot sokkal olcsóbban lássák el.

Egész csodálatos, hogy republikánus-demokrata eggyüttmüködés alapján, 2008-ban a Kongresszus (az otthon jól ismert Tom Lantos, akkor a Képviselöház külügyi bizottságának elnöke, vezetése alatt) nemcsak felújította a PEPFAR-t, hanem megtriplázta a programmot $48 milliárdra 20013-ig ! (Ezt a törvényt a Lantos-ról is nevezték el.)

Ha érdekel még több részlet, a PEPFAR-ról egy kítünö, megbízható és nagyon részletes cikket találsz az amerikai Wikipedián a "President's Emergency Plan for AIDS Relief" cím alatt.

Sok más alapon nyugodtan és jogosan kritizáld továbbra is az amerikai kormányt, de az AIDS-elleni szerepe miatt nem !

Mellesleg (és erre kérlek válaszolj !) szeretném tudni, hogy honnan eredt a negatív véleményedet ezzel kapcsolatban !?!

P.
Válaszom:

Kedves Péter, rosszul emlékszel és valamit teljesen félreértesz. SOHA nem kritizáltam az amerikai kormány AIDS-programját, azt kritizáltam, hogy pl. nem írták alá a kyotói egyezményt, stb.
A blogomban leírtak az afrikai AIDS-szel kapcsolatban pedig egy dokumentum-filmből származik, amit itt , az iskolában vetítettek le. Lehet,hogy azóta változott a helyzet, ahogy írod, más módszerekkel és még több pénzt áldoz az amerikai kormány az AIDS- ellenes harcra. Annyira érdekes a leveled,hogy ha megengeded, felraknám a blogomra. Kérlek, olvasd át, hogy van-e benne valami tévedés v. olyan info, ami nem helyénvaló - s máris feltöltöm, persze, ha megengeded...
Milyen volt átélni a hurrikán-riadót NYC-ben???
Puszillak:
Jutka
Válaszlevél Pétertől:

Szia Jutka !

Bocs, hogy valahogy annyira félreértettelek, hogy azt hittem, hogy a multkor kritizáltad Amerika szerepét az Aids-elleni nemzetközi küzdemelemben !

Hizelgö dolog nekem, és büszke vagyok, hogy a blogodra akarod tenni az AIDS levelemet. De mielött megtennéd, kérlek javítssd rajta amit csak jónak látsz, ha az infó azáltal nem változik meg alapvetöen. Pl. nyugodtan szedd ki belöle a téves kricicizmusomat ! Ajánlatodra átolvastam, de nem találtam benne más tévedést.

De mivel az emlékezetem mellett szubsztantív föleg a wikipedia "PEPFAR" oldalát használtam, föleg arról a programmról írtam, és egy kis precizitást jó lenne hozzátennI:

Az óriási PEPFAR-programm az amerikai kormány bilaterális (államtól-államnak) nyújtott AIDS-segítségét fedezi csak. Amellett van a jólismert nemzetközi Global Fund to Fight AIDS, Tuberculosis and Malaria (mert nem tudom a hivatalos magyar nevét, hadd nevezzem a "Világalapnak").

A Világalap úgy kormányoktól, mint nagy társaságoktól és privát-alapítványoktól céljaira a 2002-i alapítása óta valami $19 millárdot szedett össze ! A legtöbbet adományozó kormányok között az elsö az USA (második Franciaország). Még tavaly is, az amerikai költségvetési-krízis ellenére, a Kongresszus több mint $1 milliárdot szavazott meg, mint az amcsi 2011 évre szóló hozzájárulását a Világalapnak. És a sok privát adományozó élén meg a Bill and Melinda Gates Foundation áll a tavalyi híres $650 millió adományával ... A Világalap manapság valami 3 millió HIV/AIDS paciens kezelését finanszírozza (többségben Afrikában).

Puszikállak !
P.

S az Iréne hurrikánról írt sorai Péternek:

"Milyen volt átélni a hurrikán-riadót NYC-ben???)

Ugyanis tényleg itt a városban a riadó sokkal dramatikusabb volt, mint a vihar maga. A riadóról így számoltam be Móninak (aki épp küldött nekem egy édes emailt):
"... most akár elsöpörhet engem holnap az Irene (ha az internetre tudsz kerülni, ajánlom hallgassd a híreket vasárnap a wnyc.com

- on) -- a felkészülés rá egész hihetetlen ... állitólag 100-160 km/h szél jön, több mint 20 cm esö, stb. És ilyen még sose volt: ma parancsolták, hogy egyes városrészeket "mandatory" ki kell üríteni holnap [mármint szombaton], és, képzeld el, holnap délben leállítanak minden közforgalmat, buszokat, subwayt, és még a "commuter"-vonatokat is ! Csatolom a három NY tabloid ma (szombat) reggeli címlapját is !!!

Tehát: Monica, morituri te salutant !"

Aztán meg direkt élveztem az Irénke "látogatását" -- nagyon szeretem tapasztalni a temészet hihetetlen erejét. És erre válaszolván a Marcsi írta nekem, "Örülök, hogy Ierene nem kedvelt me annyira, hogy magával sodorjon, bármennyire is adóztál az erejének ... :)"

Az Iréni hurrikán szerencsére elkerülte St. Vincent szigetét, bár a közelünkből indult New York City felé...

A csendes Karib-tenger /Ann felvétele/

Lehet, hogy igen és lehet, hogy nem

Ma reggel áramszünet volt a körzetünkben, ezért semmilyen elektromos dolog és persze az internet sem működött. Mivel sosem lehet tudni, hogy milyen hamar hárítják el a hibát, ezért mindannyian kirajzottunk dolgozni.Kert, konyha, szoba-felújítások, kinek mi jutott. Pechemre megint két latin kölökkel osztottak be gyomlálni. Annyira feldühített a lógásuk, hogy délben elmentem és bezárkóztam a szobámban, mert a vérnyomásom kb. 170 volt, annak ellenére, hogy a magas vérnyomás miatt gyógyszert szedek. Húsz percik dühöngtem a szobámba, majd visszamentem és folytattam a munkát. Délután - mivel ma szerda van - a szokásos közös aktivitások, azaz most ugyanazt csináltunk, mint délelőtt. Most azonban a konyha-takarításra jelentkeztem és kb. ugyanaz játszódott le, mint délelőtt. Pokoli nap volt, ma valamiért mindenkit elküldtem volna a fenébe. Ezt többen látták is rajtam, és próbálták megtudni, mi a bajom, de nem vagyok hajlandó belemenni egy ilyen vitába. Itt mindig azt hallom egyébként is: Csináld könnyen, Élvezd az életet, Nem kell kapkodni, stb.
Nagyon nehéz ehhez a mentalitáshoz alkalmazkodni. Talán, ha én is huszonéves lennék, menne, de így nem. Most, hogy itt ülök este a gépemnél és a rengeteg beérkezett levelemre válaszolok, Anne is megkérdezte kedvesen: Milyen napod volt, Judit? Hát, Anne, nem szeretnék erről beszélni- mondtam neki. Segítene, ha megölelnélek? _ Lehetséges válaszoltam udvariasan, mire megölelt... Hát, így kommunikálunk itt mi ...

Karibi kék ház a domboldalon

Helyi srácok Kingstownban: egy tipikus afrikai és egy tipikus karibi raszta fiú

Utcarészlet St. Vincent sziget fővárosában, Kingstownban

Mindhárom kép Anne felvétele

Két hónap telt el

Két hónapja indultam el Magyarországról s több, mint hat hete élek a Karib-tenger partján, St. Vincent szigetén. Ez idő alatt megerősödtem testben-lélekben, lefogytam,megnyugodtam és megváltoztam.

Tegnap két új srác jött: Gábor Magyarországról és ... Olaszországból. Ma már mint régi táborlakó én kalauzoltam őket körben a Richmond Vale Akademián. Reggel a disznóetetésre is lejöttek velem, majd megmutattam nekik a tengert. Mi mást tehettem volna, minthogy munkaruhástól belevetettem magam a habokba???
A helyi farmerek szokás szerint nagyon kedvesen és gyümölcsökkel kínálva fogadták a fiúkat, de már megkapták az első ajánlatot a kábszer- vásárlási lehetőségről is :-(((

Anne és Jonathán átküldte nekem a szombati kirándulás fotóit:

A Fort Scharlotte erőd bejáratát jelző tábla. Mellette az 1830-as években elesett katonák síremlékei.

Az erőd árka

A csapatunk

Jutka a Grenadine-szigetek előtt

A Legnagyobb Grenadine-sziget, Bequa

Az ágyúkkal St. Vincent sziget öbleit védték az angol katonák