Ez itt nem Hawai :-( Ez itt Budapest ...

 

Hawai Bistro, Újpest, Budapest, Hungary, East-Europe - hát ez itt nem Hawai, de még csak nem is a Grenadinok...

Hazatértem, fázom, télikabátban járok, miközben olvasom St.Vincent szigeteki barátaim blogjait, leveleit, Facebook-bejegyzéseit... Ott kint közeledik a főszezon, itt pedig a dér...

Hétvégén részt vettem az 1 Milla, azaz az 1 millióan a sajtószabadságért Facebook-csoport tüntetésén: Nem tetszik a rendszer :-(



Nagy a kontraszt :-(

A fejemhez szorított kétharmadtól sem félek...

De ez még jobban szíven ütött:

Hazám földjén száműzött vagyok....

A régi Budapest zászló, amely Pest, Buda, Óbuda egyesítése után született, több mint száz évvel ezelőtt... s melyet most egy hagymázos őrült főpolgármester lecserélt, leváltott :-( Vissza akarom kapni a régi zászlónkat !!!

Ha belegondolok, hogy mit hagytam ott:

Alig több,mint egy hete még a lábam áztattam a Karib-tengerben... De ami ennél is fontosabb, hogy nem politizáltam, önkéntesként dolgoztam a Richmond Vale Academy-n... Barátkoztam, ismerkedtem, készen valami jóra...
Igaz, itthon is ezt teszem, segíteni próbálok a hazámnak...

Erről a témáról, mármint az önkéntes munka hasznáról, vagy haszontalanságáról megoszlik a véleménye az ismerőseimnek. Van aki, kifejezettel ellenzi, s van aki évek óta csinálja. Mások szerint önkénteskedni itthon kell és nem a messzi távolban, mint tettem én azt majd három hónapig a Karib-térség egy kis szigetén.
Onnan Afrikába és Dél-Amerikába mennek önkéntesek, s most már én is hajlok arra, hogy talán nem az a legmegfelelőbb módszer.. Az biztos, hogy nem a legfenntarthatóbb módszer! Az ottani önkéntesek ugyanis több ezer amerikai dollárt fizetnek ki azért, hogy eljussanak távoli kontinensekre - s a munkájuk eredménye erősen megkérdőjelezhető... Átutaznak a fél világon /ált. repülővel/, nagyon sok anyagi és szellemi erőforrást beletesznek, hónapokat. éveket áldoznak fel az életükből - s lehet, hogy csak annyi értelme lesz, hogy furcsa idegenként néznek rájuk :-)
Péter barátom, New York Cityből felhívta a figyelmemet egy új módszerre, amelynek lényege, hogy megtanítják az elmaradott térségben élő szegényeket arra, hogy önállósodjanak és önfenntartóvá váljanak. Azt hiszem, valóban ez a jövő... A következőkben beszámolok erről az elképzelésről....

Utolsó nap - videó a Grenadine szigetekről

Hát itt jártam, ilyen a Karibi tenger - közelről, Harris kapitánnyal és csapatával:



http://www.youtube.com/watch?v=52qkKESNdCg

Nincs mit hozzátenni....

És elindultam, a kis sárga repülőn:

A magasból így néz ki a Karib-tenger:

Kingstown, Coconut Beach Hotel:

A kép jobb szélén, háttérben a magántulajdonú Junion Island.

Landolás közben a Liat légitársaság gépén

Szállodai szoba: Kingstown, Indian Bay

Lincoln, az egyetlen St.Vincent szigeteki bennszülött,akit megismertem. Ősei Indiából kerültek e kis karib-térsége. Szülei vele együtt kivándoroltak az Amerikai Egyesült Államokba, ahol 10 évig volt vadászpilóta. Most a karib-térségben dolgozik, Aruba szigetén pilóta. Egyik fia az US Navy-ban dolgozik... Lincoln fején az újpesti /volt/ Flottilla sapkája, mely engem kísért el kalandozásaim során

Jutka a szálloda teraszán: fejemen a magyar dunai Flottilla sapkája

A kingstowni tengerpart egyik látványossága

Karibi kék: búcsú a Kinstown-i reptértől

Búcsú a Barbados szigeti reptértől: útban Európa felé

Elszakadás: a kis sárga repülő eljött értem.

 

Akikor Dwait kivitt az Union szigeteki reptérre, amely a kezdete volt annak a majd két napos útnak, melynek végén megérkeztem Budapestre, s feltünt a kis sárga repülő, bizony sokkot kaptam... Kísérőm nem értette, mi ebben az olyan érdekes? Nevettem,integettem és bizony elszorúlt a szívem.
A kis sárga /színű/ repülő, amely vagy tizenötször húzott el fölöttem Richmondban, St. Vincent szigetén, jelezve, hogy indulnom kell... itt volt...
Előtte még egy érdekes szituáció történt: mikor a motorcsónakban kinyitottam a táskám, a szél kikapta a pénztári igazolásomat, melyen csak annyi szerepelt, hogy bebizettem egy utazási irodában 120 Kelet- Karibi dollárt, elfújta a szél s azonnal elnyelte a tenger.. Lehet, hogy mégsem kellene hazajönnöm? -ez volt az első gondolatom.
Dwait megnyugtatott, nem lesz semmi gond. A reptéren persze nem így gondolták: nincs repjegyem, nincs igazolásom az árának a befizetéséről - tehát a legtöbb, amit tehetnek értem, hogy újra kifizetem a jegy árát. Dwait erre keresetlen szavakkal illette St.Vincent és a Grenadin szigetek turisztikáért felelős miniszterét - mármint, hogy minek szórakoznak a túristákkal - mire a jegykezelő megadóan bólintott és adott egy repjegyet :-)
Három szigeten is leszálltunk, mire megérkeztem a kiindulópontra, St. Vincent szigetére, ahol az Indian Bay-en a Coconout szállóban töltöttem egy éjszakát. Döbbentem tapasztaltam, hogy a fővárosnak, Kingstown-nak is milyen szép és romantikus tengerparjta van. S ráadásul a Coconout Hotel szemben volt a térség egyetlen magán-szigetével, Junion Islanddal, ahova szintén szerettem volna eljutni, bár nem ajánlották, mert csak öt csillagos szállodák, szobák vannak ott. Sétálni biztos, hogy ingyen is lehet - hessegettem el az akadékoskodókat, s így tudtam meg, hogy a helybéli lakosok a lábukat sem teszik be erre a szigetre :-)

Még néhány emlék a Grenadinokról:

Búcsú a strandolástól

St. Vincent és Grenadine-szigeteki Munkáspárti kocsma :-)

Dwaitnak hosszú és nehéz volt ez a három nap :-)

Az utolsó kártya-parti: Jutka, Papi és Harris kapitány

Az elárvult Ocean Panic

Karibi kék - kedven színem :-)

Union szigetek, egy ház fala: Bob Marley portréja

Búcsú Harris kapitánytól :-(

Tengerparti bár Union szigeten. A bár előtti mesterséges öbölben kis fekete cápák úszkáltak....

... és a kis sárga repülő elindult velem...

Karibi villanások

Jeniffer bárja

Egyik nap reggel Union szigetén sétálgattam, amikor is rátaláltam Jeniffer bárjára, a főúttól nem messze. Korán volt még, ámde meleg -gondoltam, iszom valamit itt.
Jeniffer kisvállalkozó, aki a saját háza aljában működteti kis üzletét, abból próbál megélni. Leültetett a kertjében - én meghívtam egy sörre - erre föl ő meghívott engem reggelizni: vajas pirítóst eszegettünk mangóval :-)
Az üzlet ott is nehezen megy, hiszen csak a főszezonban -novembertől márciusig - van itt sok turista, s gyanítom, ők sem Jeniffer üzletét részesítik előnyben. Szép hely ez - kommentálta vendéglátóm - csak nagyon nehéz megélni... Éppen ezért két fia az angol hadseregben szolgál, s onnan mennek majd tovább... ők így próbálnak boldogulni. valószínű, hogy már nem tértnek vissza a szigetre, Európában maradnak, s az anyukájuk tovább kínlódik majd egyedül. Jeniffer házának emeletét a tavalyi hurrikán elvitte- úgy érzi, már nem lesz ereje, nem lesz anyagi lehetősége újraépíteni. Beszélgettünk az európai és a magyar gazdasági helyzetről is, hogy mennyi baj van a világban... Kedves ismerősként váltunk el egymástól, s azzal a lehetőséggel, hogy ha legközelebb Unionon leszek, ingyen lakhatok nála :-)

Alice, Rio de Janeiróból

Egyik kedves bulizó társam az RVA-n, Alice volt, Rio de Janeiróból. A táborban ünnepelte a születésnapját, ezen a képen éppen az a pillanat látható, amikor dobos barátaim kifejezetten Alicenek, Alicevel játszottak. Utána nagy éljenzés, sütizés, bulizás volt :-) Alice nagyon érdeklődik a magyarok iránt - egyébként még sosem járt Európában - , s mivel megismert négyünket, magyarokat a táborban, elhatározta, hogy eljön Budapestre :-)
Döntésében nagy szerepe volt Gábornak, aki galamg-lelkű hard-core rajongó és olyan színesre van tetoválva az egész teste, hogy St.Vincentben mindenki vele akar barátkozni. Nos, hogy Alice tudja, hova készül, elküldtem neki Face-n a magyar Johhny Gold egyik hírhedt klipjét, amikor a vidéki bady-bilder párduc-mintás tangabugyiban Pest utcáin énekel test szépségéről. Alice megállípította, hogy a magyarok valami nagyon furcsa, egzotikus nép, akiknek képviselőivel szívesen megismerkedne :-)

Evergreen Bár

Egy jellemző kis helyi szigeti bár /Union sziget/ - most még zárva várja a turistákat.

Juda oroszlánja

Sok helyütt látható az egész karibi térségben a Júda oroszlánját ábrázoló szimbólum, ez itt egy ház falára volt festve. A hatalom és a férfiasság megtestesítője, s úgy rémlik, a rasztafari mozgalom /Jamaica/ is ezt a szimbólumot használta. Az Union szigeteki egyik túravezetőm levette a nyakából az oroszlánfej-medálját, mely St. Vincent szigeti fekete vulkáni kőből van kifaragva, s lánccal együtt nekem ajándékozta, barátsága jelképéül :-)

Egy helyi mulató bajárata

Főszezonban hemzsegnek az emberek a Grenadine-szigeteken. Olyan sok yacht van kikötve a tengeröblökben, hogy szinte a tenger sem látszik tőlük... Vidám élet zajlik, sok helyütt élőzene van, s ez vagy a helyi fekete-kultúra, az eredetileg afrikai zene bemutatása, vagy reggeé - Bob Marley minddn mennyiségben.


Karibi kisvállalkozó

Ezt a cégért nem lehetett nem lefotózni: egy helyi kisvállalkozó hirdeti így magát a saját háza bejáratánál.


Captain Harris

Az egyik legkedvesebb képem, amit három hónap alatt készítettem a Karib-térségben: Captain Harris portréja.
Itt, a kelet-karibi szigetvilágban a férfiaknak két típusa volt: vagy a nagyon rövid, drótkefe keménységű, eredeti afrikai hajviselettel büszkélkedtek, vagy a Jamaicából származó raszta-frizurát hordták.
Captain Harris Union szigetén és Gilroy, az egyik dobos haverom, St. Vincent szigetén voltak a legszebbek a rasztások táborából :-)
De Kingstownban /St.Vincent sziget fővárosa/ láttam olyan gyönyörű rasztát is, aki hófehér ruhában járt, a nyakában egy kb. 30 dekás aranylánccal és azon egy kb. 10 cm-es tömör arany medállal, a kereszten szenvedő Jézus Krisztus arcképpel - hát ott és akkor leesett az állam - és sajnos elképedésemben lefotózni is elfelejtettem :-(

Búcsú a Grenadine szigetektől

Harmadik napon már csak egy kérésem volt: szeretnék strandolni, a lehető legtöbbet úszkálni a Karib-tengerben, ugyanis ez volt az utolsó alkalom,hogy ezt megtehettem, mert késő délután már vissza kellett indulnom St.Vincent szigetére :-)
Dwight bólintott, majd Captain Harrissal elvittek egy Grenadine-szigetre, hogy még utoljára egy csodálatos helyen úszkálhassak :-)

Egész nap csak úszkáltam, beszélgettem, kártyáztam, lazultam :-)

Lábnyomokat hagytam a homokban... azóta már biztos, hogy elmosta a tenger

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon valaha visszatérek-e még a Karib-térségbe? Visszatérek-e St.Vincentre? A Grenadinokra? Vajon ülök-e még egyszer ebben a hófehér homokban????

Mindenhol vannak kóbor kutyák... hát itt is.. Ezt a kedves ebet persze megszeretgettem....

Ocean Panic - Captain Harris motorcsónakja

Magyar nyaralási szokások - Union sziget

Hát most... tényleg eldobtam az agyam, ahogy itt Pesten mondják... Az interneten véleltenül találtam egy cikket a magyarok nyaralási szokásairól, ezt meg kell néznetek: 15. helyen szerepel Union sziget, azaz St. Vincent és Grenadine szigetek közül a második, azaz a Grenadin szigetek legnagyobbika, Union sziget... A fotón pedig az egyik kis Grenadin sziget szerepel az első képen, nevezetesen a Palm Island /Pálma sziget/....ahol "természetesen" én is jártam, azaz többször elhúztam mellette Harris kapitány motorcsónakjával.
Szóval, érdemes magyaroknak ezt elolvasni és persze a képeket is megnézni:
http://piackutatas.blog.hu/2007/06/27/piackutatas_a_nyaralasi_szokasokrol

Nehéz lesz felsorolni fejből, mely szigeteken voltam a Grenadin-szigetek közül, annál is inkább, mert sem a Google, sem már netes forrás nem sorolja fel őket.. Pontosítanám az egy nappal ezelőtti blogbejegyzésem, ha jól emlékszem, St.Vinceetn és a Grenadinok pontosan 37 szigetből áll, ebből 7 lakott....
Tehát, a Grenadinok közül voltam ezeken: Union sziget, Petit St.Vincent, Mayrau, Petit Tabac, megnéztem nagyon közelről a Palm szigetet valamint egy magánszigetet és egy állami tulajdonú szigetet... és most a többi neve nem jut eszembe :-(
Egyik szebb, mint a másik... Igen, lehetne elmenni még a Bahamákra vagy Hawaira, vagy akárhova, de most úgy érzem, aki járt a Grenadinokon, annak már mindegy... sziget, pálmafák, napfény, kristálytiszta víz... biztos, hogy mindenütt ez található... De ami a lényeg: azok a helyi emberek... S tudom, hogy ahogyan a sötét, fekete, vulkáni Szt. Vincenten, s a hófehér, karibi-kék vizű Grenadinokon, s nyilván ugyanúgy a barátságos bennszülöttekről ismert Hawai-n, s így tovább... a lényeg, a helyi emberek... Most, hogy itthon vagyok Budapesten, minusz Celsius fokok vannak éjszaka, s majd plusz 40 fokból jöttem el, egy valami hiányzik igazán: a karibi emberek tisztelete, szeretete... a lazaság, a jóindulat, a segítőkészség... Itthon máris belecsöppentem az acsarkodásba, gyűlöletbe, meg nem értésbe... Ott kint, ha csak egy hajam szála is másképpen állt, mit az szokott volt, odajött hozzám egy-két helybéli barátom, s azt kérdezte: Judit, mi a baj? Látom, hogy nem vagy boldog, mit tehetek érted, hogy jól érezd magad... Ha erre gondolok, sírni tudnék... Azoknak az embereknek semmijük sem volt ahhoz képest, hogy nekünk itthon mi mindenünk van...mégis, egy volt fontos: ne légy szomorú, ne aggódj, ne stresszeld magad, mert attól rosszabb és rövidebb lesz az életed... A kinti barátaim, haverjaim aggódó pillantása elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak és mosolyogjak... máris jó volt az élet....
Ezért akarok visszamenni - élni- a Karib-térségbe, nem a kék ég, a csodás tenger vagy az örök napsütés miatt... Remélem, ezt az álmomat is meg fogom tudni valósítani, úgy, ahogyan a többire is képes voltam...
Kell egy ház, az óceán partján- énekeltük sokszor Budapesten a barátnőmmel - nos, azt hiszem meglesz ez is... de nem az óceán, hanem a Karib-tenger partján :-)
Kedves karibi barátaim, még találkozunk! :-)

Palm Island - ahogyan én láttam a motorcsónakból

Grenadine szigetek - pillanatkép

Turisták a Grenadine-szigeteken

Motorcsónak-túra

Második nap a Grenadine-szigeteken! Egész napos csónaktúrát beszéltünk meg Dwight-tel és Captain Harrissal :-)

Dwight, akit már a második napon elneveztem Mr. Perfect Man-nek :-)
Szerencsére gyakran jár Európába, mert Kelet-európai turistákat szervez a Grenadine-szigetekre, pl. Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából és Magyarorszáógról is - ezért vélhetően, még találkozunk...
Reggel "alapos" reggeli: rumos-tejes-kávé, uborkával, séta Union-szigeten, majd nekivágtunk...

Captain Harris két hete üzembe helyezett gyönyörű motorcsónakjával végig-jártuk a legszebb helyeket. A Grenadin-szigeteken majd 4o szigetet foglal magába, ebből mindössze hét lakott, a többi pedig a világ legszebbjeiként ismert és elismert gyönyörű, fehér homokos, pálmafás területe a Karib-tengerről ismert hihetetlenül szép kék vízzel.

A Grenadin-szigetek fehér homokja és hihetetlenül tiszta vize tökéletes ellentéte a St.Vincent szigetek vulkáni fekete homokjának és emiatt feketének látszó vizétől.

A Grenadin-szigeteken a pálma az uralkodó fafajta, míg St.Vincenten inkább az esőerdőkre jellemző sűrű vegetáció, sokféle növénytársulás jellemző.

Októberben, az esős évszakban jártam itt. S míg a St.Vincent szigeteken a vulkán és az esőerdő miatt naponta többször szakadt az eső, itt, a Grenadinokon egyszer sem... Most kihalt itt a táj, de novembertől márciusig a főszezonban annyi a yacht itt, hogy szinte feketéllik - azaz fehérlik- tőlük a tenger, s ilyenkor a partokat is ellepik az utasok. Én nagyon boldog vagyok, hogy ezt elkerülhettem és egy csónakkal és a kísérőimmel, a legnagyobb nyugalomban járhattam itt.
A part gyönyörű, a víz meleg, s a levegő hőmérséklete is kb. 38-40 Celsius fok - szerencsére fúj a szél, ezért nem érezni, milyen meleg van. Azért estére cékla volt a fejem a napfénytől...

Némely szigeten -amely talán a legszebb, és a turisták által leginkább látogatott - apró kis fabódékat építettek az Union-szigeteki helybéliek, akiket reggel kivisznek a szigetekre, ahol kis büfét üzemeltetnek, majd este visszatérnek Unionra, ahol egyébként 3700 állandó lakos él....

Az egyik kis bódéban Papi volt a "vállalkozó". Papi majd 80 éves volt, s mind mindenki, kedves, barátságos, aranyos. Jót beszélgettünk, söröztünk, kártyáztunk együtt...


Egy helyi kis söröző:

A parton egy-egy helyi család már készül a nemsokára induló turista-szezonra. Ennek a kislánynak a szülei barbegque- helyet készítettek el, addig a kutyus és a kislány a parton játszott:

Mivel vega lettem, ezért Dwight gondoskodott arról, hogy salátát és gyümölcsöket kapjak ebédre és persze korlátlanul sört és üdítő italokat.
Ez a túra elképesztó volt: három helyi kísérővel, reggel 10 órától este 6-ig, motorcsónakkal bejártunk rengeteg kis szigetet, többet annál, mint amiről eleinte beszéltünk... Az egész napos program, kíséret, teljes ellátás, idegenvezetés - gyalogoltunk a szigeteken, ha volt, megmásztuk a kisebb dombokat a panorámáért - kb.tízezer forintba került. Szerencsés embernek tartom magam azért, hogy ott lehettem és ezekkel az emberekkel..
Hihetetlen volt a profizmusuk, a lazaságuk, az odafigyelésük. Semmit nem sürgettek, soha nem akartak semmit rám kényszeríteni. Dwight így indított a reggel: Judit, ez a te napod, azt akarom, ma boldog legyél :-)

Mayreau, Grenadines Black Boy Bar.
Ez a kép az én kérésemre készült: hátam mögött a mai napi testőreim :-)
S persze szándékosan van sör a kezemben: annyira tiltott volt az elmúlt három hónapban az alkohol St. Vincent szigetén, hogy itt be kellett valamit pótolni....

Jutka a Grenadine-szigetek egyikén.

Hát ez az a hely, ahova szeretnék visszamenni, de nem turistának... Jó lenne egy évben fél évet élni Európában és fél évet itt, a Grenadin szigetek valamelyikén....