Ebéd után közös munka volt, csoportokra osztva dolgoztunk, ki a kondi-termet tette rendbe, volt aki székeket mosott, nekem sövényvágás jutott... Valahogy nem tudom megúszni, hogy ne a tűző napon kelljen dolgoznom. De mindenért kárpótol az a pillanat, amikor belecsobbanhatok a Karib-tengerbe. A tengerhez vezető út mellett van egy szedett-vedlett kis bódé, az a büfé, gondolom, kifejezetten a tábor miatt építette ide egy élelmes helybéli. Mindig ücsörögnek előtte többen is, és mindig alaposan megbámulnak minket. Igen,nagyon szépek az itteni lányok: van spanyol,lett, norvég,olasz, koreai, magyar, brazil, japán, stb. lány, de őket már megszokták. Az én korommal valahogy nem tudnak megbékélni... Ötven éven felül nő, bikiniben, a tengerben, ez itt nagyon nem szokás. Az eladónő rögtön "Mami"-nak szólított,hát,nem erre vágytam leginkább.
Este Péter New Yorkból tartott egy érdekes előadást, amely szerintem a kapitalizmus legújabb felismeréséről szól, arról,hogy a fogyasztási piramis alján lévő 4 milliárd embert hogyan lehet a piac részesévé tenni. A fiatalok közül többen megjegyezték, hogy ennek semmi köze sem a fenntartható fejlődéshez, sem ahhoz, amit mi itt a táborban csinálunk, azaz az önkéntes munkához. Ennek ellenére is nagyon érdekesnek és hasznosnak tartották az előadást.
Az angolhoz már teljesen hozzászoktam, de muszáj lesz elkezdeni tanulni, mert a szókincsem így nem fog gyarapodni. Viszont mióta elindultam otthonról /most két hete/, már több, mint két és fél kilót fogytam, ami jó hír :-)))
Esti fények a teraszon
