St. Vincent szigetén

St. Vincent szigetén
Gilroy, Jutka, Selly

8.08.2011

La Sufriere: vulkántúra-fotók

Indulás reggel 6 órakor: Kristin, én és Royal - akkor még nem tudtuk, mi vár ránk...


Háttérben a vulkán
A fotókhoz tartozó szöveg az augusztus 6-ai bejegyzésnél olvashatók.
A fotókat készitette: Marianne Rygg /Norvégia/

Az első ő pihenő - már ekkor teljesen el voltunk ázva...

A csapat: Kristine, Marianne, az angol család apraja-nagyja, sapkában Franklin, én és az angol apuka

Az első elterülésem - ez még az út eleje, felfelé. Akkorát estem, hogy Marianne visszafordult, megnézni, mi a baj???


  Az úton: ekkor már szétszóródtunk, én sokszor lemaradtum, mert nem bírtam a tempót a többiekkel
 Kilátás a vulkánról: a kis sziget a Ricmondhoz közeli település mellett van

S egyszercsak véget ért az út  a ködbe veszett...
A csapat a csúcson. Mögöttük van - állítólag- a vulkán.
 Három és fél óra gyaloglás után: mindössze ennyit jutott nekünk. S még hátra volt három óra lefelé, fetrengés a sárban

A csúcson aki tudott, átöltözött. A pólóinkból kicsavartuk a vizet, majd felvettünk helyette valami mást... Rajtam LMP-s esőkabát van. Előttem van a vulkán kráterének a széle - de semmit sem látok belőle...
A tíz perces pihenő alatt megettük a szendvicseinket. Royalt, a tábori kutyát is megetettem sajtos kenyérrel - igazán megérdemelte!!!
Hátam mögött, valahol a vulkán lejtője.... De ki tudja, hol???

Posted by PicasaItt már nagyon elegem volt: lefeküdtem a földre, szemembe húztam a kapucnit és relaxáltam. A felettem álló csapatot cibálta a szél, verte az eső. Az angol család három nótagja egy fejkendő /!/ alatt húzta meg magát.

A hat és fél órás túrát szakadó esőben tettük meg St. Vincent sziget híres, élő vulkánjához, oda-vissza Sajnos, semmit sem láttunk belőle...

  A  Soufriere vulkán  1971-ben / Google fotók /

 La Sufriere- vulkán 1979-ben /Google fotók/

 A vulkán lávája 1979-ben


 A vulkán -nyugalmi idejében - ezt kellett volna látnunk... /Google képek/

 
Leértünk a vulkánról, már csak a háborgó folyón való átkelés és kb. még két kilométer gyaloglás várt ránk.

Ma az Equador-team elutazott, a szigeten fognak adományokat gyűjteni... No hiszen.... Az is feladatuk lesz, hogy emberekkel ismerkedjenek meg és meggyőzzék őket, hogy fogadják be őket a lakásukba, éjszakára aludni.
Ezen a héten főnök, azaz Elvis nélkül leszek, Gugunak kell segítenem a kertben, vagy a konyhában. Délutánonként pedig egyedül tanulok, így vére újra angolozni fogok, illetve a világ szigeteinek fenntartható fejlődéséről szóló magyar könyvet olvasom, s azon belül is megpróbálok egy vázlatot készíteni arról, hogyan lehetne a St.Vincent és Grenadine-szigetek fenntartható fejlődését elősegíteni? Ez azért fontos, mert márciusban indul itt egy ilyen csoport és szeretné
k benne részt venni, de addigra legalább az elméletből, fel akarok készülni...
Könnyű hét vár rám, egy nehezítéssel: minden nap, délelőtt és délután is nekem kell a disznókkal foglalkozni, reggel egy segítségem lesz a ganajozáshoz, de  a munka neheze rám vár.
Szerencsére a mai gazolás porát le tudtam mosni a Karib-tengerben, mert bár egész délután esett az eső, de két órára kisütött a nap, amikor is lerohantam fürdeni... Ma feltűnően sok helybéli volt, csónakok jöttek, mentek, sőt a horizonton is szokatlanul sok, összesen hat hajó, vitorlás, csónak látszott. St. Lucia szigete felől jött egy nagyobb yacht-szerűség, ilyet errefelé ritkán látni - nem úgy, mint a Grenadine szigeteken....