Végre egy karibi esküvő :-)

Múlt héten életem egyik legjobb eseményén vehettem részt: Szép Judit barátnőm férjhez ment Ivor Simpsonhoz, itt Bequia szigetén és én voltam Judit tanúja!!!!!! Mindig nagyon szerettem volna egy karibi esküvőt - de arra gondoltam,ha ez nekem /már kétszer/ nem jött össze, hát, nincs rá esély, hogy ilyenen résztvevő lehessek. Judit azonban segyített ezen. Egyik nap úgy jött vissza St. Vincent szigetéről, hogy jelentkeztek esküvőre, megvették a gyűrűket és a ruhákat és két hét múlva házasságot kötnek. Hát majdnem elájultam a meglepetéstől, de nem csak én... mert csak ezt követően tudta meg mindkét család az örömteli eseményt. Judit és Ivor nagyon határozott elképzelésekkel rendelkeztek és szerencsére nem engedtek a karibi család nyomásának, hogy az itt szokásos csili-vili cukormázas partit rendezzék meg. Minden úgy sikerült, ahogy a fiatalok akarták: Judit egy szép himzett pamut-ruhában, rövid fályolban, karibi kék fülbevalóval és karibi kék szandálba öltözött fel és egy szál helyi fehér virág volt a kezében... .S motorcsónakkal mentünk a Princess Margaret strandra, ahol naplemente előtt, mezítláb - a két fiatal és mi, Ki Manival, a raszta tanú sráccal együtt - mezítláb voltunk :-) A helyi lelkész adta össze a párt, nagyon szép volt, alig tudtuk visszatartani a könnyeinket... Judit virágján egy otthonról hozott magyar nemzeti színű szalag volt, s én az asztalra csempésztem egy magyar címert, amit látva Judit elsírta magát... meg én is... A szertartás után pezsgőztünk, boroztunk és a friss házas naplementében fotózkodott és Ivor fiatalkori álmát beteljesítve a közeli barlanban is készültek gyönyörű fotók. Utána négyesben ittunk egy koktélt a közeli bárban és Judit skypon tudott beszélni a családjával... Akkor otthon már éjjel egy óra volt, de mindenki ébren várta Judit és Ivor jelentkezését.... Nagyon szép és nagyon megható pillanat volt, amikor Judit fátyollal a fején elmondta a szülőknek, akik nagyon szorítottak, hogy minden jó legyen.... viszotn anyagi okokból nem tudtak ideutazni, hogy részt vegyenek a legkisebb lányuk esküvőjén.... Tervek szerint Judit és Ivor nyáron hazalátogatnak és otthon is rendeznek egyházi esküvőt - itt ugyanis az egyházi esküvő egyúttal az állami esküvőt is jelentei, bejegyzik a hivatalaos anakönyvbe és kiadják a házassági kivonatot. Itt semmi huza-vona nincs, nem úgy mint otthon, ahol hónapokik kellett volna várna az engedélyre, hogy egy karibi srác feleségül vehessen egy európai lányt. Itt a tanúknak sem kellett semmi hivatalaos papírral igazolni magát, csak egyszerűen aláírtuk a nevünket és kész... Valahogy itt minden olyan normálisan, egyszerűen zajlik, nincs semmi probálázgatás. Utána még motorcsónakkal elmentünk egy nagyon elegáns helyre, ismét koccintottunk, majd Ivor családjánál volt a vacsora... Hihetetlen mennyiségű étel volt, némi bor, s főleg üdítő, mert a családban nem szokás a szeszes-ital fogyasztása.... Ez után a házasok leléptek és egy rejtekhelyre távoztak három napra, amit Donnaka, az itt élő ír férfi biztosított Juditéknak... S most Ivor ismét dolgozik, s mindketten nagyon boldogok... S nagyon jó látni két fiatalt, akik igazán szerelemmel szeretik egymást, s szinte meg sem tudnak lenni egymás nélkül :-)