Reggeli kép a szobám ablakából
Ma vasárnap van s ez az egyetlen nap, mikor nem kell korán kelni. A napirend is ehhez igazodik: 11 órakor van branch, ez a jellegzetes amerikai szokás, mely szerint egy étkezéssel tudják le a reggelit és az ebédet.
Mivel egy önkéntes beosztás szerint kell mindenkinek kivennie a részét a közös munkából, s mert érthetően szabad napon senki nem akar dolgozni, ezért vállaltam, hogy részt veszek a branch elkészítésében.
9 órakor kezdtünk főzni, s bár hivatalosan kettőnknek kellett készíteni az ételeket, vagy heten sürgölődtünk a konyhában, mert a másik beosztott lánynak segítettek a barátnői. Tojásrántotta, palacsinta, paradicsomos-hagymás virsli, zabkása, joghurt, gyümölcsök, vaj, dzsem és a tegnapról megmaradt rizs és burgonya volt a menü. Kenyér nincs, talán egy héten 1-2 alkalommal vesznek illetve sütnek. A tábor lakóinak többsége vega, tehát húsétel sincs minden nap. Ebédre és vacsorára is főtt étel van, felvágottak egyáltalán nincsenek. Viszont nagyon egyhangú a menü: rizs, főtt tészta, valami paradicsomos lében párolt zöldség, néha hús, hal. S mindennek egyforma íze van. Ma megtapasztaltam, hogy nem hogy fűszereket de sót sem tesznek az ételbe. Kivétel volt a tojás-rántotta, abba került oregánó.
Az étkezés után kb, öt óra hosszat voltam a strandon. Odafelé mindig elhaladunk a helybeliek sátrai mellett, akik itt piknikelnek, itt főznek, beszélgetnek, üldögélnek az árnyékban. Sosem fürdenek, nincs is fürdőruhájuk. Ha néha valaki bemegy a vízbe, azt ruhában teszik. Úszni általában nem tudnak. Ma, amikor elmentem mellettük,hívtak, hogy maradjak velük: a sátor előtt egy netbookon pornót nézett a csapat, nők-férfiak vegyesen. Javaslatom, hogy ne nézzék, inkább csinálják - ez a megjegyzésem nagy sikert aratott :-)
Gyönyörű idő,nagy meleg, tűző nap, így hát egy lepedőből eszkábált sátor-féleségben üldögélve olvasgattam. A partra Krisztinával, a norvég lánnyal mentem le. Krisztina az egyik, aki a lovakkal foglalkozik. Otthon is nagy farmjuk van, 16 lovuk, kecskék, malacok, stb. Az állatfarmon problémás gyerekeket és tiniket fogadnak, 10-20 éves kor között, akiknek magatartási v. beilleszkedési gondjaik vannak, s a természet közelsége, az állatok gondozása segít nekik. A fiatalok ott tartózkodását a helyi önkormányzat fizeti. Krisztina nemsokára hazamegy, egy évig pszichológiát akar tanulni, s aztán lehet, hogy visszajön St. Vincentre egy Dél-Amerikai csapatba tanulni.
Ma három éhező kutyát etettem meg, így hát egyiküknek sem lett elég az étel:-( A táborból rossz lelkiismerettel hozom el a maradékot, mert itt nincs pazarlás, a megmaradt ételt másnap felhasználják v. eredeti állapotában tálalják. A kis maradék megy a ház kutyájának, a két macsek nagyon keveset kap, hogy vadásszanak egerekre. S valami kevés moslék jut a malacoknak is, de nem sok.
Este hárman a táborból a helyi büfében dominóztak, odaültem közéjük, ismerkedni a helybéliekkel. Nagyon kedves, aranyos mindenki velünk.
Vacsora után pingpongoztam Franklinnal, a biztonsági őrrel. Már két meccset nyertem ellene, de a fináléban mindig legyőz. Viszont nagyon szeret velem játszani, mert én vagyok az egyetlen, aki erre kapható :-)
Louis a spanyol srcác,aki angolt is tanít, felajánlotta, hogy tanuljak velük együtt angolt, így hát Krisztinán, a magyar lányon kívül még egy tanítom lesz :-))
Szivárvány a vulkán felett
