Húúúúúúúúúúúúú, hát pont az ilyeneket szeretem!!! Bio-budi project Kambodzsában, egy cikk a www.epiteszforum.hu-ról. További részletek és fotók megtekinthetők az eredeti cikkben!
2011, december 7.
A magyar Royal Angkor Foundation - RAF - szervezésében 2008. februárban Sánta Gábor építész, a Kós Károly Egyesülés - KKE - tagja, a Siem Reap-i Samdech Euv High School-ban - SEHS - tartott organikus építészeti alapképzést, valamint bevezetést az ArchiCAD szoftver használatába1. Másfél évvel később a KKE vándoriskolásaként és a RAF önkénteseként 2009. augusztusban utaztam egy hónapra Kambodzsába, ahol folytatásként ugyanabban az iskolában tartottam ökologikus építészeti kurzust, valamint adaptáltam egy komposztáló árnyékszéket - biobudit - a helyi viszonyokra. 2011. januárjában utaztam ki másodjára, folytatni a projektet és megvalósítani a terveket.
Kambodzsai árnyékszék/WC állapotok
A kambodzsai Vidékfejlesztési Minisztérium 2007-es adatai drámai helyzetet tükröznek. Ezek alapján mindössze az ország lakosságának 16%-a rendelkezik saját WC-, vagy árnyékszék- használati lehetőséggel, a lakosság nagy része a természetben, szabadban végzi el szükségleteit. Ebből fakadóan az országban rendkívül magas a különböző fertőzések aránya - a gyermekek 20%-a szenved hasmenéstől -, valamint nagy a gyermekhalandóság - az 5 éves kor alatti halálozási arány 8,3%. Ahol vízöblítéses árnyékszéket használnak, a fekália és a szennyvíz ott is kezeletlenül kerül a talajba és egyre nagyobb mértékben szennyezi a talajvizet.
Kambodzsa árnyékszék-lefedettsége
Az Angkor melleti Siem Reap-ban évente több mint egy millió turista fordul meg, a 90-es évektől több száz hotel és vendégház épült a kiszolgálásukra, amelyek a turisták igényeinek megfelelően angol WC-kel készültek. A kb. 150.000 fős város vízigénye megsokszorozódott, de a keletkező szennyvíz tisztítását elvégezni képes csatornahálózat és szennyvíztisztító nem készült el. A biobudi arra mutat példát, hogyan lehet a fekáliát - akár városon belül is - ökologikusan kezelni, a talajvizek tisztaságát megóvni
A szükségletek kielégítésének jellemző módjai Kambodzsában
A lakosság nagy része - gyakorlatilag a teljes vidéki népesség - a szabadban elégíti ki szükségleteit. Ennek veszélye egyrészt az, hogy a fekália nagy területen oszlik el, az emberek könnyen érintkezésbe kerülhetnek vele akár közvetlenül, akár az állataikon keresztül, másrészt, hogy az esős évszakban a fekália szennyezi a felszíni és talajmenti vizeket.
A következő mód a leöntős toalett használata, amelynél a fekália kézi öblítéssel kerül egy szennyvízgyűjtőbe. A rendszer egyik hátránya, hogy általában ugyanazt az edényt és vizet használják tisztálkodásra is, így nem ellenőrzött, hogy az altest tisztításakor a szennyezett kéz kapcsolatba kerül-e az öblítéshez használt edénnyel vagy vízzel, ezért nagy a veszélye a különböző fertőzések továbbterjedésének. Másik hátránya, hogy a szennyvíztárolóban összegyűjtött szennyvíz kezelése nem megoldott.
A harmadik mód az angol WC használata, ennek komfortfokozata megegyezik a Nyugat-Európában megszokottal. Az esetek nagy részében a rendszer része egy flexibilis csőre szerelt mosópisztoly, amit altestmosásra használnak. Ez kisebb helyigénnyel a bidé funkcióját látja el. A rendszer a gyenge infrastrukturális háttér miatt okoz problémát, nincs kiépített csatornahálózat és szennyvíztisztító rendszer, amely tudná kezelni a turisták általi fokozott vízhasználatból fakadó szennyvízmennyiséget. Mindhárom esetben a jellemző tisztálkodási mód az altest mosása.
Samdech Euv High School
Az iskolában a másodikként említett vízöblítéses WC-t használják mind a diákok, mind a tanárok. Az öblítéshez használt vizet egyrészt a tetők egy részéről összegyűjtött esővízből nyerik, másrészt a talajból szivattyúzzák a szükséges mennyiséget. A keletkezett szennyvíz kezelése nem megoldott. A SEHS-ben kb. 2600 diák tanul. Délelőtti és délutáni bontásban egy időben kb. 1300 diák tartózkodik az intézményben. Jelenleg összesen 18 db WC látja el a diákokat és 1 db WC a tanárokat. A magyarországi szabályozás alapján 38 db illemhelyre lenne szükség.
A kurzusról
A környezettudatosság egyre nagyobb hangsúlyt kap az iskola oktatási rendjében, a RAF rendszeresen tart 2-3 hónapos „zöld kurzusokat” - részben ezekhez is kapcsolódott az általam tartott biobudi kurzus. A kurzus alatt a diákok megismerkedtek az ökologikus építészet alapelveivel és a különböző árnyékszék-rendszerekkel. A biobudi helyes használatának fontossága miatt különös hangsúlyt kapott a komposzt árnyékszékek működésének részletes bemutatása. A kurzus célja olyan információk átadása volt, amelyek képessé teszik a diákokat az ismeretek önálló felhasználására.
A projekt előkészítése
A különböző komposztáló árnyékszék-rendszerek közül - melyeket már a ‘90-es évek második felében részletesen taglalt Ertsey Attila2 - a megvalósítás körülményeit figyelembe véve a kétkamrás kerti árnyékszéket tartottam a legideálisabbnak egy iskolai minta-biobudi készítésére. Az európai használathoz képest két kiegészítésre, illetve módosításra volt szükség a helyi viszonyok miatt.
Az első, hogy a lakosság nagy része számára kézenfekvőbb a guggolós használatú - balkáni típusú - árnyékszék, a másik, hogy általában nem WC papírt, hanem vizet és fertőtlenítőt használnak a tisztálkodáshoz, ezért szükséges volt az altestmosás lehetőségének biztosítása. A működés szempontjából fontos szempont volt még a használók számának korlátozása, amely szerencsésen alakult. A sportpálya mellé, a telek sarkában lakó tornatanár és családja, valamint, a mellettük lakó néhány diákszámra épült a minta-biobudi. A biobudi tervezése során anyaghasználat tekintetében a hagyományos khmer lakóház-építészetet tekintettem mintának.
Hagyományos khmer házak
A felépítmény favázas szerkezet, bambuszból készült fallal, a tető alacsony hajlású hullámpala - ez utóbbit részben esztétikai, részben költségcsökkentési szempontok miatt választottuk. A komposztkamrák és lefedésük előregyártott vasbeton elemekből, az iskolával szemben lévő telken készültek. Itt egy csatornaelemeket gyártó kisvállalkozás működött, akik kérésünkre rendkívül gyorsan, három nap alatt legyártották az egyedi darabokat. A komposztálódási folyamathoz szükséges levegőt biztosító szellőzőcső műanyag lefolyócsőből készült, rovarhálós esővédő lezárását a diákok készítették.
A biobudi egy térből áll, ahol megtalálható a használatban lévő és a használaton kívüli komposztkamra nyílása, egy víztároló edény a tisztálkodáshoz, egy enyhe lejtésű terület a víz elvezetésére és egy tároló a száraz adalék számára. A száraz adalék tároló teherhordó szerkezete az építmény merevítését adó ferde támaszra ül. A falszerkezet hasított bambuszból készült, a köztük lévő hézagokon lehetséges betekintés ellen a falak alsó részén, a belső oldalra az iskola törött padjainak, asztalainak lapjait használtuk fel. Az asztal-, és padlábakat segédlécként használtuk a bambuszelemek rögzítéséhez. A tisztálkodó terület padlója nagyobb méretű, általunk hasított bambuszból készült, amelyet egy közeli, dzsungelben lakó családtól vettünk. A padlószintet az árvízveszély miatt megemeltük.
Az építésről
Az építés a diákok normál tanítási rendjébe illeszkedett, ezért korlátozott időtartamban tudtunk dolgozni: reggel 8-10 között és délután 14-16 között. A délelőtti csoporttal még kellemes hűvösben kezdtük a munkát, csak a foglalkozás második részére lett igazán meleg, azonban a délutáni csoporttal már a legnagyobb hőségben dolgoztunk. Néhány fa és egy kinyitott, nagyméretű napernyő árnyékában végeztük azokat a munkafázisokat, amelyek nem voltak helyhez kötve. Sajnos én nem beszélek khmerül, a diákok nagy része pedig alig beszélt angolul, ezért folyamatos tolmácsolás mellett, magyarázó ábrákkal adtam át az építésre vonatkozó információkat.
Az építés alatt csak kézi szerszámokkal dolgoztunk, az egyetlen elektromos kisgép egy fúró volt, amellyel az ajtó vasalatát és a bambusz hasítványokat fúrtuk elő. A 3-5 cm széles, kiszáradt bambusz hasítványok egy-két napos áztatás után is olyan kemények voltak, hogy az egyszerű szegezéstől nagyon könnyen elhasadtak. Nem állt rendelkezésünkre sem műhely, sem precíz elektromos szerszám; az elemeket, ácskapcsolatokat szekercével, vésőkkel faragtuk ki a földön, egymásra rakott faanyagon, vagy a már felállított szerkezeten.
Az építmény felületkezelésére három anyagot használtunk. Az oszlopok lábait több rétegben olajjal eresztettük be. Ez nem igazán környezetkímélő megoldás, azonban az egyik leghatékonyabb a faoszlopok élettartamának meghosszabbítására. A vázszerkezetet és később a teljes bambuszfelületet ásványi adalékkal kevert enyves, lakszerű felületkezelővel kentük le. Az ajtót és a lépcsőt élénk kék olajfestékkel mázoltuk le. Ugyanezt a kék festéket - kevert és hígított formában - nagyon sok helyen használják.
Az épület lépcsője három fellépéssel készült. Az európai lépcsőszerkesztéshez képest jelentős különbség a khmer házaknál, hogy jóval nagyobbak a fellépések, gyakran 30-40 cm közöttiek. A X-XIII. századi angkori kőépületek lépcsőinek sokszor még nagyobb a fellépése.
Összegzés
A biobudi projekt arra tesz kísérletet, hogyan lehetséges egy égető, társadalmi szintű problémára kézzelfogható, kevés anyagi ráfordítást igénylő választ adni. Egy non-profit szervezet - az Angkor Alapítvány - több mint másfél évtizedes helyi tapasztalata, a költségek közös viselése, a fiatal generáció szemléletének formálása, a közösen végzett munka mind olyan szemléleti alapok, amelyekre véleményem szerint lehet és kell is építeni. A munka tovább folyik, reményeim szerint a jövőben újabb projektekről adhatok hírt.
Borbás Péter
St. Vincent szigetén
Gilroy, Jutka, Selly
12.20.2011
Fapapucsos jótékonykodók
Ezt az írást véletlenül találtam a nagykaland.com oldalon, szerintem nagyon tanulságos:
Kedves Külföldre-vágyók!
Ahogy olvasgatom a fórumokat, azt látom, hogy senkinek fogalma sincs arról, hogy mit érdemes csinálni, hová érdemes menni külföldre. Ellentétes hírek keringenek ugyanarról a munkáról ugyanabban az országban…
És sokszor belefutok önkéntes afrikai - indiai munkákról szóló pozitív és negatív írásokba. Ezek körül aztán van kavar és zavar rendesen, rémhírek, gagyiságok tömege jelent meg a fórumokon... Utána jártam, és a legtöbb hozzászólás, hangos vélemény-nyilvánítás azoktól jön, akik csatlakoztak valamelyik ilyen önkéntes programhoz, aztán a másfél év helyett mindjárt 3-4 hetet el is töltöttek a programot indító szervezetnél.
Engedjétek meg, hogy én is elmondjam a tapasztalataimat úgy, hogy végigcsináltam az EGÉSZET! Azt hiszem, kicsit többet tudok erről, és nyugodtan kijelenthetem, hogy nem az első pár hét után hangoztatom a teljes programra, a szervezetre vonatkozó véleményemet.
Először is szeretném leszögezni: igen, a Humana People to People szervezetről van szó, és annak európai intézményeiről, beleértve a CICD-t Angliában, és a többit...
Másodszor azt szeretném leszögezni, hogy én NEM egy fanatikus, elvakult "SEGÍTEK A RÁSZORULÓKON!!!"- őrült aktivista vagyok. Két lábbal állok a talajon, abszolút racionálisan gondolkodom, üzletember vagyok és doktori hallgató (agrár ökonómia területen). Távol áll tőlem mindenféle olyan átszellemült gondolkodásmód, ami a fapapucsos jótékonykodókat jellemzi, tehát képes vagyok a hétköznapi ember szemével reálisan szemlélni a szervezetet és annak tevékenységét.
Elindultam egy Humana programra 7 évvel ezelőtt. Azért, mert mindenáron külföldön akartam nyelvet tanulni, mert itthon nem ment. És azért, mert világot akartam látni, és tapasztalatot akartam szerezni.
Hogy miért nem rendes munkát vállaltam fizetésért, miért önkéntes munkára jelentkeztem? Azért, mert akárhogy számoltam is, a nyugat-európai színvonalú fizetést fel is éli az ember külföldön, és úgysem takarít meg semmit, ha normális körülmények között akar élni. Vagy lakhattam volna tömegszálláson, és akkor talán félreteszek havi 100 ezer forintot, de az ilyen tömegszállást bírni is kell!
És most kérdezheti bárki: "Az önkéntes munka mivel jobb, azzal meg nem kerestél semmit!" Ja, ez igaz! Viszont nem voltam megkötve: nem pincérkedtem reggeltől estig (napi 12-16 órában) egy szállodában… hanem utaztam a program kapcsán. Ennyi tapasztalatot, ennyi kapcsolatot akkor sem építettem volna, ha éveken át „rendes munkát” végzek külföldön. Arról nem beszélve, hogy olyan helyeken jártam Afrikában egy fél éven át, ahová akkor sem jutottam volna el egy hónapra sem, ha Anglia összes éttermében én szolgálok fel egyszerre…
Másfél évet szántam erre a programra az életemből: 10 hónapig Angliában dolgoztam és tanultam a szervezet ottani iskolájában, hogy a költségeimet megteremtsem és felkészüljek az általam választott projektre. Aztán fél évig Malawiban voltam projektmunkán, majd 2 hónapig utaztam Afrika szub-szaharai országaiban.
Hogy könnyű volt-e? NEM! De megérte! És azóta is nagyon sok olyat láttam, aki megbánta azt, hogy elkezdte (ők azok, akik rémhíreket terjesztenek a neten), viszont még egy olyat sem láttam, aki azt bánta meg, hogy végigcsinálta!
És ami a legjobb az egészben: most is együttműködök ezzel a szervezettel!
Olvastam a neten, hogy ez egy rabszolga munka: szállásért és kajáért dolgozol reggeltől délutánig. Igen, így is fel lehet fogni! De megnézheti mindenki másik szemszögből is: dolgozom, és az általam termelt javakat az ÉN szállásomra, az ÉN ellátásomra, az ÉN utaztatásomra, az ÉN egészségügyi ellátásomra, az ÉN szórakoztatásomra (!), az ÉN vízumomra és KÉPZÉSEMRE fordítja a szervezet. Akkor most hol itt a probléma?
Sajátos az iskola légköre? Nahát! Ki hinné, hogy egy nemzetközi intézményben, ahol a világ összes nációja előfordul egy időben, ott sajátos a légkör? Igen, az.
Nem lehet alkoholt inni és drogot fogyasztani? Micsoda szörnyűség! Képzeljük már el, mi lenne, ha ugyanaz folyna egy ilyen multikulturális helyen, mint egy magyar vagy brit vagy amerikai egyetem kampuszán! A japánok két sörtől is lefordulnak a székről, a skótok jellemzően ölre kelnek, hogy másnap azon vigyorogjanak, kinek hány foga tört ki; a droghoz gondolom, nem kell külön komment!
És különben: Afrikában azért észnél kell lenni néha, ami nem biztos, hogy megy állandó bódulatban…
Nagy a nyomás? Igen, az. Azért, mert teljesítmény-kényszer van. Az intézmény ugyanis azt várja egy leendő fejlesztési tanácsadótól (ezt a képesítést szerzi meg az, aki végigcsinálta a programot), hogy ki tudja hozni magából a maximumot.
„Reggeltől délutánig munka van.” Ez tény.
„Általában szombatokon is dolgozni kell.” Ez is tény, kivéve a havi egy szabad teljes hétvégét.
„Van olyan hétvége, ami arról szól, hogy mindenki ablakot fest, ajtó-zárat javít, kertészkedik, padlót csiszol stb.” Ez sem hazugság.
„Reggelente a reggeli után 10-15 percig mindenki takarít: egy-egy kis területet kell rendbe tenni egy embernek vagy kettőnek.” Ez is így van.
„Újságot kell árulni az utcán vagy tereken, főiskolákon, egyetemeken.” Igen, kell. Ez szolgál a szervezet megismertetésére és a költségek egy részének ledolgozására. (Habár ez minimálisra szorult mostanában. És egyébként csak az angliai iskolára igaz, a norvégiai és a dániai iskolákban ilyen nincs.)
„Egész nap szórólapot kell a házak postaládájába dobálni az utcán – várostérképpel a kezedben.” Ez is így van. Ez egy munkafolyamat.
„Használt ruhát kell csomagolni az iskola raktárában – kis zsákokból nagy bálákat kell készíteni.” Igaz. (A használt ruha gyűjtés és értékesítés a szervezet egyik fő bevételi forrása, tehát a hozzá kapcsolódó munkafolyamatokban vesz részt az önkéntes, ezzel dolgozza le a tandíját és az egyéb költségeket.)
„A reggelit, az ebédet, a vacsorát is az önkéntesek készítik, alkalmasint akár 70-80 főre. És a mosogatás is az arra beosztott önkéntes dolga.” Igen. Az iskola nem fizet erre külön személyzetet. (A konyha egyébként abszolút felszerelt, komoly sütők és mindenféle berendezések vannak, úgyhogy gyorsan megy minden.)
„Az iskola kollégiumi szállást biztosít.” Igen, 2-3, ritkán 4 ágyas szobákban.
„Aki párban érkezik, számukra biztosítják a közös szobát.” Igen, igaz. Előfordul, hogy átmenetileg (egy-két hétig) külön vannak a párok egymástól, amikor túl sok ember van az iskolában, de a problémát hamar megoldják.
„Az iskola biztosítja az egészségügyi ellátást a program során.” Ez így van. (Az afrikai és indiai időszak során is biztosítva van az ellátás a szervezet SAJÁT KLINIKÁIN, ahol időszakosan kötelező malária, AIDS és bilharzia teszteket is készítenek. Amennyiben valakinek gondja van, azonnal megfelelő kezelést kap rá. Az afrikai és indiai klinikákon amerikai, japán és német orvosok fogadják az önkéntest.)
„Az iskola biztosítja a sportolás lehetőségét.” Igen. (Na, persze nem versenyszerű sportolási lehetőségekről van szó, de az angliai iskolában vannak kondigépek, biciklik, focipálya stb. A norvégiai suliban úszómedence is van…)
„Az iskola nem kér külön díjat a képzésért.” Így van, ennek költségét ledolgozza az önkéntes.
És még sorolhatnám az állításokat, és írhatnám a saját tapasztalataimat. Ez csak néhány tény, melyek körül tévhitek keringenek.
Viszont még egy fontos dolog! WWW.TVINDALERT.COM Nem titok ez az oldal!
Az igazi rémségek itt olvashatók. Vannak dolgok, melyekről tudom, hogy nem igazak, ténylegesen rágalmak! Vannak olyanok, melyekről nem tudom, hogy igazak-e, viszont nem is érdekel, mert nem érint sem közvetlenül, sem közvetve.
Kedvenceim közé tartozik az állítás, miszerint ez a szervezet egy szekta! J Amennyiben a „no alcohol, no drog” csak a szektákra jellemző, akkor az! (De akkor minden multinacionális nagyvállalat, hazai közintézmény stb. is az!)
Több helyen lehet olvasni, hogy micsoda pénzeket tesz zsebre az a 4 – 5 ember, aki a guruja ennek az egész szisztémának. Nem tudom, hogy igaz-e, de ha igen… AKKOR MI VAN? – kérdezem én.
Kijutottam Afrikába egy fél évre? - IGEN.
Tettem ott valamit a rászorulókért? – IGEN (ha keveset is jelent, de többet tettem, mint az, akit ez nem is érdekel, vagy elmenekült a programból.)
Megtanultam a nyelvet? - IGEN.
Megkaptam az oklevelet? - IGEN.
Volt mindig normális szállásom és kajám? - Nem, DE AZT ÉN MAGAMNAK KÖSZÖNHETTEM (bevállaltam olyasmit, amit nem erőltetett rám senki, csak én kalandoztam!)!
A szervezet biztosította a szállást és kaját?- IGEN.
Kaptam egészségügyi ellátást, amikor volt valami bajom, és kértem segítséget? - IGEN.
Szerezhettem tapasztalatot, élményt, építhettem kapcsolatot? - IGEN.
A szervezet fizette a biztosításomat végig a program során? - IGEN.
A program végén, ha akartam, volt lehetőségem a szervezettel tovább dolgozni?- IGEN.
Lehetőségek nyíltak meg előttem a program végeztével? – IGEN.
Ettől kezdve mégis kit érdekel, hogy a felső vezetés mennyi pénzt tesz zsebre?!
És hogy mennyit jelent ez az önkéntes fejlesztés azok számára, akik körülményeit fejlesztjük (afrikai és indiai népek)? Az önkéntes, mint egyén segítsége effektíve nem sokat jelent. A lényeg nem ebben rejlik.
A program valódi célja: megismertetni Afrikát és Indiát önkéntesekkel, hogy ezekből az önkéntesekből nője ki magát folyamatosan az a csoport, aki a szervezet munkásságát a jövőben továbbviszi, illetve olyan emberek kerüljenek ki az önkéntesek közül, akik közvetlenül, konkrét nagy, komoly projektekben részt vesznek. Ez a sokoldalú együttműködés lényege!
Komoly fejlesztési munkákra Afrikában és Indiában ugyanis olyan emberek használhatók, akik már jártak ott, éltek ott, és ismerik az ottani mentalitást.
Szóval Kedves Külföldre-vágyók! Legyetek önkéntesek Afrikában vagy Indiában! Akit érdekel, nagyon szívesen szolgálok további információkkal, illetve segítek a kijutásban.
Nekem NEM ÉRDEKEM, hogy MINÉL TÖBBEN jelentkezzenek! Olyan jelentkezzen, aki akar valami többet az életétől, és hajlandó érte áldozatot hozni.
Elérhetőségeim: info@planetinfocenter.com
Kedves Külföldre-vágyók!
Ahogy olvasgatom a fórumokat, azt látom, hogy senkinek fogalma sincs arról, hogy mit érdemes csinálni, hová érdemes menni külföldre. Ellentétes hírek keringenek ugyanarról a munkáról ugyanabban az országban…
És sokszor belefutok önkéntes afrikai - indiai munkákról szóló pozitív és negatív írásokba. Ezek körül aztán van kavar és zavar rendesen, rémhírek, gagyiságok tömege jelent meg a fórumokon... Utána jártam, és a legtöbb hozzászólás, hangos vélemény-nyilvánítás azoktól jön, akik csatlakoztak valamelyik ilyen önkéntes programhoz, aztán a másfél év helyett mindjárt 3-4 hetet el is töltöttek a programot indító szervezetnél.
Engedjétek meg, hogy én is elmondjam a tapasztalataimat úgy, hogy végigcsináltam az EGÉSZET! Azt hiszem, kicsit többet tudok erről, és nyugodtan kijelenthetem, hogy nem az első pár hét után hangoztatom a teljes programra, a szervezetre vonatkozó véleményemet.
Először is szeretném leszögezni: igen, a Humana People to People szervezetről van szó, és annak európai intézményeiről, beleértve a CICD-t Angliában, és a többit...
Másodszor azt szeretném leszögezni, hogy én NEM egy fanatikus, elvakult "SEGÍTEK A RÁSZORULÓKON!!!"- őrült aktivista vagyok. Két lábbal állok a talajon, abszolút racionálisan gondolkodom, üzletember vagyok és doktori hallgató (agrár ökonómia területen). Távol áll tőlem mindenféle olyan átszellemült gondolkodásmód, ami a fapapucsos jótékonykodókat jellemzi, tehát képes vagyok a hétköznapi ember szemével reálisan szemlélni a szervezetet és annak tevékenységét.
Elindultam egy Humana programra 7 évvel ezelőtt. Azért, mert mindenáron külföldön akartam nyelvet tanulni, mert itthon nem ment. És azért, mert világot akartam látni, és tapasztalatot akartam szerezni.
Hogy miért nem rendes munkát vállaltam fizetésért, miért önkéntes munkára jelentkeztem? Azért, mert akárhogy számoltam is, a nyugat-európai színvonalú fizetést fel is éli az ember külföldön, és úgysem takarít meg semmit, ha normális körülmények között akar élni. Vagy lakhattam volna tömegszálláson, és akkor talán félreteszek havi 100 ezer forintot, de az ilyen tömegszállást bírni is kell!
És most kérdezheti bárki: "Az önkéntes munka mivel jobb, azzal meg nem kerestél semmit!" Ja, ez igaz! Viszont nem voltam megkötve: nem pincérkedtem reggeltől estig (napi 12-16 órában) egy szállodában… hanem utaztam a program kapcsán. Ennyi tapasztalatot, ennyi kapcsolatot akkor sem építettem volna, ha éveken át „rendes munkát” végzek külföldön. Arról nem beszélve, hogy olyan helyeken jártam Afrikában egy fél éven át, ahová akkor sem jutottam volna el egy hónapra sem, ha Anglia összes éttermében én szolgálok fel egyszerre…
Másfél évet szántam erre a programra az életemből: 10 hónapig Angliában dolgoztam és tanultam a szervezet ottani iskolájában, hogy a költségeimet megteremtsem és felkészüljek az általam választott projektre. Aztán fél évig Malawiban voltam projektmunkán, majd 2 hónapig utaztam Afrika szub-szaharai országaiban.
Hogy könnyű volt-e? NEM! De megérte! És azóta is nagyon sok olyat láttam, aki megbánta azt, hogy elkezdte (ők azok, akik rémhíreket terjesztenek a neten), viszont még egy olyat sem láttam, aki azt bánta meg, hogy végigcsinálta!
És ami a legjobb az egészben: most is együttműködök ezzel a szervezettel!
Olvastam a neten, hogy ez egy rabszolga munka: szállásért és kajáért dolgozol reggeltől délutánig. Igen, így is fel lehet fogni! De megnézheti mindenki másik szemszögből is: dolgozom, és az általam termelt javakat az ÉN szállásomra, az ÉN ellátásomra, az ÉN utaztatásomra, az ÉN egészségügyi ellátásomra, az ÉN szórakoztatásomra (!), az ÉN vízumomra és KÉPZÉSEMRE fordítja a szervezet. Akkor most hol itt a probléma?
Sajátos az iskola légköre? Nahát! Ki hinné, hogy egy nemzetközi intézményben, ahol a világ összes nációja előfordul egy időben, ott sajátos a légkör? Igen, az.
Nem lehet alkoholt inni és drogot fogyasztani? Micsoda szörnyűség! Képzeljük már el, mi lenne, ha ugyanaz folyna egy ilyen multikulturális helyen, mint egy magyar vagy brit vagy amerikai egyetem kampuszán! A japánok két sörtől is lefordulnak a székről, a skótok jellemzően ölre kelnek, hogy másnap azon vigyorogjanak, kinek hány foga tört ki; a droghoz gondolom, nem kell külön komment!
És különben: Afrikában azért észnél kell lenni néha, ami nem biztos, hogy megy állandó bódulatban…
Nagy a nyomás? Igen, az. Azért, mert teljesítmény-kényszer van. Az intézmény ugyanis azt várja egy leendő fejlesztési tanácsadótól (ezt a képesítést szerzi meg az, aki végigcsinálta a programot), hogy ki tudja hozni magából a maximumot.
„Reggeltől délutánig munka van.” Ez tény.
„Általában szombatokon is dolgozni kell.” Ez is tény, kivéve a havi egy szabad teljes hétvégét.
„Van olyan hétvége, ami arról szól, hogy mindenki ablakot fest, ajtó-zárat javít, kertészkedik, padlót csiszol stb.” Ez sem hazugság.
„Reggelente a reggeli után 10-15 percig mindenki takarít: egy-egy kis területet kell rendbe tenni egy embernek vagy kettőnek.” Ez is így van.
„Újságot kell árulni az utcán vagy tereken, főiskolákon, egyetemeken.” Igen, kell. Ez szolgál a szervezet megismertetésére és a költségek egy részének ledolgozására. (Habár ez minimálisra szorult mostanában. És egyébként csak az angliai iskolára igaz, a norvégiai és a dániai iskolákban ilyen nincs.)
„Egész nap szórólapot kell a házak postaládájába dobálni az utcán – várostérképpel a kezedben.” Ez is így van. Ez egy munkafolyamat.
„Használt ruhát kell csomagolni az iskola raktárában – kis zsákokból nagy bálákat kell készíteni.” Igaz. (A használt ruha gyűjtés és értékesítés a szervezet egyik fő bevételi forrása, tehát a hozzá kapcsolódó munkafolyamatokban vesz részt az önkéntes, ezzel dolgozza le a tandíját és az egyéb költségeket.)
„A reggelit, az ebédet, a vacsorát is az önkéntesek készítik, alkalmasint akár 70-80 főre. És a mosogatás is az arra beosztott önkéntes dolga.” Igen. Az iskola nem fizet erre külön személyzetet. (A konyha egyébként abszolút felszerelt, komoly sütők és mindenféle berendezések vannak, úgyhogy gyorsan megy minden.)
„Az iskola kollégiumi szállást biztosít.” Igen, 2-3, ritkán 4 ágyas szobákban.
„Aki párban érkezik, számukra biztosítják a közös szobát.” Igen, igaz. Előfordul, hogy átmenetileg (egy-két hétig) külön vannak a párok egymástól, amikor túl sok ember van az iskolában, de a problémát hamar megoldják.
„Az iskola biztosítja az egészségügyi ellátást a program során.” Ez így van. (Az afrikai és indiai időszak során is biztosítva van az ellátás a szervezet SAJÁT KLINIKÁIN, ahol időszakosan kötelező malária, AIDS és bilharzia teszteket is készítenek. Amennyiben valakinek gondja van, azonnal megfelelő kezelést kap rá. Az afrikai és indiai klinikákon amerikai, japán és német orvosok fogadják az önkéntest.)
„Az iskola biztosítja a sportolás lehetőségét.” Igen. (Na, persze nem versenyszerű sportolási lehetőségekről van szó, de az angliai iskolában vannak kondigépek, biciklik, focipálya stb. A norvégiai suliban úszómedence is van…)
„Az iskola nem kér külön díjat a képzésért.” Így van, ennek költségét ledolgozza az önkéntes.
És még sorolhatnám az állításokat, és írhatnám a saját tapasztalataimat. Ez csak néhány tény, melyek körül tévhitek keringenek.
Viszont még egy fontos dolog! WWW.TVINDALERT.COM Nem titok ez az oldal!
Az igazi rémségek itt olvashatók. Vannak dolgok, melyekről tudom, hogy nem igazak, ténylegesen rágalmak! Vannak olyanok, melyekről nem tudom, hogy igazak-e, viszont nem is érdekel, mert nem érint sem közvetlenül, sem közvetve.
Kedvenceim közé tartozik az állítás, miszerint ez a szervezet egy szekta! J Amennyiben a „no alcohol, no drog” csak a szektákra jellemző, akkor az! (De akkor minden multinacionális nagyvállalat, hazai közintézmény stb. is az!)
Több helyen lehet olvasni, hogy micsoda pénzeket tesz zsebre az a 4 – 5 ember, aki a guruja ennek az egész szisztémának. Nem tudom, hogy igaz-e, de ha igen… AKKOR MI VAN? – kérdezem én.
Kijutottam Afrikába egy fél évre? - IGEN.
Tettem ott valamit a rászorulókért? – IGEN (ha keveset is jelent, de többet tettem, mint az, akit ez nem is érdekel, vagy elmenekült a programból.)
Megtanultam a nyelvet? - IGEN.
Megkaptam az oklevelet? - IGEN.
Volt mindig normális szállásom és kajám? - Nem, DE AZT ÉN MAGAMNAK KÖSZÖNHETTEM (bevállaltam olyasmit, amit nem erőltetett rám senki, csak én kalandoztam!)!
A szervezet biztosította a szállást és kaját?- IGEN.
Kaptam egészségügyi ellátást, amikor volt valami bajom, és kértem segítséget? - IGEN.
Szerezhettem tapasztalatot, élményt, építhettem kapcsolatot? - IGEN.
A szervezet fizette a biztosításomat végig a program során? - IGEN.
A program végén, ha akartam, volt lehetőségem a szervezettel tovább dolgozni?- IGEN.
Lehetőségek nyíltak meg előttem a program végeztével? – IGEN.
Ettől kezdve mégis kit érdekel, hogy a felső vezetés mennyi pénzt tesz zsebre?!
És hogy mennyit jelent ez az önkéntes fejlesztés azok számára, akik körülményeit fejlesztjük (afrikai és indiai népek)? Az önkéntes, mint egyén segítsége effektíve nem sokat jelent. A lényeg nem ebben rejlik.
A program valódi célja: megismertetni Afrikát és Indiát önkéntesekkel, hogy ezekből az önkéntesekből nője ki magát folyamatosan az a csoport, aki a szervezet munkásságát a jövőben továbbviszi, illetve olyan emberek kerüljenek ki az önkéntesek közül, akik közvetlenül, konkrét nagy, komoly projektekben részt vesznek. Ez a sokoldalú együttműködés lényege!
Komoly fejlesztési munkákra Afrikában és Indiában ugyanis olyan emberek használhatók, akik már jártak ott, éltek ott, és ismerik az ottani mentalitást.
Szóval Kedves Külföldre-vágyók! Legyetek önkéntesek Afrikában vagy Indiában! Akit érdekel, nagyon szívesen szolgálok további információkkal, illetve segítek a kijutásban.
Nekem NEM ÉRDEKEM, hogy MINÉL TÖBBEN jelentkezzenek! Olyan jelentkezzen, aki akar valami többet az életétől, és hajlandó érte áldozatot hozni.
Elérhetőségeim: info@planetinfocenter.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)