Ma vasárnap van,tehát ismét brunch, azaz a reggelivel összekötött ebéd, amely nálunk 11 órakor kezdődik, de pl. az USA-ban tarthat lehet akár 10-15 óra között is. Így legalább a héten egyszer tudunk eleget aludni, mert a hét többi hat napján mindig 7-kor van a reggeli, előtt már fel kell kelni... Mivel vasárnap /és kedden/ mindig valamelyik táborlakó főz és nem a helybeli szakácsnő, ezért valamivel jobb szokott lenni az étel :-) Ugyan az alapanyagok szinte ugyan azok, de mégis.... Valahogy a nemzeti konyhákhoz igyekeznek valahogy hasonlítani a lelkes önkéntesek... S vasárnap mindig van palacsinta is, amelyet megsütni egyáltalán nem könnyű, mivel nincs is palacsinta-sütő a konyhában. Hatalmas nagy hús-sütőben igyekeznek a lelkes csajok valamiféle normális méretű és állagú palacsintát csinálni... Ma ehhez sokan ették az általam főzött jam-et, amely igazán nagy öröm nekem. Ez is valaki apró változatosságot jelent. Eddig is volt ugyan valamiféle sárgás-barnás lekvárszerűsége, de az állaga olyan furcsa volt, hogy csak egyszer kóstoltam meg, elég is volt :-(
Délben hatan indultunk motorcsónakkal a sziget észak-nyugati partján, tőlünk nem messze lévő Baleine vízeséshez.
Forrás:www.superstock.com
Falls of Baleine
Útközben vígan integettünk a horgászó, halószó helybélieknek. Jött egy nagyobb motoroshajó is, szép, keki-ruhás macsókkal, na, mondom,végre egy jóképű csapat...
A vízesés szuper volt, a hegyekből zúdul le a víz, s zúdul tovább a kisebb sziklák között a tengerbe. Jókat úszkáltunk a hideg vízben, a lányok ugráltak a sziklákról, majd a helybéli fekete fiúk produkálták magukat nekünk,egyre magasabbra másztak és hol fejest, hol hasast ugrottak a vízbe. Most is csak a norvég Mariannak volt fényképezője, de ő aztán fotózott rengeteget és ha átküldi nekem net-en a képeket, akkor külön képes beszámolót tartok. Visszafelé szakadó eső, hideg, metsző szél -rajtunk meg egy szál vizes fürdőruha :-) Jól nevettünk a dolgon, a srác, aki a motorcsónakot vezette, majd megfagyott :-(
Közben hozzánk kanyarodott a délelőtt már látott nagyobb motoros,most is lelkesen integettem nekik, de ebben nincs is semmi különös, mert itt az a szokás, az idegenek is köszöntik egymást. Mikor közel ért hozzánk, akkor derült ki, hogy ezek a szép keki-színű ruhás pasik katonák, géppuskával :-( Megnézték a csónakunkat: hat fehér lány két fekete fiúval, mindenkin úszógatya, a csónakban nem volt semmi, és intettek, hogy mehetünk tovább. Ekkor jöttem rá, hogy ők valószínűleg kábítószert keresnek. Itt ugyanis a tengerig ér le a vulkán és a többi hegy lába, ahol nagyon sokan illegális marihuana-termesztéssel foglalkoznak. A hegyekbe nem könnyű feljutni - de nem is lehetetlen- s szigetlakók többsége, főleg az észak-nyugati parton,azaz ott, ahol mi lakunk, marihuana-termesztésből él. Az állam a hadsereg segítségével rendszeresen rajta üt az ültetvényeken és elpusztítja azokat, és akit elkapnak, nagyon súlyosan megbüntetik. A marihuanát hat hónap alatt lehet felnevelni,utána eladni. Azt hallottam, hogy olcsó, ezért itt a helybeliek is sokan fogyasztják.
St.Vincenten sok marihuanát állítanak elő, a hadsereg igyekezete ellenére is - ez egy örökös harc... S arról is most olvastam a helyi lapban, hogy Afrika után a világ második legfertőzöttebb területe a Karib-szigetek: nagyon sok az AIDS-es és a HIV-fertőzött :-(
Érdekes helye a világnak: korábban kalózok, emberevők, most drogosok, AIDS-esek. Vajon miért???
Este Krisztina és Marianna áthozta egy hordozható adattárolón a képeket, íme néhány válogatott kép:
: Indulás a tengerpartól: Jutka, Krisztina, Keiko és Kristin
Gyalogosan a vízeséshez
Helybéli srácok 1. kép
Helybéli srácok 2. kép
