Szombaton a disznóganajozás után még segítenem kellett Elvisnek megjavítani a disznóól egyes elemeit, de aztán kegyesen elbocsájtott, hogy tanuljak angolt :-) Nos, erre volt a legkevesebb időm a héten, mert délutánonként is a kert dolgoztam. Már gyümölcsfákat is permetezek, mert valami lény megtámadta őket.
Szombaton korán ebédeltünk, s előtte mindenki tollászkodott, szépészkedtünk, ami esetemben annyiban merült ki, hogy egy kis parfümöt kunyeráltam Krisztinától és lecseréltem a strand-papucsom szandálra... ugyanis délután színházi előadásra mentünk néhányan, egy kis taxival a fővárosba, Kinstownba. A Peace Memory Hallban lépett fel a New York-i garafunákból és a helyi garafuna énekesekből, táncosokból, dobosokból összeállt csapat, akik hihetetlenül jó produkciót adtak el, nagyon sok gyerekszereplővel. A beszédekből az is kiderült, hogy újra akarják éleszteni a garafuna /fekete-afrikai és sárga és fekete karibok keveredéséből
született/ kultúrát, újra akarják használni az angol mellett is az ősi nyelvüket.
Sok beszédet és éneket hallhattunk garafuna nyelven, amely igazi unikum volt, hiszen az itt élük is most láthattak-hallhattak itt először ilyen produkciót. Profi és megindító előadás volt, valószínűleg hagyomány lesz belőle.
Nagyon sok gyerek-szereplő lépett fel a sziget szinte minden településéről,köztük nagyon sok tehetséget fedeztünk fel. Ha tovább viszik ezt a hagyományt, ezt a műsort, velük még biztos fogunk találkozni a színpadon.Erről jut eszembe, hogy megtudtam, nagyon sok elvándorolt helyi, azaz vincentián /St. Vincent szigeti/ él Kanadában és az USA-ban és szoros kapcsolatot tartanak az itthon maradottakkal. Nagyon sok család él abból, hogy havonta küldik a támogatást nekik - s e melett még a kábítószer-forgalmazás számít jó bevételnek, hiszen munka nem nagyon van, a helyi élelmiszer-termelés pedig az import miatt van visszaszorulóban, holott e földművelés nagyon sok embernek adhatna megélhetést. A program után elmentünk egy kicsit sétálni a városban - most láttam először este Kingstown-t. Sokan vannak az utcai bárok előtt, iszogatnak, beszélgetnek. A hajléktalanok minden nélkül lefekszenek a meleg kőre, és úgy alszanak...Megnéztünk néhány bárt, éttermet, volt ahol ettünk-ittunk is. Nagyon jó /és drága/ fagylaltozóban voltunk, egy multi üzemelteti. E mellett van egy KFC üzlet és nyitott egy sandwich-bár is, ezeket is multi cégek üzemeltetik - én nem örülök nekik, hogy ide is elért a kezük... A Coca-cola és a Guiness sör már az itteni mindennapok részét képezik :-((
A műsor végén két tánchoz is felhívták a színpadra a nézőket. Itt a képen egy ír fiú látszik, aki ma érkezett a szigetre, politológiát tanul otthon és a sziget politikai viszonyait tanulmányozza egy hétig. Hamar összebarátkoztunk vele s jó kis beszélgetés kerekedett ki belőle. Ő az interneten talált ránk,a Ricmond Vale Academy hallgatóira és természetesen azonnal minden segítséget, infót megosztottunk vele- sőt este még haza is vittük a szállására, amely messze volt a város központjától.
A taxira várva: Kinstown by nightSzombat este Sató-ban /Chateaubelair/ kenyér-gyümölcs ünnep volt, hatalmas buli, tánc, iszogatás, élő zene. Egy rövid időre megálltunk útban hazafelé. A táborlakók egy része itt bulizott, de az Afrika-team szombat reggel két napos kirándulásra ment Owia Beachre, szóval, nem sokat voltunk. Satóban s sötétben csak a Karib-tenger partján álló nagy szórakozó-helyet láttam, amely hihetetlenül romantikus: a terasz alját a tenger ostromolja, körülötte ici-pici /néha egy személyes/ régi faházak, mindenütt, a vízben, a parton, a házak között csónakok... Egyszer még nap közben is visszatérek ide, annál is inkább, mert elhatároztam, hogy a lehető legtöbb régi kis faházat lefotózom, ugyanis ezek nagyon hamar el fognak tűnni, s jelenleg semmilyen anyagi és eszmei értékkel nem rendelkeznek, tehát omlanak, romlanak.
Vasárnap Hynbien és én készítettük a bruch-ot, ezért mi korán keltünk - s rajtunk kívül még Krisztina is, aki a disznókat etette. Ez utóbbi a napokban nagy vitát váltott ki Krisztina csapatában,az Equador-teamban, mert ő azt kérte, hogy vega létére ne kelljen az állatokkal foglalkoznia, hiszen egy hónap alatt már két malac halálának kellett, hogy tanúja legyen. A csapata azonban erre a kérésre teljesen kiborult, és közölték, hogy ha ő nem takarítja az ólat és eteti a malacokat, akkor ők sem hajlandók ezt csinálni, hiszen ez a legrosszabb itt a táborban /Hetente hatszor csinálom..../ Végül Krisztina belátta, hogy a csapattal nem mehet szembe, és visszakozott.
Kora délután elkezdtünk néhány lánnyal mozizni az egyik szobában, de mivel mindenki elaludt a fáradtságtól, ennek hamar vége szakadt.
Most pedig, irány a tengerpart! :-))))
