Ezen persze összevesztünk s hiába próbált meggyőzni, hogy igaza van, nem tudott. Megköszöntem a kedvességét, felálltam és otthagytam őt az irodájában. Egész nap pocsék kedvem volt és nem is voltam hajlandó beszélni vele, annál is inkább, mert ő és a társa kitalálták, hogy a hétfőn a közeli szigetekre kiránduló dán csapattal sem mehetek el, " mert az nem az én programom." Ezt is megkérdeztem egy héttel ezelőtt, s azt mondták, ha van hely, mehetek. Van hely és nem mehetek, miközben a csoportot kísérik innen a táborból kb. hatan.
Írtam egy e-mailt Stinának, hogy ne veszekedjünk, próblja megérteni, hogy mi itt nagyon elzártak vagyunk és ha adódik egy alkalom, miért is ne élhetnénk vele?Mmegpróbáltam neki elmagyarázni, hogy nekem ez nagyon fontos, hiszen többek között azért jöttem ide, a Karib-térségbe, hogy ha van módom, megnézzem a környékbeli szigeteket is, de Stina nem enged, sőt a levelem hatására egy dühös hangú veszekedés alakult ki közöttünk. A rövid kivonata: ha nekem ez olyan fontos, akkor menjek el a táborból, és utazgassak, ha úgy tetszik, de ő semmilyen szabadságot nem ad, se nekem,se másnak.
Mivel szabad akaratomból, a saját költségemre jöttem ide önkéntesnek, és önként,elkötelezetten tisztességesen dolgozom a Richmond Vale Academy ügyéért, ezért ezt a bánásmódot teljesen elfogadtatatlannak tartom. Nem szolgának és nem rabszolgának szegődtem ide!!! Az önkéntességnek pont a lényegét öli meg a táborvezetőnő azzal, hogy rendelkezni akar az életem felett. Lesz még egy utolsó beszélgetésünk ma, vagy holnap - aztán döntést kell hozni, neki is és nekem is.
Naplemente a richmondi tengerparton /Erica felvétele/
