Délelőtt ismét édesburgonyát kellett veteményeznem dugványokról, s legnagyobb meglepetésemre két latin fiatalt adott mellém Elvis, hogy tanítsam be őket... Hát igen, már profi farmer vagyok - egyszer már csináltam ilyet :-) Ezek a helyes latinok... Kedvesek, aranyosak, dolgozgatnak ők - csak éppen fordítva ültették be a hajtásokat a földbe. Szerencsére ők csak másfél órát vannak kint a földeken, ennyi elég is ahhoz, hogy bekoszolják a kezüket, meg a ruhájukat, és 3-szor, 4-szer elmenjenek vizet inni... Mikor egyedül maradtam kijavítottam a munkájukat - mégse a lovak pihenőhelye felé nőjön a vetemény, nem igaz?
Royal, a rasszista kutya, aki leginkább a fehér bőrű nőkben bízik és támad a fekete férfiakra... Nagy haverok vagyunk, egyik nap már bejött a szobámba is és lefeküdt az ágyam elé :-)Délután kivezényeltek a gyümölcsös-kertbe veteményezni, hát nem beosztották mellém a legújabb latin fiút dolgozni? Na, mikor megláttam, eléggé elszomorodtam miatta. Hát azért udvariasan elcseverésztünk, s kiderült róla, hogy saját farmja volt Kolumbiában, amit most eladott és eljött ide hozzánk, hogy önkéntes legyen Afrikában... Nocsak... Erre már jól megnéztem magamnak. Szóval, ő az egyik legszebb srác itt, pedig van itt néhány szépfiú, igazán. Ezek a latin lányok, fiúk tökéletes példányai az emberi fajnak... Na már, most éppen a két legszebb lány ül velem szemben az étkezőben és mindkettőnek fent van a lába az asztalon... Hümm...
Szóval, az új fiút nem kíméltem, és rögtön megmondtam neki, hogy nem szeretek latinokkal dolgozni, mert állandóan lógnak. Erre a srác nevetett egy nagyot és belehúztunk: teljes összhangban,nagyon jó munkát végeztünk - igaz, szakadt róla a verejték :-) Rólam kevésbé, mert hagytam, hogy ő talicskázzon, mégiscsak ő a 30 éves férfi és még farmer is volt, nehogy már én talicskázzak, nem igaz????
Ma végre nem egyedül voltam a parton, lejöttek még négyen - így hát a szakadó esőben úszkáltunk a Karib-tengerben... Az amcsi turista /az egyik/ ma megmászta a hegyet, felment a vulkánhoz - azóta nem mozog, nem eszik :-)))
De a nap meglepetését ma Jasper okozta nekem, a reggelinél: elmondta, hogy méhészetet akarnak csinálni, hogy legyen mézünk és rám gondolt. Én nem szeretem a bogarakat Jasper, csináld inkább te - válaszoltam, amin jót nevetett, mert ő itt valami főnök-féle, talán éppen a farm gazdálkodását irányítja. De azért megkért, hogy gondolkodjak el róla. Ez egy olyan tudomány, amit az USA-ban egy nagyon komoly iskolában tanítanak. Nos Jasper, Magyarországon meg minden vidéki ember, akinek ehhez kedve van, csinálja a kiskertjében, egymásnak adják át a tudást, oszt ennyi.. Csodálkozott azon, hogy nálunk milyen sok méztermelés van és mennyi értékesítünk külföldre is. Az ő hazájában, Dániában ez nem jellemző - gondolom, főleg az éghajlat miatt. Szóval nem mondtam nemet sem a méhészkedésre, de nem lelkesedem az ötletért :-( Persze, mondhatok nemet, de egyenlőre megkért Jasper, hogy tanulmányozzam a méhészkedés mikéntjét a neten. Hát jó....Én meg azt javasoltam neki, hogy kenjen mézet, de még inkább méhpempőt az arcára, mert akkor szebb lesz.. Ezen hangosan kacagott, mert egyébként egy kifejezetten jóképű, 40-es, szőke, kék szemű skandináv...
Dobtanítás: Elvis Afrikából, Ivy Dél-Amerikából, Tjasa Európából /Szlovénia/, Keiko Japánból érkezett
T
Keiko, a japán lány, ez egyik legnépszerűbb a táborban. Hihetetlenül kedves, nagyon jól dolgozik és tanul: öt hónappal ezelőtt, mikor idejött, nem tudott angolul, bár az iskolában tanulta, nem tudott portugálul, itt kezdte el tanulni... Minden este, még tíz órakor kint ül a hallban és tanul: laptoppal, fordítógéppel, füzettel, könyvvel, jegyzettel. Angolul már folyékonyan, portugálul akadozva, de beszél. Japánban heti hat napot dolgozott, hosszú munkaidőben- ez ott így természetes. Vasárnap vásárolnak, főznek, mosnak - nincs könnyű életük...
Kriszina, aki Lettországból érkezett - a lovakkal.Mi, az európaikat nagyon könnyen megérjük egymást. A litván és szlovén lánnyal is elég egy összenézés, tudjuk, miről van szó... Tudunk egymást népéről, a történelmünkről, a Szovjetunióról s arról, mi volt a hazánkban, én elég jól ismerem a volt Jugoszlávia történetét, szóval, jó szomszédként vagyunk meg egymással.
