La Yagua ismeretlen oldalát fedeztem fel, amikor már másodszorra vittem el sétálni a házunkban egy méteres láncon tartott szerencsétlen kutyát.... Ezt a szép házat a hatalmas fával utólag fotóztam le... Ugyanis Negritó-val, a kutyával nem egyszerű: egy drót van a nyakára hurkolva, arra tettem rá a házigazda kis harapós izéjének pórázát és vittem el sétálni--- szegény eb, annyira rettegett, mert még sosem sétált, hogy nem volt könnyű dolgom.... Ma nem volt időm vele elmenni, de leoldottam a láncról és szabadjára engedtem - amit volt módom később megbánni... Miközben egy helyi srác motorral elvitt Wilfredo üzletébe, Negrito rám ugrált... Majd később majdnem halálra gázolta egy kamion, mert rohangált az úton ide-oda... Így hát leoldottam macikás retikülön fogóját és azt használva póráznak, visszavittem a kutyit a házba, láncra :-( De Zsuzsával eldöntöttük, hogy a helyi fafaragót kérjük meg, hogy csináljon nekünk egy kutyaházat és építünk egy kennelt is mert nem bírjuk nézni a kutya reménytelenséget sugárzó szemeit és a rettegését.
A ruhákat rendszerint a szomszédos telek szöges-drót kerítésére teregetik ki száradni - és nem szakadnak ki. Nem is értem....
A településeken rendszeres a nagyon rossz állapotú, romos faház - s mellette az új, igényesen épített blokk-beton ház is....
Az út mentén kiterítve szárad a kakaó-bab termése.
Ezzel a politikai plakáttal úton -útfélen találkozunk itt, a Dominikai Köztársaságban. Közeledik az elnökválasztás - a kampány nagyon erős. Ez a párt 1938-ban alakult, és mindenkinek jó életet kínál. Vajon igaz-ez?????
Ez az arc kb. 50 méterenként köszönti az utazót - s nem csak a főútvonal mentén, de a legkisebb falu legkisebb utcájában is. Vajon mibe kerülhet ez országszerte??? Miközben a települések lakóinak kb. fele majdnem a nyomor szintjén tengődik......
