Az egyik kedves, öreg farmer-barátom itt, La Yaguában. A bácsi mindig mezítláb és munkásruhában van... Egész életében sokat dolgozott, főleg állattartással foglalkoz ott - de egyszercsak el kellett hagynia a bérelt földet, ahol legeltette a marháit... Megözvegyült és nehezen tengeti a napjait. S mindig kedves, mosolyog, szeretettel üdvözöl, ha összetalálkozunk a faluban - sosem hallottam panaszkodni, pedig ő is a szegények közé tartozik a településen.
Ilyen kis házakban laknak a szegények - s ilyen kis boltocskából próbálnak valamilyen jövedelmet szerezni maguknak, mert munka-lehetőség errefelé nincs nagyon...
Ma végre összetalálkoztam egy dominikai rendőrrel, s volt szíves megengedni, hogy közös képet csináljunk :-)
A strandra vezető egyik út mentén nemrég épült egy új szórakozóhely, ahol néha élő-zenés koncertek vannak. Az előtérben lévő kis házikó Hispanolia őslakosainak, a taínó indiánoknak az eredeti házát idézi a Kolombusz előtti időkből.
Wilfredóval, a családjával és a boltja dolgozóval közösen piknikeltünk a parton. A kedves meghívás nagy meglepetéssel járt, ugyanis erre a pár órára a srác bezárta a falu főútvonalán lévő élelmiszerboltját - s mindennel felpakolva leballagtunk az óceán partjára. Mi, a három magyar nő is készültünk: egy nagy tál salátát és lekváros palacsintát készítettünk s sajtot vásároltunk, helyi
vendéglátóin,k az italról gondoskodtak. A délután elkezdett buli éjfélig tartott s olyan jól sikerült, hogy a végén ruhástól fürödtünk a sötét Atlanti Óceánban aztán vacogva gyalogoltunk haza a több kilométerre lévő szállásunkra. Wilfredóék napi 12-14 órát dolgoznak a hét minden napján -s már nagyon hiányzott nekik egy kis lazítás. Mivel ezen a hétköznapon nem volt nagy forgalom, ezért engedték meg maguknak ezt a kis lazítás, amely nagyszerűen sikerült - többek között azért is, mert együtt megittunk egy üveg Mammajuana nevű italt, mely több mint egy tucat gyógynövényből készül úgy, hogy kevés mézet összekevernek helyi rummal s ebben áznak ki a növények. A szer az egyik legismertebb termék errefelé. Azon kívül hogy nagyon finom - a magyar Unicumra hasonlít az íze- még szexuális potencia-fokozó hatását is ismerik- szóval isszák sokan, sokszor :-) Kissé dülöngélve értünk haza, de nagyon boldogan. Olyannyira, hogy Wilfrédo azt mondta, holnap ezt a partit megismételjük, mert telihold lesz és úgy is ki szeretne menni fotózni. A srác szerelmese La Yagua természeti környezetének -Villa Magantenek hívják a tágabb környéket -, annyira, hogy blogot ír az itteni életről és folyamatosan tölti fel a fotóit rá. Természetesen nem a hangos zenétől zengő faluközpontot szereti, hanem az óceán-partot a pálmafákkal, az itteni állatokkal, az itt az óceánba ömlő folyókkal, a távoli hegyekkel...a csendet és nyugalmat.
