Go home! Na ugye :-)

Túltettem magam azon, hogy nincs útlevelem és nem működik az egyik bankkártyám /szerencsére a másik igen, csak annak a használata igen drága itt/ és nekivágtunk Rose Hall-i barátommal feltérképezni a várost... Azaz inkább csak én, mert őt vonszolnom kellett magam után. Nem szeret sétálni, nem szereti a tömeget, nem érdeklik a lehetőségek a fővárosban... szóval inkább hátráltatott mint segített. Mivel már vagy egy tucatszor bejártam korábban Kingstown-t, tudtam, merre és mit keresgéljek. Arra akartam választ kapni, hogy mennyiért lehet itt bérelni egy lakást, házat,üzletet, mihez lehet itt kezdeni ... Egy idegen helyen, legalább is K-Európában a legjobb hely az információ-szerzésekre a kocsma...ott aztán mindenki megfordul :-) Hát itt erre nekem lehetőségem sem volt, mert a barátom begörcsölt és nem engedte, hogy még egy bárba betegyem a lábam. Sok helyütt találtam üres, bezárt üzletet, házat, de a szomszédos üzletekben vagy a házak előtt árulóktól sem kérhettem információt, mert ez itt állítólag lehetetlen... Láttam olyan régi faházakat a főutcákon vagy közvetlenül a city mellett, amelyek azonnal megnyerték a tetszésemet,pl. kiváló hosteleket lehetne nyitni bennük, ami itt gyakorlatilag nincs.... de semmit sem kérdezhettem meg... Nem tudom, igazából, hogy miért? Mert nő vagyok? Mert idegen vagyok? Mert fehér vagyok? Mert a helyiek jobban informáltak? Fogalmam sincs.. Én, aki a világ minden pontján simán odamegyek bárkihez és persze a lehető legudvariasabban és legkedvesebben segítséget tudok kérni és kapni ... Ezt a helyzetet olyan rosszul toleráltam, hogy már du. 4-órakor azt mondtam a barátomnak: Go home, please,vagyis, hogy menjen haza, majd én itt egyedül elintézem amit akarok...Na, ez volt az olaj a tűzre... szerencsémre ezt nem engedte meg.. Hát igen... Piros miniruhában, napszemcsiben, magas sarkú szandálban,egyedül bizniszelni karibi pasikkal.... talán tényleg nem jó ötlet. De én tényleg komolyan gondoltam!!! Mire is támaszkodhatok itt??? A vacak nyelvtudásommal szemben a karibiak kedvességére, a telefonomra, amivel tudok segítséget kérni több itteni barátomtól is, a bankkártyámra, amivel tudok szállást keríteni - szerencsére tudom,hogy hol van a fővárosban elfogadható árú szálloda :-) De ebből nem lett semmi..Halálosan frusztrált voltam s már délután 6 óra volt és még mindig semmi info.. Elindultunk a buszállomásra, hogy felszálljunk a helyi buszra... Na akkor úgy berágtam, hogy közöltem,sehova sem megyek egy lépést sem. Most, itt, azonnal, a buszvégállomáson AKAROK inni valamit.. Végre megtört az ellenállás és eljutottam az "információs pulthoz" :-) Ez a hely azért olyan fontos, mert a kingstowni buszvégállomás közvetlenül a központban van, a kikötő mellet.. Aki él és mozog nem csak itt helyben, de készül a többi szigetre át, az itt megtalálható. Ha valami forgalmas hely üzleti szempontból, akkor ez az. Eldöntöttem, hogy egy lépést sem teszek innen, amíg nem szerzek információt, bármi áron. Kb. egy órai üldögélést követően -miközben megkóstoltam valami helyi cuccot, valami maláta-szerű erős sűrítményt, amit persze nő nem ihat, ne már... - eljött a pillanat. A kísérőm kiment a kocsmából én pedig azonnal "leszólítottam" a hozzám legközelebb ülő helybélit - s milyen jól tettem.!!! Mire a barátom visszaért, már haverok voltunk, ugyanis ennek a vincenti pasinak az egyik legjobb barátja egy MAGYAR orvos, akivel Kanadában bizniszelt. Kedvenc étele a GYULYÁSLEVES! Na, rögtön egymás nyakába borultunk, mikor elmondta, hogy volt Budapesten és nagyon kedveli az én városom :-) Mire W. visszaért,

már együtt elevenítettük fel Budapest nevezetességeit.Majd ezt követően immár hármasban két órán keresztül beszélgettünk a St.Vincenti és környékbeli lehetőségekről. Mint egy kedvelt magyar barát, minden "titkos" infót megkaptam :-) Eszerint: felejtsem el üzleti szempontból St.Vincent szigetét, mert a gazdaság lent van, senkinek sincs pénze, mindenki túlélni akar. Ha van elég pénzem, akkor két út áll itt előttem: vízi taxit venni és üzemeltetni a turistáknak, akik a szomszédos szigetekre igyekeznek vagy beszállni halászati bizniszbe, ehhez is saját vagy bérelt csónak kell. Mindkét üzleti lehetőség Kingstownban, a fővárosban hasznosítható, vidéken nem. Walton dühös volt, mert már megint Kingstown.. messze az ő falujától... Én kész vagyok beköltözni a fővárosba, hiszen semmivel sem rosszabb hely, mint bármely "világváros".Nos ennek a világvárosnak mindössze tízerer lakosa van... s értem én W. aggódását: van itt drog, alkohol,bűnözés, néhol kosz...de én látom a szépségét is: rendezett utcák, komoly rendőri jelenlét, jól szervezett, működő település.Hol máshol, ha nem itt??? A kocsmában azonnal telefonszámot cseréltem a magyarbarát helybélivel és biztosítottam arról, hogy keresni fogom... Ő ennek nagyon örült, mert megbeszéltük, hogy ha ő szerez fehérrépát én főzök gulyáslevest... Na, ettől W. mégjobban begurult... Mert hogy itt a nőknek tilos idegen férfiakkal ismerkedni.. Jézusom... Én nem ismerkedem, hanem információt gyűjtök!!! Nem tehetek arról, hogy itt a nők többsége nem tanul, nem teszi ki a lábát a házból, nincs önálló gondolata vagy nem lehet önálló véleménye!!!!! Szóval a magyarbarát vinci /így nevezik magukat röviden a helybéliek/ azt is mondta, hogy jobban járok, ha inkább a Grenadin szigeteken, vagy pl. Trinidadban vagy Arubán nézek körül, mert ott zajlik az élet, van pénz, van piac, működik a gazdaság... Sok sikert kívánt nekem... ha mégis itt próbálkoznék, de szerinte nem sok jó fog kisülni belőle. Igen...egy hete még a szomszédos szigeten Trinidadban voltam, s meglepett az ott tapasztalt gazdagság és az ahhoz kapcsolódó jó lét.. .Hatalmas gépkocsik, nagy házak, pezsgő élet, a bárok tele minden éjjel... Van pénz, szemmel láthatóan.Nem értve, mi pl. annak az oka, hogy ott hihetetlenül olcsó a benzin, szemben St. Vincent szigetével, ahol viszont nagyon drága, rákérdeztem. Így derült ki, hogy Trinidadnak saját olajkitermelése van így aztán olcsó az üzemanyag és ez az egyik hajtóereje a gazdaságnak.. Hát igen.. ez ennyire egyszerű???? Este későn értünk vissza Rose Hallba, a legutolsó járatra kellett felverekednünk magunkat.... de nagyon boldog és elégedett voltam: végre van valami infóm... Csak így tovább, előre :-) Na ugye???!!!! -mondtam Waltonnak,- így kell ezt csinálni! Ő csak csóválta a fejét, s csak annyit mondott: Nem jó, nem jó!!! Nem jó ez így!!! Én pedig csak vigyorogtam, mint a vadalma :-)