13. Dominican Rep.: Esti buli a parton

Szombaton úgy döntöttünk, hogy egy kicsit lazítunk. Ebéd után lementünk a faluba,ahol Ramon boltjában vettünk egy üveg helyi bort, amelyet a Dominikai Köztársaság hegyeiben termesztett szőlőből készítenek. A vörös, ürmösbor 7,5 literes palackban kb. 5oo forintba került, amely nekünk éppen jó ár volt... Mint megtudtuk, a nagyobb kiszerelésű asztali borok ennél jóval olcsóbbak - majd azokat is megkóstoljuk előbb-utóbb. Már éppen készültünk visszatérni Erika házába, mikor Nelson hozta a hírt, hogy a part közelében tavaly épített bárban buli lesz, élő-zenés előadás. Azonnal eldöntöttük, hogy ezt nekünk látni kell! Erikán és rajtam kívül megjelent Erika szintén hegyen lakó szomszédja, a nyugdíjas bácsi, aki nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy megtapogassa a helyi nőket. Az est egyik felszolgálónője egy igen belevaló, mindig mosolygó, nagyon csinos nő volt, aki nem csak , hogy szuperül szolgált fel, de vidámmá tette az egész estét, mindenkihez volt jó szava és mindenkivel táncolt, aki csak akarta. Igazi vérbeli vendéglátós csaj volt, otthon az ilyen nem aranyat, de gyémántot érne... Az öreg persze rögtön az ölébe ültette és már mindenféle terveket szövögetett.... de a vége az lett, hogy ő vitt haza minket a dzsipjével, Nelson jött utánunk motorral - éjszaka Nelson vigyáz ránk - és a lány pedig maradt tovább dolgozni.
Az együttes merengét játszott,ami Erikának annyira nem tetszett, ő a ritmusosabb bacsátát kedveli. Vettem a bátorságot és levideóztam egy számot, mert annyira jól táncolnak a helybéliek, hogy ez szinte kihagyhatatlan. Szerencsére senki sem kifogásolta a videót ... általában erre engedélyt szoktam kérni, de ez egy késő esti éjszakai buliban sok ember között nehezen lett volna kivitelezhető. A videót most megpróbálom feltölteni a youtube-ra és onnal ide fogom linkelni a blogba, ha sikerül.... érdemes megnézni!
Tegnap este Ramon boltjában feltöltöttem teljesen a számítógépem, ami nagy segítség, ugyanis itt nehéz a 110 Volt mellett teljesen jól működő elektronikus kütyükkel boldogulni :-(

Gerhardt, a német nyugdíjas és Jutka a buliban

Nelson és Erika

12. Eli, a boltosfiú

Ramon boltjában nagyon aranyos dolgozók vannak, mindegyikükkel nagyon jóban vagyok. Kedvesek, barátságosan, mindenki örül, ha találkozunk, megölelgetjük egymást., mindenki amigo és amiga /barát és barátnő./
Eli az egyik kedvencem, valahogy ő egy kicsit kilóg a helyiek közül. Igyekszik néhány angol szóval, mondattal kommunikálni velem, ami itt nem igen szokványos. Rajta kívül még két helybéli van aki tud angolul... Erika tolmácsolásában a következőket "derítettem" ki: Eli 28 éves, egyedül él bár helyi szokás szerint már van gyereke. Nagyon csinosan öltözik, különösen odafigyel a frizurájára, mely itt egyedülálló. Mivel az én Árpi fiamnak is volt hasonlóan borotvált feje, ezért megkértem Elit, had fotózzam le a frizuráját: egyik oldalon két, a másik oldalon egy csíkban borotvált, nagyom mutatós. Eli szeretne egy kicsit kitörni innen, valami többet elérni, mint általában a helybéliek. Erre nem sok esélye van, most a boltban dolgozik, ami nagyszerű, mert van rendszeres jövedelme - de ebből messzire nem fog jutni. Tartja a kapcsolatot egy az USA-ban élő helyi lánnyal, de persze esélye sincs oda eljutni. Egyrészt az itteni jövelemből megspórolni egy repjegyet lehetetlen, másrészt pedig nem nagyon kapnak sem turista sem másmilyen vízumot. Erikával elmeséltük, hogy nekem 14 dollár befizetésével interneten küldték meg az USA turista vízumot, amely egy évre érvényes, hát, igen elcsodálkozott. Ilyenkor érzem át igazán, hogy mit is jelent az Európai Unió polgárának lenni - főleg annak tudatában, hogy leánykoromban mi sem kaphattunk útlevelet. Ha a kies bolgár terngerpartra akartunk utazni, azt a munkahelyen a személyzeti főnöknek kellett véleményeznie, s ha neki "rossz véleménye" volt a dolgozóról, vagy "megbízhatatlannak" minősítette őt, akkor bizony még Kelet-Európába szóló útlevelet sem kaphattunk.
Visszatérve Elire, kérdeztem tőle, hogy mit csinálna szívesen, s erre azt válaszolta, hogy ő könnyen tanul, bármihez alkalmazkodik, ami előre viszi. Megbeszéltem vele, hogy a számítógépen felmásolt 26 db. oxfordi angol nyelvoktató CD-t valahogy átjátsszuk az ő gépére -van számítógépe!- , mert abból meg fogja tanulni a nyelvet, amihez nagyon jó érzéke van, hiszen magyar mondatokat is hibátlanul elmond 2-3 nappal később is. Most már csak egy adatkábelt kell valahonnan szerezni, mert máshogy ez a CD-átmásolás nem fog működni :-( De hol lehet itt adatkábelt szerezni?????

Eli frizurája ez egyik oldalról fotózva

A másik oldal

11.Dominican Rep.: Látogatás a polgármesternél

A főutcán lakik La Yagua polgármestere Aniceto Balbuena úr, akinek gépjármű javító műhelye van, s fölötte a lakása. Egyik nap elsétáltunk, hátha otthon találjuk. Éppen egy nagy gép alól szedtük ki. Erika bemutatott s elmondta, hogy szeretnék a falu közösségének egy organikus farmot csinálni, amennyiben erre van érdeklődés és szabad föld. Sajnos a településnek nincs szabad területe, de azt mondta Aniceto, hogy elgondolkodik , mit tehet. Mint mondta, van egy nőegylet a faluban és az ő üléseit a közösség pénzéből támogatják. Esetleg találkozhatnék a falubeli nőkkel és megbeszélhetnénk, hogy tudunk-e valamit kezdeni egymással. Ez nagyon jó hír, mert tapasztalatom szerint a nők sokkal fogékonyabbak az újdonságokra és szívesen fogadják az újdonságokat is. S itt is, mint általában a szegényebb országban, a nők , a fiatal lányok és gyerekek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Itt is, mint Szt. Vincent szigetén a lányok nagyon hamar érnek, korán kezdik a nemi életet és nagyon korán szülnek. De az nem jelenti azt, hogy férjük is lenne, vagy hogy ezáltal egy új családhoz tartoznának. A férfiak hamar rájuk unnak és továbblépnek.... Új nő, új gyerek, új szerelem és tovább forog a kör...
Az egyik boltos srác is lelkesen bemutatott a hat éves kislányának, és elmondta, hogy szereti, Éppen ott üldögélt a boltban egy nő, akiről mindenki előtt közölte velem a srác, hogy ő a gyerek anyja, de nem szereti, nem él vele, nehogy már én azt gondoljam, hogy ő foglalt... Ezt gondolom, pozitív üzenetnek vélte, s sejtelme sem volt, hogy nálam éppen az ellenkező hatást éri el vele. Ránéztem a kislány anyukájára, aki rezzenéstelen arccal türte a tájékoztatót, semmilyen érzelem nem látszott rajta. Hát.... nem szeretnék itt nőként élni, s még kevésbé szeretnék itt anya lenni!

La Yagua polgármestere a főút menti táblán invitál a helyi strandra

Nelson szemetet szed - kérésemre- a tengerparton. A helybéliek lazán eldobálják az üvegeket, ezeket állítólag a gyereket összeszedik, és a műanyag üvegeket is.. Na, ettől én teljesen ki vagyok akadva, mert előbb-utóbb bekerülnek az Atlanti-óceánba. Sajnos, az út mentén is rengeteg szemét van, ami nagyon bosszantó - nekem és Erikának is