Tegnap este kilenc órakor kissé hideg volt, kb. 20 Celsis fok, ezért betakartam magam az ágyban az ágytakaróval és úgy interneteztem. Egyszer csak megjelent a szobám ajtajában Sami,a házinéni, amely újra és újra meglep, hiszen nekem szokatlan, hogy átmászkálnak, bemászkálnak a bérelt lakásba. S ráadásul mindig megijedek, mert eléggé váratlanul ér az esemény... De tudom, hogy ez abszolút a jóindulat és a szeretet jele: egyrészt úgy bánnak velem, mintha a családjuk tagja lennék, s itt bizony mindenki nemcsak belelát, de részt is vesz a mindennapokban a másik életében, úgy is, hogy ki-be mászkálnak a házakban, másrészt megígérte Sámi Erikának, hogy vigyázni fognak rám. Ez a vigyázás azt is jelenti, hogy esténként leellenőrzik, hogy minden ajtót, ablakot bezártam-e, és ha nem ,akkor bezárják helyettem...Akkor is, ha én még ezt nem akarom, mert mondjuk, ki szeretnék ülni az első, vagy a hátsó teraszra... De az is rendszeresen megtörténik, hogy mielőtt Sami elmenne aludni az emeleten lévő lakásukba, besétál hozzám, megnézi, hogy megvagyok-e /általában ilyenkor már az ágyban fekve talál/, majd kimegy, rám zárja az ajtót és nyugovóra tér... Már teljesen megszoktam, nem is lep meg... Mondjuk, ha lenne itt valamiféle magánéletem, akkor azért érdekes lenne... De mivel nincs, így hát inkább kedvezően értékelem a totális figyelmet....
Szóval, tegnap este is besétált Sami s lelkesen beszélt hozzám spanyolul, melyből összesen három dolgot értettem: kocsi, Ramon /ez a férje/ és Rio San Juan /egy közeli városka/. Mivel ezeket nagyon meggyőzően mondogatta, kikászálódtam az ágyból és kimentem az első teraszra.... Ott üldögéltünk nagy izgalomban, Sami, a lánya és én és vártunk... fogalmam sem volt, hogy mire??? Kb. 10 órakor megérkezett Ramon, kiparkolt a teherautóval majd a személyautóval és integetett nekem is, hogy szálljak be a kocsiba.... Ejha... Este tíz óra volt, fogalmam sem volt, mi ez???? Négyen nekivágtunk az útnak és kikötöttünk Rio San Juanban, amely egy nagyon érdekes település, többek között a Laguna Gri-Gri is itt van /mangrove-erdei túrákat lehet tenni a folyón evezve/ és sok bár, szórakozóhely is van. Szóval, minden stimmelt: az autó, Ramon és Rio San Juan is :-) Legnagyobb meglepetésemre egy nyitott pizzázóba vittek, megkérdezték, hogy szeretem-e a pizzát és milyet akarok enni... Vegát kértem, mire a család nagyon kedvesen rendelt egy hatalmas családi vega-pizzát és azt ettük meg négyen. Sört kérek-e? Hát... inkább bort - mondtam, mire Ramon egy üveg bort kirendelt nekem, amitől kissé sz@arul éreztem magam, mert ők nem isznak, nekem sok volt és azt nem tudtam, hogy pohárral nem lehet rendelni... Szerintem a bor többe került mint négyünk vacsorája :-(
Saminak és Ramonnak három gyereke van, két fiú, akik már önállóan élnek és egy kislány. De most elmondták, hogy én is a család rész vagyok, én vagyok a negyedik gyerekük. Ez nagyon kedves és egyúttal vidám is, mert szerintem kb. 10 évvel vagyok idősebb Ramonnál :-)
A megmaradt fél üveg bort elhoztuk a pizzázóból majd hazafelé Ramon megállt egy kis kifőzdénél az út mentén /ekkor már majdnem éjfél volt/ és vett magának egy nagy adag húst, gondolom, otthon megeszi majd, mert a vega pizza neki kevés volt :-)
Jó hangulatban értünk haza, végig szólt a gyönyörű hófehér Toyotában a merenge, vidáman bólogattunk - én különösen a fél üveg száraz vörös bor és a kitűnő pizza hatására - majd otthon Sami kinyitotta a lakásomat ismét leellenőrizte, hogy bezárom-a az ajtót magam mögött és mindannyian vidáman tértünk nyugovóra :-)
/Ismét nem tudok képet feltölteni, tehát folyt. köv...../
