7. Dominican Rep.: Látogatás a helyieknél

Napok óta járjuk a faluban a helyi házakat, mert tudják , hogy bérelni akarok valamit. Persze nem elég egy ház, hanem terveim szerint olyat akarok bérelni, ahol van egy kis üzlet vagy valami lehetőség egy kis pénzkeresetre. De persze az elsődleges szempont a biztonság, hiszen itt nem teljesen oké a közbiztoztonság, sokan fegyverrel mászkálnak és nem is félnek azt villogtatni vagy fenyegetőzni vele... Egyedülálló fehér nőként leköltözni a faluba nem éppen a legbiztonságosabb életforma - dehát erre készülök, tehát meg kell küzdenem ezzel a helyzettel. Erikával és Nelsonnal körbejártunk több bérelhető házat és szinte mindegyik szimpatikus volt. Nelson faház az Atlanti Óceán partján áll, két szoba és egy befalazott konyha - se fürdő,se WC, se áram, se víz - de ez a legszebb hely.. Voltam tipikus dominikai faházban - azzal sem volt semmi gondom... Láttam, három szobás téglaházat bent a falu közepén, előtt kis faház, ami üzlet volt, közel az iskolához, lehetne benne üzletet nyitni - és így tovább még két-három lehetőség. Motorral jártuk körbe a falut, egyik házból ki, a másikba be, és így vetődtünk el Nelson egyik rokonához, amely, ha jól érettem, eredetileg egy külföldi tulajdona volt,de az eltűnt a szélben, a helybéliek pedig felosztották maguk között oszt beköltöztek... Persze, hogy érdekelt és meg akartuk nézni... Nagyon szívesen fogadtak és beinvitáltak... Majd bevezettek a hátsó szobában, ahol Nelson rokona, egy több, mint 80 éves bácsi haldoklott.... Hoztak nekünk két széket, és Erikával leültünk a haldokló mellé.. .Nagyon kedvesen kávéval kínáltak, amit el is fogadtam és ott iszogattam a kávét a szegyén öreg haldokló ember mellett, akiből kilógott a vezeték a végbeléből... Egy szép francia-ágyon feküdt, szúnyogháló alatt és a rokonai gondoskodnak róla,egészen a halála napjáig. Erikától tudom, hogy halála utáni napon eltemetik, de nyolc nappal később siratás lesz, ahol a falubéli asszonyok hasonlóan a magyar szokásokhoz elsiratják az elhunytat... Olyan sokkot kaptam a látványtól,hogy elsírtam magam.... Engem, az idegen gringát a legszemélyesebb magányügyükbe beengedtek és részese lehettem a bánatuknak. Egyszerre volt megtisztelő, felemelő és elborzasztó élmény.

Háznézőben

6. Dominican Rep.:Kellett nekem motorozni???

Azzal a határozott szándékkal érkeztem a Dominikai Köztársaságba,hogy Nelsontól, Erika ismerősétől megtanulok motorozni. Nelson egy kb. 125 köbcentis motort bérel - már ha éppen van rá pénze... Illetve fordítva működik a dolog: egy napra 100 pesot, kb. 2 eurót kell fizetni egy motor bérléséért és ezzel lehet egy kis vállalkozást csinálni,hiszen egy fuvart kb. a faluból a strandról 60 pesoért, a hegyre 50 pesoért,azaz kb. fél euróért lehet megcsinálni. Több helybéli motor-fuvarost, azaz motoconcsóst ismertünk meg, akik nagyon jól megélnek ebből,de sajnos Nelson ne tartozik ezek közé....
Mi Erikával megbeszéltük, hogy Nelsonnal közösen, felesben béreljük a motort és fizetjük az üzemanyagot, ahogy mi használjuk, Nelson pedig fizeti a saját részét és keres pénzt vele... Nos, Nelson száguldozik ide-oda, keres vagy nem,néha semmit, néha sokat... de ezzel mi nem tudunk mit kezdeni :-(
Viszont a lelkesedésem kicsit alább hagyott, ugyanis az első napokban háromszor égettem meg a lábam a kipufogón, amikor leszálltam a motorról, ugyanis fogalmas sem volt arról, hogy az tűz forró lesz.... A harmadik megégés után eléggé cudarul nézett ki a lábam, s az óceánban való fürdés után darabokban vált le a bőrom és elkezdett váladékozni és pirosodni. A helybéliek megnyugtattak, hogy ez mindennapos dolog itt és ez így igaz, de azért az egyik üzlet tulajdonos megszánt és kivett a boltjában lévő gyógyszerből két darabot és egy sörösüveggel összetörte, majd elmondta, hogy kétszerre szórjam rá a lábamra, oszt jó napot.... Így is tettem, s láss csodát a hatalmas piros folt eltűnt, de a sebből annyi váladék folyt továbbra is, hogy a hófehér pulcsim, amit rákötöztem tiszta trutyis lett... A helybéliek ingatták a fejüket, hogy nem lesz így ez jó, minek kötözöm be, kell a napfény, meg fürödk meg az óceánban, oszt jó napot... Hát ezzel nagyjából egyet is értettem, de egyre rondább lett a sebem és egyre jobban folyik ki belőle a trutyi, szóval megkértem Erikát és Nelsont, hogy menjünk el a faluban lévő klinikára és nézzük meg...
Így is lett s ma délelőtt motorral lementünk a faluba a klinikára, ahol a doktornő -egy nagyon szép és csinos, fiatal, angolul beszélő orvos- a fejét ingatta, látva a sebemet. Mint mondta, elsőfokú égési sérülés van a lábamon... Alaposan megvizsgált, kikérdezett angolul, kezelést kaptam és kötözést és receptet antibiotikumra és krémre... Most hat napig nem mehetek be az óceánba és nem ihatok alkoholt :-( S minden nap kötözni kell a sebemet és kétszer lemosni és krémezni és tíz alkalommal antibiotikumot szednem s felajánlották, hogy naponta átkötöznek, ha akarom.... De persze erre nincs szükség... Szóval, ma bánatosan iszogattunk a helyi kocsmában sört, míg Nelson elment a következő településre a gyógyszereimért.... majd lementünk az Óceán-partra, ahol a nagy ijedtségre rumot ittunk-ma még utoljára,, mert holnap aztán már tényleg nem....legalább hat napig :-( Igen ám, de a helyi boltban evett ételtől enyhe hasmenést kaptam,úgyhogy muszáj volt újabb adag rumot magamhoz venni, csakis a bacis miatt... Nelson nagyon szomorú volt, hogy a rum adagját elittuk előle, de hát mit volt mit tenni??? Hazahozott minket Erika házába, és lelépett, mondván, hogy sürgős dolga van a faluban, ami itt konkrétan azt jelenti, hogy elment valami jó kaját enni és rumot vedelni... Sajnos, nem nagyon tudunk ez ellen mit tenni, nem lehet, őt meggyőzni arról, hogy ez milyen káros az egészségére... Mi más tehettünk volna, mit a a mosogató alá eldugott tartalék rummal vígasztaltuk magunkat... Nelson nincs itt, Erika főzi a vacsorát és bánatosan nézünk ki a fejünkből.Holnap indul az antibiotikum-kúrám és a szesz-mentes bánatos napok....

Kisfiú a parton

5. Dominican Rep.: Életképek La Yaguából

Halászok a parton. Ez a szakasz Nelson családjáé, a nagypapája vásárolta régen. A helyi szokások szerint a víztől 60 méter közterület, tehát bárki használhatja. Nelsonék földje hatezer négyzetméteres, igazi, hamisítatlan,eredeti pálmafás, kókuszpálmás part, maga a mennyország :-)

Na, most éppen megint leállt a dolog, nem tudok több képet feltölteni, amely eléggé időigényes és nehezen viszi át a kütyü :-(