A kis sárga repülő eljött értem... 1. rész

Csütörtök éjjel már le sem feküdtünk Lianaval együtt, aki szintén hazatért... Pénteken hajnali két órakor jött értünk Franklin barátunk kocsival és éjszaka bekocsikáztunk a hosszú szerpentinen Kingstownba. Persze az érzelmes búcsú a magyaroktól kicsit elhúzta az indulást: többször is megölelgettük egymást Krisztinával és Judittal és mindannyian sajnáltuk az elválást... De megbeszéltük, hogy amikor Krisztina hazatér Dél-Amerikából, Judit Afrikából és Gábor is remélem, végig csinálja a programot /sajnos, nála is rezeg a léc.../ és ő is hazajön Afrikából, akkor nálam, Budapesten találkozunk :-) Ez bizony már csak jövőre aktuális :-(
Péntek hajnalban több órát ücsörögtem egy beton-padon a kingstowni hajókikötőben, egyedül... Hát, eléggé sejtelmes volt, de legalább a lezárt területre nem jöttek be a kóbor kutyák /bár sosem volt bajom egyikkel sem/, hajnalban viszont rengeteg kakas kukorékolt... Persze, nem bírtam tovább alvás nélkül és kis piros bőröndömre hajolva elaludtam. Reggel hétkor felkeltett egy helybéli, és figyelmeztetett, hogy Bequára indul a komp - köszönöm, az nekem nem jó mondtam, majd visszahanyatlottam kis piros bőröndömre. Fél óra múlva felkeltett a kikötő biztonsági őre és kedvesen megkérdezte, mit keresek itt... Hát, az Union szigeteki kompra várok - mondtam, majd visszaaludtam. Egy óra múlva ismét felkeltett, hogy beszállhatok a kompra, amely ugyan csak 9 órakor indul, de betehetem a csomagjaimat... Így a további órákat az Union-ra tartó komp mellett bóbiskoltam végig...
Szerencsére a kompon tudtam reggelizni: nem lehetett megállni, hogy ne egyek a csodálatos kókusz-kenyérből /a banán-kenyér most már sok lett volna/ és megteáztam vígan, majd elaludtam.
Union szigetére több órás komp-utazás után érkeztem,hulla fáradtan. Levonszoltam a kis piros bőröndömet, amelynek a húzója elromlott, még akkor, amikor megérkeztem a Karib-térségbe Európából, és reméltem, hogy Dwait, a helyi idegenvezető, akivel Szép Judit beszélt telefonon, nem ver át, és várni fog... És igen, jött is nemsokára. Szegény végigcipelte a bőröndömet a szigeten. Elsőként az Union sziget-Szt. Vincent sziget közötti repjegyet próbáltuk meg megvenni -de mivel a számítógépes rendszer nem működött, ezért egy cetlit kaptam mindössze, hogy befizettem 120 IC dollárt - ennek a momentumnak később még jelentősége lesz :-)
Dwait kedvesen érdeklődött, mit szeretnék csinálni - de csak egy válaszom lehetett: inni!!! Kérésemre felkerestük a legelső helyi kocsmát, ahol a vígan dülöngélő helybéliek körében megittam azonnal három üveg sört és megéljeneztem a szabadságotm. Dwait rumos kólát iszogatott - tőlem tudta meg, hogy ezt hivatalosan Cuba Libre-nek, vagy Dominika Librének hívják :-)
Mivel személy szerint neki is voltak gondjai Stinával, a richmondi akadémia vezetőjével, így hamar egy húron pendültünk, lelkesen pacsiztunk a krimóban - közben egy helybéli meghívott még egy sörre, majd felajánlotta, hogy elvesz feleségül :-)
Ezt követően elfoglaltam a szállást Union sziget főutcáján, egy élelmiszer- bolt feletti vendégházban. Pont nekem való hely, a szobám ablaki a kikötőre és a kompra, a yachtocra nézett. Na, gondoltam,végre lefekszem aludni :-) Ekkor már a fáradságtól és a négy sörtől hulla fáradt voltam - de Dwait felajánlotta, hogy menjek el a helyi dobosokkal a sziget másik részére motorcsónakkal, ahol esti buli lesz, és tábortűz mellett dob, tánc és ének. Na, erre nem tudtam nemet mondani, s ugyan abban a ruhában, ami már két napja rajtam volt, elindultunk a kikötőbe....
Ott ismertem meg Captain Harrissal, akiről azt hittem, hogy valami vicces figura lesz... de nem... Captain Harris egy kb. két méter magas, hatalmas, korom fekete raszta-man, fenékig érő hajjal, vadiúj, bivalyerős motorcsónakkal - és minden, csak nem vicces. Olyan hihetetlen erő sugárzik belőle, hogy még a tőlem megszokott kedves közeledésről is letettem... Nem kellett volna... Mint később kiderült, a lehető legjobb személlyel ismerkedtem meg és töltöttem el a köv. három napot. Harris kapitány a Granadin-szigetek egyetlen zöld-párti szavazója, Union sziget egyetlen zöld-párti tagja :-) Azonnal egy hullámhosszra kerültünk,miközben megvitattuk, hogy mi is a dolga a zöldeknek Európában, Magyarországon illetve St.Vincenten és a Grenadine-szigeteken, azon belül is Union szigetén :-)
Most be kell fejeznem a blogom, ugyanis Barbados-szigetén vagyok, éppen megittam egy eper-koktélt és becsekkolok a Frankfurtba tartó járatra :-)
2010. 10. 10-e van, 2010. 10.11-én a 1111-es járattal érkezem Budapestre, kedd délután... s aztán folytatódik a blog, a Kis sárga repülő eljött értem következő fejezete !!!4