17. Dominican Rep.: Élet a faluban

Ramon házában
Ma délelőtt Nelsonnal bemotoroztunk egy közeli kisvásorba, Gaspar Hernandezbe, hogy megvegyem a mobil-internethez szükséges kütyümet... ugyanis tegnap este megérkezett Felix, Erika férje, s mától új életet kezdek lent a faluban...ehhez pedig a saját internet-kapcsolat is szükséges.
Eleinte nagyon paráztam attól, hogy Nelsonnal oda-vissza 34 km-t motorozzak, mert a srác elég sokat iszik, s ráadásul tegnap temették el azt a rokon bácsit, aki még láttunk a házában haldokolva... A temetés előtt - után siratás volt, rengeteg étellel-itallal, szóval Nelson eléggé fáradt volt reggel, mikor értem jött... De hamar elfelejtettem az aggodalmamat: napfényben, jó tempóban motoroztunk az Atlanti óceán partján vezető úton, pálmafák árnyékában, a hullámzó óceán habjait szemlélve :-)
Félixtől és Erikától egy Cuba Libréval búcsúztam, majd lemotoroztunk La Yaguába, Ramonnak, a boltosnak a házába - ahol senki sem várt... A ház tárva-nyitva állt, asztalosok fúrtak-faragatk, renoválták a bútorokat...Lelkesen fogadtak és segítettek becipelni a cuccaimat. Meglehetősen elveszettnek éreztem magam, mert minden ajtó tárva-nyitva állt, ki-be mászkáltak idegen nők, férfiak, gyerekek, fogalmam sem volt ki-kicsoda.. Szerényen meghúztam magam s igyekeztem nem útban lenni... Kiültem a kertbe és interneteztem... Megjelent Nelson, Erika kérésére ellenőrzite, hogy minden rendben van-e, s Erika még kétszer felhívott telefonon. Közben a nappaliban kikötött kiskutya vészesen morgott rám, egy kissrác rollerozott a konyhában. A szomszéd boltostól mosási lehetőség iránt érdeklődtem, majd bzitos, ami biztos, WC-papírt és egy üveg bort vásároltam tőle :-)
Lavórban,esővízben nekiálltam mosni, s közben megérkezett Sami, Ramon felesége is, aki egész nap úton volt. Azonnal elkezdett rendezkedni, a szomszéd boltos hölgyet, aki talán a testvére, kirendelte, hogy segítsen nekem mosni /!!!/, felhúzta az ágyat, kicserélte a kiégett izzókat, felszerelt nekem egy szúnyoghálót, hozatott nekem Ramon boltjából szappant, gyertyát, szúnyog-írtót, mosogatószert, mindent leellenőrzött, s ami nem működött, biztosított róla, hogy holnap megoldják... Ez után meghívtam egy korty borra és kiültünk a ház elé, a teraszra... A ház közvetlenül a főút mellett van, a kerítés talán fél méterre a betonúttól, szóval elég nagy a forgalom, mind a gyalogos, mind pedig a helybéliek gyalogos mászkálása. Sami hozott nekem gyertyát s én csak üldögéltem a teraszon s azon gondolkodtam, hogy milyen szerencse, hogy volt bátorságom kipróbálni a helyi életet... Egyszercsak Sami megjelent egy tál levessel és négy banánnal, nekem hozta vacsorára :-)
Ez után pedig felhívott az emeletre, ahol ők laknak, megmutatta a lakásukat, a hatalmas teraszukat és bevitt a grandiózus hálószobájukba, hozatott nekem egy fotelt a lányával, s felajánlotta, hogy nézzek TV-t. Ő leheveredett az ágyra, s nemsokára a fáradtságtól elaludt... Óvatosan igyekeztem kilopódzni, de ez nem sikerült... Sami lekisért a földszintre, mindent megmutatott, hogyan zárjam be az ajtókat, mi fog még történni /este későn jön haza férje, Ramon az üzletből és be fogja zárni a nagy kaput/, s jó éjszakát kívánva elkísért a szobámba, ahol gyertyát gyújtott nekem. Most itt ülök egy sárga szúnyogháló alatt, írom a blogom, hallgatom a szomszéd boltban beszélgető embereket - a kisbolt még most, késő este is nyitva - s hálás vagyok a sorsomnak, hogy ezt is megélhettem, is itt lehetek ezek között a nagyszerű emberek között.

A kertben Ramonék rokonainak háza áll

Az Atlanti Óceán partján La Yagua és Gaspar Hernandez között

Gaspar Hernandez főutcáján

16. Dominican Rep.: Egy angol, ha dühöng

Vasárnap estére megbeszéltünk egy horvát hölggyel és egy angol úrral találkozót a mi kis falunk bárjában. A hölgy nem tudott eljönni, mert megműtötték egy fogát, de Bryan, a közeli nudi telep biztonsági főnöke eljött. S mivel múltkor mi voltunk nála s ott meghívott minket sörre, ezért most ő volt az én vendégem. Nagyszerű este volt, Bryannak fizettem két sört, majd ivott még kettőt, amit kifizetett, mi pedig Erikával és Nelsonnal megittunk két kis üveg rumot és kólát jéggel - majdnem Cuba Libre :-)
Aznap elég furcsa hangulatban voltam, s ráadásul a St. Vinent szigeteki barátaimról aggasztó híreket kaptam, s meg hát a sok élmény... szóval, úgy döntöttem, magyarosan, hogy beveszem a leszarom tablettám, s mivel Nelson felkért táncolni, elfogadtam a felkérést. Na, mivel sehogy sem tudok táncolni és nem is szeretek, ez azért érdekes látvány lehetett: Nelsonnal, aztán az unokatestvéreivel, meg egyéb vendégekkel a bárból majd végül Erikával kettesben roptam a bacsátát - általános megdöbbenést keltve a falubeliek között. Kb. mint elefánt a porelánboltban... de jól éreztem magam és többen gratuláltak is...
Kitűnő hangulatban indultunk haza, mikor is az angol úr ragaszkodott ahhoz, hogy megnézze a számlánkat, mely Nelsonnál volt. Ez ellen én tiltakoztam, hiszen ő az én vendégem volt és nem akartam, hogy azt olvasgassa, mennyit fizettem neki. Erre elkezdett dühöngeni és üvöltözni velem a bár közepén elborult fejjel, miszerint én vagyok a hibás.. na de miben??? Ez nem derült ki, viszont mindenki minket bámult, ahogy két fehér üvöltözik egymással... Nelson baromira ideges lett, mert hát ő itt a testőrünk, s erre a feladatra fel is van szerelkezve, de hiába kérdezte Erikát, hogy miért bánt engem az angol, Erika sem tudott mit mondani... A vége az lett, hogy Bryan köszönés nélkül otthagyott, én meg hápogtam, hogy most mi van????????????????????

A TÍpico La Bomba bár, La Yaguában

A bár női WC-jében olyan magasan áll a szlötyi,hogy nem tudtam bemenni máshogy, csak Erika kölcsön-papucsában... Itt éppen azért örülök, hogy megoldottam a feladatot :-)