Most, hogy Elvis elment a csoportjával a szigeten akciózni, vidám napjaim vannak... Már nem napi hét órában gazolok a tűző napon, hanem élvezem a tábori élményeket.
Ugyan ezen a héten reggel is és délután is nekem kell a disznókat gondozni, de sebaj... Már nagyon jól összebarátkoztam velük, bár azért már az erejüket és a gyorsaságukat is megtapasztaltam... Reggeli után irány a konyha, felvesszük a moslékos vödröket, össze szedjük az előző napról megmaradt ételeket, és irány a disznóól. Összefutottam Maisivel, a farm egyik munkásával: a majd hetven éves fekete nő vékony, erős /legutóbb ő vitte le helyettünk a hátán az ötven kilós tápot a röfiknek/, kedves és vidám is. Helyi szokás szerint mindent a fején cipel, amit próbáltam utánozni, de persze nem sikerült, mert nem nagyon nehéz a kb. 15 kilós csomagot egyensúlyozni a fejen. Úgy hogy Maisi úgy döntött, inkább megtanít táncolni: ő énekelt, táncolt én meg igyekeztem vele lépést tartani:
Na, itt véletlenül kijött a lépés /csosz előre, jobb lábbal,csosz előre,bal lábbal :-)Megbeszéltük, hogy Maisi megtanít engem a helyi táncokra, amelyek nem túl bonyolultak egyébként, főleg csoszogásokból és egy kis riszálásból áll.
Ma vendégek érkeztek, 60 helyi gyerek, akik asztali-teniszezni tanulni jöttek hozzánk, mert nekünk több asztalunk is van. Stina kirendelt takarítani, meg segíteni... Végül ott találtam magam 60 rohangáló gyerekkel, akiknek nem nagyon értettem a szavát... Már máskor is megfigyeltem,hogy itt nem nagyon udvariaskodnak, az erősebb előre jut, a kisebbet, a félőset, a gyávábbat ellökdösik kíméletlenül. Nagyon nehéz volt megállnom,hogy ne akarjak rendet vágni közöttük, de egy-két próbálkozás után feladtam..
Ebéd után újabb meglepetés várt: Stina kitalálta nekem, hogy mivel szeretem az állatokat /főleg a disznókat és azok szarát/, foglalkozzak a telep három szamarával... Velük is a lovakkal hasonló halk, csendes kommunikációt akarja megtanítani Stina. Most,hogy a lovász Krisztina hazament, Kristinre, a litván lovász-lányra nagyon sok munka hárul, a csacsikra már nincs ideje. Szóval, kaptam egy hámot és az anya-csacsit át kellett vezetnem az egyik legelőhelyről a másikra, úgy,hogy közben nem alkalmazok semmilyen erőszakot, mégis elérem, hogy a csacsi azt csinálja amit én akarok, s közben nem állhat/na/ meg legelni sem... Hát... Érdekes volt...
Azért majd megmondom Stinának, hogy a szamarak nem az engedelmességről híresek, s azt hiszem az értelmi képességeik sem kiemelkedők az állatvilágban. Stina szerint nemsokára már a tengerparton fogok sétálgatni a csacsikkal... Hú,hogy fog ez tetszeni a helybélieknek :-) Meg nekem :-)
Ahhoz képest, hogy egy majd kétmilliós nagyvárosban, Budapesten éltem eddig, elég hamar kikötöttem az állatok között.. Na igen, farm-munkás vagyok itt, de azért szamarakról nem volt szó... Kristin kérdezte,mi a véleményem erről?? Hát nekem tényleg mindegy. Ha szamarakat kell tanítanom, hát legyen :-)))
Ma tudtam meg,hogy szombaton az Akadémia talent-showjában nekem is fel kell lépnem, saját produkcióval :-((( Na, sutba dobtam a délutáni angol-tanulást és lázasan kerestem ének-számokat a neten. Szegények, nem tudják, mire kényszerítenek... De szenvedni fognak: nem elég, hogy énekelni fogok nekik, de ezt angolul fogom tenni.
Este megint disznók, szóval a mai napom röviden: disznók, gyerekek, szamarak, disznók.
De azért volt időm fürdeni a tengerben is, természetesen :-)
Stina lelkesedik a sportért, meg a jógáért és mindenkitől elvárja, hogy ő is oda legyen ezekért. Mikor elmeséltem neki, hogy Churchillnek, az angol miniszterelnöknek mi volt a kedvenc mondása /No Sport!/, Stina csak annyit mondott: Anglia mindig agresszív politikát folytatott... Gondolom, úgy értette, hogy ha sportolnának, akkor jobban jártak volna :-) Bár speciel Churchill elég jól helyt állt, mikor Németország meg akarta szállni Angliát / sok whiskyt ivott és még többet szivarozott - biztos ez segítette hozzá a sikerhez/.
Most, hogy olvasom a neten a híreket az angliai zavargásokról, halálos áldozatokról, lehet,hogy mégis igaza van Stinának :-)
A telep egyetlen mosógépe elromlott, szóval kézzel mostam ki a ruháimat, lepedőimet, úgy hogy most hamar megyek aludni, mert a sok munkától fáradt vagyok, búcsúképem mára:
