Jó a raszta haj? Nem büdös?

Még mindig itt ülünk Barbadoson, s már el kellett volna indulnia a fél négy helyett este fél nyolckor betervezett gépnek :-( Unalmamban wifizgetek, ami nagyon jó :-) Ezen a reptéren van egy ingyenes Digicel állomás, nemcsak ingyen net van de még többféle csatlakozó is egy ide telepített állványon, szóval, fel is tudjuk tölteni a laptopokat, telefonokat. Tegnap este egy nagyon jó rasztával fotózkodtam. Ennyire hosszú raszta hajat még nem láttam, szóval, rögtön leszólítottam a férfit, hogy enged-e nekem egy fotót csinálni? Itt ez könnyen megy, bárkit, bármivel lehet molesztálni, mosolyog és készséges: No problem! -ez a válasz mindenre...

Annyira hosszú ez a haj, hogy rákerestem a net-en,milyen is az igazi raszta haj? S mi jött fel elsőnek: Jó a raszta haj? Nem büdös? Lehet mosni? Sok baj van Vele? Arra lennék kíváncsi, h egy lánynak érdemes e belevágnia abba, h raszta hajat csináltasson. Mert mondjuk ha megunom, utána le kell vágni az egészet, meg minden, nem? Hát..... Nagyon jót nevettem... ezen is meg a válaszokon is.. Ha érdekel keress rá te is a net-en :-)

Tobago helyett Bardadoson kötöttünk ki :-)

Minden szándékunk ellenére nem sikerült eljutnunk Tobagóra, mert a szilveszter miatt most még nagyon nagyo az ide-oda mászkálás és figyelmeztettek, hogy ha odaútra kapnánk is kompjegyet, vissza már nem biztos... A házigazdánk ismerőse két napra ott ragadt és várja, hogy mikor jöhet vissza Trinidadra... Mi pedig ezt nem kozkáztathattuk, hiszen megvan a repjegyünk St.Vincent szigetre. Így az utolsó napot ismét Port of Spainben töltöttünk, órákon át mászkáltunk a Downtown-ban, a piacon, mindenhol... Olyan fáradtak voltunk, s Beának ismét véres hólyagok nőttek a talpán a gyaloglástól, így a délutáni strandolást is kihagytuk, ugyanis nem biztos, hogy a sunfly-jok /csípős kis rovarok/ megérkezése előtt el tudtunk volna jönni onnan. Így hát maradt a búcsúeste, az itt megismert cimborákkal... Bárokból ki és be, mindeképpen élő zenés helyre akartunk menni, de sajnos mindenhonnann elkéstünk... Az ittenieknek egyébként már nagyon unalmas az egyébként imádott helyi zene, a soca és a calypsó, ám ilyenkor, karácsonytól februárig, a karneválig mindenhol csak ilyen számokat játszanak és ez már rajtuk is kiüt. Sajnos a helyi fém dobokon játszókat sem láthattam, pedig ez igazi helyi specialitás... Remélem, egyszer még visszajövök ide, mert igazán nagyszerű embereket ismertem meg... Ma felszálltunk a LIAT légitársaság gépére, hogy végre ismét St.Vincenten lehessek. Egy női pilótánk volt, s Beának a gép sem tetszett.... és megjegyzéseket is tett arra, hogy ennek az útnak nem lesz jó vége. A gép hörgött,zörgött, majd leállt a motorja, mert a pilótanő elfelejtett valamit aláírni... szóval, újra kinyitották az ajtókat...Beával jókat nevettünk, s megállapítottuk, hogy biztos itt felejt valamit és vissza fog fordulni :-) Negyven perc repülés után éppen lászálltunk volna Kingstownban, mikor is a kapitánynő bejelentette, hogy meghibásodott a gép ezért nem száll le, hanem tovább repül Barbadosra, kihagyja ST. Vincentet, ahol hárman is várnak ránk... Beával nyerítve nevettünk :-) Na, most 5 órája várunk itt, közben kaptunk ingyen kaját /koktélra és sörre sajnos nem engedték a jegyet beváltani/ és várjuk, hogy mikor utazhatunk tovább...

Most ez a kedvenc képem :-) Rájöttem, hogy ezentúl embereket akarok fotózni :-) Ugyan ez itt most Bali Beáta képe, aki jól felszerelkezett nem csak fotóapparátokkal de elegendő elemmel, akkuval is - nem úgy, mint én :-(