St. Vincent szigetén

St. Vincent szigetén
Gilroy, Jutka, Selly

1.08.2013

Ki stresszeljen???

Hétfőn irány a főváros, Kingstown, most fényes nappal...végig a rengeteg szerpentinen, le a hegyekből a síkságra:-) Hetven kilométer a távolság,amit a karib térségben ismert kisbuszokkal lehet a legolcsóbban megtenni: egy út ára kb. 280 forint... A gond az, hogy a járatok mindig zsúfoltak és nincs belőlük elég. Aztán kezdődtek a gondok... A Citibank kártyán "természetesen" nem működik megint... Vásárolni tudok vele, de készpénzt nem enged felvenni... Már két évvel ezelőtt is így jártam, csak akkor a Mastercardom sem müködött... Ha akkor nem segítenek az itteni magyar önkéntesek, akkor érdekes helyzetben lettem volna... Persze anyáztam egyet, angolul mondtam, hogy ki hova tegye... Ami ítt egyébként nagyon kínos dolog a helyieknek, ugyanis egy nő nem káromkodhat és nem ihat... Nos,hát nekem azért volt rá okom többször is. Mikor a repülőnk éles kanyart vett St.Vincent felett majd a kapitány bemondta, hogy a gép meghibásodása miatt nem szállunk le...nos hát akkor először...most meg a bankban másodszor.....
Aztán harmadszor az emigrációs irodában Kingstownban, ahol a két richmondi önkéntessel és velem is közölték, hogy azonnal meg kell vennünk a visszaútra a repjegyet Európába,vagy legalábbis EU fennhatóságú területre. A magyar önkéntes megtörten elindult jegyet venni, a dél-amerikai lány dühöngött és közölte, hogy neki egy fillérje sincs és fogalma sincs, mit fog csinálni...én meg anyáztam egyet és eldöntöttem,hogy nem csinálok semmit. Végülis tudok én itt élni útlevél nélkül is... és kisétáltam az emigrációs hivatalból... A kisérőm, a Rose Hall-i dobosok egyike, akiktől meghívó levelet kaptam, mint az ő önkéntesük, csak nevetett... Kíváncsi volt, mit fogok tenni, de én eldöntöttem, hogy semmit.. Most biztos, hogy semmit. Nem vagyok hajlandó azonnal, soron kívül venni egy mittudoménhovaszóló jegyet mittodoménmikorra és mittudoménmennyiért?? Ehhez azért némi idő kell... némi információ.... döntés arról, hogy mikor, hova tovább és miért? S persze a bankkártyám biztonsági okokból limitálva van, szóval nem tudnám egyébként sem kifizetni a jegyemet,még ha akarnám, akkor sem.. :-) szóval inkább úgy döntöttem, elmegyek egy helyi kocsmába és iszom egy sört :-) na persze ez nem tetszett a kísérőmnek, hiszen itt nők nem járnak kocsmába és főleg nem isznak alkohola... I m sorry, mondtam, és mentem inni.... Na ez így nagyon rosszul hangzik, viszont meg tudom indokolni, nagyon :-) Szóval, itt a víz nagyon drága, sok esetben drágább mint bármi más... a helyi üditők konkrétan ihatatlanok, mintha kátrányt áztatnának mosogatólében... A helyi dzsúzok egészen jók, de sürítményből készülnek,hígítva és rengeteg tartósítószerrel dúsítottak... Bor nem nagyon van, hiszen itt nem terem szőlő, ami van, az importált és nagyon drága... szóval a helyi sör a legjobb: 0,33-as kiszerelésű, olcsó, alig van benne alkohol :-) s így akár egy vödörrel is meg lehet inni belőle... s ami a legjobb, hogy még a legutolsó kis helyen, a világ végén is jéghidegen adják... Ez itt a legtisztább és a legegészségesebb ital, s ezt sörívó barátaim otthon igazolni tudják. Szóval, kérem a sört, a barátom rosszalja.... no hát,több se kellett... hát akkor kértem egy rumot is, had legyen teljes a döbbenet. Egy nő egy kocsmában aki rumot iszik. Naná! Ha van valami ami jó a karib térségben az biztosan a helyi rum az... De persze én csak egészségügyi okokból iszom, konkrétan baciölés kedvéért. Ha tehetném, innék egyet este is, meg reggel is... de akkor azt hiszem kinéznének a faluból..... Lassan két hete jöttem el otthonról, ez az ötötdi ország, vagy ha még Miamit külön vesszük, mint önálló államot, akkor a hatodik... s sehol semmi gond, fejfájás, hasmenés, vagy bármi más... Pedig voltam sok helyen, piszkosban, lepusztulban, luxusban, legkondi alatt és tűző napon, szakadó esőben és nagyon hideg szélviharban..fagyban és gutaütő hőségben is.S bírom.... :-) A Kingstown-i dühöngésnek persze nem lett vége, folytatódott tovább egészen estig a gondok sora.... erről később, mert most indulnom kell a helyi falvakat felderíteni!!! Már nem stesszelem magam, ezt ott felejtettem Európában... viszont az itteni segítőm megjegyezte, hogy baromira stresszelem őt.. mivel is? Mert mindig akarok valamit.. valamit csinálni, valamit intézni, valamit megnézni, valamivel vagy valakivel megismerkedni... ez meg végképp felborítja az itteniek laza életét :-)))))