Igyekeztem Zsuzsával együtt egy-két helyi kikötött kutya életén segíteni - de nem sok eredménnyel... A gazdák kedvesen mosolyognak és nem veszik le az egy méteres láncokról az ebeket-van, hogy napokig nem engedik el őket, még a kertben sem. Két nagyobb kutyát a kertünkben naponta elengedek, elviszem őket a nagy hátsó kertbe, hogy ott tudjanak rohangálni... Egyiküket elviszem a faluba sétálni, nyakán drótkötél... Az általam vett nyakörv egy nap alatt eltűnt...
Tegnap ismét bementünk Zsuzsával Gaspar Hernandezbe és a városvezető fogadóóráján lobbiztunk azért,hogy Colassa helyzetén javítsanak. Nagyon kedvesen fogadtak minket, mindent megígértek: a háza megjavítását, pénzbeli támogatást és munkát is.... De még egy cetlire sem írták fel, hogy hívják, hol lakik???
Elkértem a két beszélgetőtársunk névjegyét és e-mailban fogjuk őket üldözni. Megígértem, hogy lefotózom Colassa szélfútta vacak faházát és elküldöm,hogy láthassák... Lehet, hogy mi bolondok vagyunk Zsuzsával, de eldöntöttük, hogy nem hagyjuk, hogy ezt a szegény nőt, aki nem tud kiállni magáért, lerázzák. Ha kell, Európából is üldözi fogjuk a helyi nagy-embereket :-)
Zsuzsa kisebb adományokkal támogat itt egy helyi nagyon-nagyon borzasztóan szegény másik nőt - én egy helyi kisfiút... De borzasztó érzés az,hogy bármit is teszünk vagy igyekszünk tenni, még az aznapi túléléshez sem elég..
Fogalmam sincs, mi a helyes??????????????????????????????????????
Életkép La Yaguából: Wilfredo boltja előtt
Fernando
Teljes harci díszben - irány a kert: Jeico és Judit
A legszebb napszemüveg La Yaguában :-)
Llego Papa választási bódéja Gaspar Hernandez fóutcáján
Az "idealisták": Colassa, Mária, Zsuzsa, Robinson és Jutka erősít, mielőtt beveszi a városházát
Kézimunka: zsákvászonra csomózza a színes szalagokat egy hölgy
Faszobrász udvara La Yaguában
