Van egy nagyon szegény, egyedülálló, a fiát egyedül nevelő anya itt, akit már többször meglátogattam a házában... nincs jövedelme, mos a környékbelieknek, kap egy kis segélyt és néha ételt a szomszédoktól... ebből élnek ketten a 18 éves fiával, nagyon szerényen. Tegnap meghívtam a közeli kisvásorba kirándulni, hogy egy kicsit kimozduljon,hiszen útiköltségre sincs pénze... Csak 25 peso, azaz kb. 15O forint egy menet a városba a gvagvával /ez a helyi kisbusz/, s ennyi vissza is a kb. 17 km-es útra. Elmentünk mászkálni, üzleteket, kirakatokat nézni, s főleg azért, mert fel akartam térképezni, hogy tudnánk-e neki egy kis second hand ruhaboltot nyitni a faluban... Több helyen érdeklődtünk,volt,aki elmondta, hogy az USA-ban élő nagynénje havonta küld neki postán csomagot, melyben ott vásárolt olcsó használt-ruhák vannak, ő pedig abból próbál itt megélni.. Más nagy tételben szerzi be az árú, szintén az USÁ-ból, de segélyből... Szóval, nem jutottam előre... De vettünk néhány nagyon jó és olcsó használt ruhát és egy műanyag-cipőt a fiának... s közösen megebédeltünk egy helyi kis kifőzdében....
Megismerkedtem egy helyi huszonéves sráccal is, aki nagyon jól beszélt angolul, mert ő "Robinson, a barbár" egy közeli luxus-szállóban- azaz az a dolga hogy szórakoztassa a gazdag turisták gyerekeit, s még mellett takarít és mindent mást is megcsinál, amit ráosztanak... Hát, nekem ez a barbár titulus nagyon nem tetszett, lévén, hogy , hogy nem szereti a barna bőrét és az afrikai eredetre utaló fekete,göndör haját.. Nem szereti a szigetet sem, mert nem lát reményt arra,hogy a politikusok valaha is a nép felemelkedésérét fognak küzdeni. Más is elmondta, hogy Danilónak, az egyik elnökjelöltnek állítólag több millió dollárja van kimenekítve az országból - DÁNIÁBA!!! Most már három párt, három elnökjelölt arcát és programját megismertem itt ... de az emberek szerint egyik sem fog rajtuk segíteni. Legújabb info szerint van, aki fejenként 700 pesot osztogat az embereknek, hogy rá szavazzanak - ennyi itt egy lélek ára - s cserében övé lehet ennek a gazdag országnak a vagyona :-(
A srác megígérte, hogy próbál segíteni a patronáltamnak munkát vagy segélyt szerezni, ezért holnap ismét visszamegyek a magyar társaimmal együtt - s teszünk egy próbát,irány a városháza. A helyiek szerint, ha ez a szerencsétlen nő megy oda egy helyi politikusokhoz, akkor szóba sem állnak vele, de ha egy gringa /fehér / megy, akkor van esélyünk valamit elérni... Majd kiderül. Nem hagyom ki ezt a lehetőséget - bár tudom,hogy amit a karibiak megígérnek, annak kb. a 80 százalékát biztosan nem tartják be... :-(
Egyik nap teliholdnál buliztunk Wilfrédóval és családjával az Óceán -parton... Több száz képet csináltunk és nagyon jó volt...Wilfredo különösen örült, mert napi 14 órákat dolgozik, hét napon egy héten, ő is, a felesége is, aki 20 éves és pár hónapos babája van s az üzlet egy nagykorú és két kiskorú alkalmazottja...akik szintén boldogok voltak, hogy egy kicsi szórakozás jutott....
Zsuzsa, a telihold és egy parti kutya
Wilfredo énekel nekünk egy John Brown számot :-) Aztán én következtem magyar népdalokkal :-) Ez utóbbiról iszonyatos képek készültek, sajnos Wilfredo fel fogja tölteni a blogjára - de hát ez van :-)
Kérésemre /!!!/ hatalmas tábortüzet raktak a fiúk a parton összeszedett fákból és pálmafa-levelekből.
A csapat egy része a parton :-) Éjfélkor indultunk haza néhány adat Mammajuana elfogyasztása után, boldogon,vidáman, szakadó esőben :-) Útözben még megittunk egy nagy üveg sört is a dominikai - magyar barátság /és reménybeli közös határok/ jegyében :-)
