Rose Hallban, a ház közelében Yellow-val, az egyik unokával mangót szedni indulunk.
Három nagyfiúval és egy kislánnyal, az édesanyjukkal és a nagymamával élek egy nagy házban. Mindenkivel nagyon jó a viszonyom és ennek külön örülök. Legtöbbször Yellow segít nekem, mert ő többször van itthon. Már több alkalommal szedtünk együtt mangót, s kaptam tőle friss cukornádat is :-)
A zöld, kemény mangót szedik fel, a sárgább, érettet, aminek a csumája már fekete,csak az állatokkal etetik.
Yellow zöld-mangó-salátája, melyet csak nekem készített igazi csemege:
Végy egy zöld, kemény mangót, mosd meg, héjastúl vágd vékony szeletekre, kicsit sózd meg, önts rá kevés vizet és keverd össze ízlés szerint erőspaprika-krémmel /pl. Erős Pista :-)/ Hihetetlenül finom, megér egy próbát Budapesten is!!!
Már annyira untam a faluban a semmittevést, hogy eldöntöttem, egyedül bemegyek a fővárosba, ami innen 70 kilométerre van. A helybéliek a fejüket csóválták, mert féltenek a "nagyváros - tízezer ember, ennél több lakik csak abban az egy budapesti kerületben, ahol élek!" bajaitól. De nem tudtak megállítani.
Meg kellett ígérnem, hog rendszeresen telefonálok és értesítem az ittenieket helyzetemről.
Hétkor izgatttam felkeltem, hogy le ne késsem a kb. 8 órakor jövő, egyetlen délelőtti járatot Rose Hallból Kingstownba. Ám amint lesétáltam, láttam, hogy senki sem vár a buszra. Ettől annyira begörcsöltem,hogy azonnal megkértem a kisbolt előtt parkoló autó vezetőjét, hogy vigyen le a kb. 10 kilométerre levő következő faluba, mert ott van rendszeres járat. Ő ugyan nem ért rá, de azonnal leállítt egy másik autót, melyben egy helyes család utazott és rájuk bízott. Szerencsémre nem csak a közeli településig vittek el, de egészen az út feléig. Ott aztán leadtuk a gyerekeket a nagymamának, majd a sofőr elvitt minket a feleséggel még egy faluig, ott kitett minket. A feleség azonnal megállítt egy dzsippet, betessékelt s újabb falvakat tudtunk le. Megálltunk egy középisklánál, ahol a vezetőnk egy perc türelmet kérve, távozott. Mivel negyed óra múlva sem jött vissza, ott hagytuk az üres autóját /slusszkulcs benne/ és leintettünk egy másik kocsit.. Végül a feleség átültetett a helyi buszjáratra, miután megbeszéltük, hgy annak végállomása nekem is a végcélom - majd búcsút intve távozott dolgozni. Rövid másfél óra alatt hát bent is voltam a városban. Persze azonnal felhívtam a barátom, hogy megérkeztem, majd a nap folyamán többször is tájékoztattam, hol vagyok és mit csinálok. Arról persze egy szót sem szóltam, hogy több stop után vagyok :-) Itt ez egyébként teljesen normális, hiszen ritka és tömött a helyi közlekedés, az ismerősök mindig elfuvarzzák egymást és ha kell, idegeneket is. Mondjuk, európai nőt ritkán látni egyedül, stopolni :-)
Egyik éjjel a barátaimmal egy falusi diszkóban voltam, de a sofőrünk ott felejtett minket szó nélkül... Hát éjjel kettőkor hiába hivogattunk telefonom másokat, senki sem vette fel. Végül nagy nehezen gyaloglásra bírtam két barátom, bár minimum két órás gyalogút állt előttünk az éjszakában. Itt utálnak gyalogolni!!! Nem is nagyon hajlandók rá, kivéve azokat a farmerokat akiknek nincs más módjuk eljutni a földjükre.
Végig vánszorogtunk egy-két falun a sötétben, él elől, nógatva a két hatalmas nagy kredenc férfit, majd éjjel háromkor megállítottunk egy dzsipet és hazáig vitettük magunkat: No problem - mondta az idegen és mosolyogva hazáig vitt minket, úgy hogy közben még egy kis kitérőt is tett.. Végig nevettem az utat, nagyon szeretem ezt a toleranciát itt!!!
Kingstwnban, egyedül, végre!!! Fagyizó, étterem, üzletek, piac, séta, lődörgés. Attól viszont távol tartottam magam hogy egyedül bemenjek egy kocsmába - jobb a békesség :-)
Aki csak utamba került, mindenkivel beszélgettem és névjegyeket gyűjtöttem be: a hatalmas élelmiszer-bolt főnökétől a kis kifőzde tulajdonosától pedikűrösön át ingatlanügynökig, mindenkitől.
Legjobban itt is a helyi kínai üzletben lehet vásárolni.. olcsó árak és kedves emberek.. De az itteni szír kereskedőket is nagyon kedvelem, akár férfi, akár nő -általában több családtag is -van a boltban, kitüntető kedvességgel fogadnak és mindig meg kell mondanom, hogy honnan jöttem.. Hát Magyarországról, tudod, Kelet-Európa...kezdem...de azonnal mondják, áááááááá Budapest...igen, tudjuk, gyönyörű hely :-) Szóval semmi gond, amit a helyi eladólányokkal nem tudok megbeszélni, vagy megértetni azt a szír kereskedőkkel kb. három másodperc alatt rendezem - és mindig visszavárnak, sőt emlékeznek is rám :-)
Kora du. elindultam vissza Rose Hallba, mert ígéretet tettem erre...mármint, hogy nem fogok sötétben egyedül bolyongani.... Touchamaba kaptam elsőnek buszt, kb. két perc alatt. Oda megérkezve eldöntöttem, hogy ismét stoppolok - de a közeli kisbolt raszta eladója felismert és behívott hozzájuk, W. barátjának boltjába, mert attól tartott,hogy napszúrást kapok.
Ott aztán Denisnél végre ihattam egy jéghideg sört és megkínáltam a helybélieket a Kingstownban ajándékba vett jamaicai rumból. Mondjuk, nem vettem észre, hogy a hét decis üveg több,mint felét elkóstólgatták, de jól van ez így... Itt mindenki ad a másiknak, ha van miből, és az is biztos, hogy ő is fog kapni, ha lesz miből.. Denisszel és a kocsmalátogatókkal, az autószerelővel és egy kisfiúval is jól elkvaterkáztam, s amikor indulni akartam,hogy kivárom a helyi buszt, hogy azzal menjek fel a hegyre, Denis intett, hogy elvisz az éppen megszerelt Toyota Corollájával...
Egészen hazáig fuvarozott csomagjaimmal, a Mama házáig és egyúttal meghívott a pénteki szülinapi bulijára a házába :-)
Imádom ezt a helyet :-)
