Íme a miniszter, beszéde közben. Ekkor még nem tudta, hogy nemsokára velem fogja ropni a calypsot :-)
St. Vincent és a Grenadine szigetek kulturális minisztere
Az eset úgy esett, hogy tegnap este Stina vezetésével a csapat több afrikai számot tanult be - majd ezeket ma reggel újra átvettük- ugyanis ma buszos kirándulásra mentünk St. Vincent sziget észak-keleti partjára, egy ottani kulturális rendezvényre.
Gyakorlás után a Ricmond Akadémián
Egy mexikói és egy dél-amerikai társunk gitár-számmal lépett fel
A város, ahova készültünk, kb. 30 kilométerre van tőlünk, de mivel a sziget északi részén nincs út, ezért dél felé kerülve, oda-vissza kb. 5-6 órát tartott az út :-(
Ennek egy előnye volt, hogy így a buszból a sziget majd összes városát és tengerpartját végig tudtam nézni. Úgy tűnik, hogy a keleti parton jobb módú emberek élnek, rendezettebb városok, szebb házak, sőt szebb tengerpart van arrafelé.
Sőt már nem is tengerpartról beszélhetünk, ez az oldal ugyanis az Atlanti óceán felőli rész, s ennek megfelelően hatalmas, tarajos fehér hullámok, rengeteg pálmafa, csodás tengeröblök.
Owia Salt Pond - az Atlanti Óceán partján
Owia Salt Pond település szélén egy szabadtéri színpadon léptünk fel, ahol a helybelieknek előadtunk több, az afrikai apartheid ellenes ill. más felszabadító harcokról szóló dalt, eredeti nyelvén :-)
Fellépésre várva: Elvis
A rendezvényen ott volt az a srác, akivel tegnap este négyen dobolni tanultunk a Ricmond Akadémián. Hihetetlenül lelkes fiú, aki ráadásul egy kicsit keverék is, afrikai fekete melett karibi sárga ősei is vannak - ez egy picit látszik csak meg rajta. Itt, amikor összefutottunk, rögtön bemutatott a barátjának, aki mint később kiderült, dobbal kísérte előadását. A rasztás srácról érdemes megjegyezni, hogy eredeti a haja, és befonva is majdnem a fenekéig ér :-) Jamaicát idéző stílusa nem csak külsőség, nagyon jól játszik ő is Bob Marley számokat, amelyek rendkívül népszerűek errefelé. A rádióból is sokszor hallom, de élőben is előadják, énekelve vagy dobokkal kísérve.
Két új haverom : mindketten afrikai dobokon dobolnak. Balra tőlem a rasztás dobos,jobbra pedig a fekete-afrikai és sárga karib keverék srác
A rendezvényen a helyi gyerekek táncoltak - ezen a szigeten a calypso a menő tánc - énekeltek és több más fellépő is volt.
A színpad mögött a konyha
Nagyon jól éreztük magunkat, s legnagyobb meglepetésemre a sziget két minisztere is eljött és magas hivatalukhoz illő beszédet mondott.
A nézők között, balra Gugu, az afrikai lány, ő is tanárunk a Richmond AkadémiánEstefelé a kulturális miniszter fel akart vinni néhány lányt a csapatunkból,hogy a színpadon közösen táncoljunk és énekljünk, de ők húzódoztak nagyon, így végül én lettem az áldozat: a miniszterrel és a helyi csapat szervezőjével összepaszkodva együtt énekeltem és táncoltam a színpadon, néhány lány a hátunk mögött vokálozott.
Na, szóval, nem tudok angolul, nem ismertem a dal szövegét és nem tudok calypsót táncolni -de nem hagyhattam cserben a csapatunkat, szóval, amit lehetett megtettem...
Végül ez lett a névnapi ajándékom, mellyel megleptem magam magam :-)
Vajon a magyar kultuszminiszterrel fogok-e valaha is táncolni???
És még egyszer: a miniszter, jobbra Stina, középpen Elvis, a tanárom és a csapat néhány tagja
Itt, a Karib-szigeteken az a nagyszerű, hogy mindenki kedves, vidám, laza, szívesen barátkozik - s ezek szerint a miniszterek sem hordják magasan az orrukat :-) Fotó azt hiszem, erről a pár percről nem készült :-(
Íme egy eredeti St. Vincent-i calypsó:
http://www.youtube.com/watch?v=BVsubXolRrg&feature=relatedMásold be - hallgasd meg!
Több nagyszerű videót is készítettem,íme egy:
