Puerto Plata- Düsseldorf repülővel, Düsseldorf-Bécs szintén repcsivel, majd Bécs- Budapest autóval, a családommal... Nagyon örültem , mikor a férjem és két fiam megláttam a bécsi reptéren... Azonnal a nyakukba vetettem magam, de előbb persze levakartam magamról a húsz kilogrammos hátizsákom, amely kivívta a a La Yaguaika elismerését... kevés fehér turistát látnak így: nagy hátizsák, macikás retiküllel kombinálva, amelyben újabb öt kiló...
Lelkes sörözés és szendvics-falás után úton hazafelé nagy élménybeszámoló. A fiaim szerint nagyon rosszul tettem, hogy hazajöttem, inkább bolyongtam volna még egy pár hónapot a karib-térségben... Igen, talán jobb lett volna... de most Húsvét volt és az nagyon szép itthon... Virágzik a szilvafám, a cseresznyefám és az almafám... Minden olyan szép ...
Hogy miért is jöttem haza, miért is lett elegem, de teljesen a Dominikai Köztársaságból??? Nem csak két lábon járó pénztárcának néztek, de a férfiak rendesen vadásztak is rám... amit hónapokig nem értettem... Sem olyan szép, sem olyan fiatal, sem olyan vonzó nem vagyok, hogy ennek legyen valami reális alapja... De három hónap alatt sikerült megértenem: a szexturizmus olyan mélyen beivódott a kinti emberek lelkébe - férfiakról és nőkről egyaránt beszélek - hogy másként nem is tudnak nézni egy fehér emberre... Hogy ez mennyire igaz, azt bizonyítja egy igen kiváló szociológiai tanulmány, melynek a linkjét ide másolom: nagyon ajánlom, hogy olvassátok el, a címe mindent elárul: Turistanők és strandkandúrok
http://epa.oszk.hu/00000/00003/00036/herold.html
És igaz.... nagyon durva.... :-(
És a megérkezésem, barnán, soványan, boldogan, Bécsbe:
Ki tudja, innen hova vezet tovább az utam??????
