Nos, szóval, az itt élők nagy problémája, hogy sok helyütt termesztenek drogokat. St.Vincenten a több, mint 1200 méter magas vulkán közelében vannak -állítólag- a marijuana-farmok.A drogot termesztik, kereskednek vele és használják is. Ez sajnos nagy problémája az ittenieknek - bár ők ezt nem így gondolják :-(
Ma egész délelőtt esett az eső, de a disznókat azért időben megetettük. Utána még a zoknimból is csavarni lehetett a vizet. Az eső miatt azonban nem kellett a kertbe mennem, hanem mindenki a szobájában tanult. Én tovább olvastam a zöld akciókról szóló könyvet, angolul, és megtudtam, hogy lehet /majdnem/ tiszta ivóvizet előállítani. Íme a recept: egy üvegbe, vagy PET-palackba /PVC nem jó!!!/, melyet kimostál, tölts háromnegyed részben vizet. 20 másodpercig rázogasd, hogy sok oxigén kerüljön bele, majd töltsd fel a palackot. Ez után rakd rá fémlemezre, vagy ha ez nincs, akkor a tetőre, a napra. Ha legalább 50 C fokos a nap ereje, és minimum 6 órán át süti a nap a palackot, akkor a nap és az oxigén hatására a baktériumok többsége elpusztul. Egyszerű dolognak látszik, de ha hiszetek, ha nem, Afrika nagy területén nem ismernek ilyen, vagy hasonló egyszerű módszereket és a fertőzött vizek miatt halnak meg számolatlanul az emberek :-( A víz forralással való sterilizálását ismerik, viszont Afrikában nagyon nehéz tűzifát találni ehhez... Általában a nőknek napi több órát visz el az életükben a tüzre való beszerzése...
Délután közös program volt,ilyen hetente egyszer van. Megbeszéltük a konyhai gondokat. Röviden: mindenki bemászkál a konyhába és próbál élelmiszerhez jutni, mert általában mindenki éhes. Már napok óta nem volt itt kenyér, minden nap ugyan az az étrend, nagyon kis változtatással. Lehetne ugyan több húst, vagy más élelmet vásárolni a helyiektől, de ezek minősége kétséges lehet, és biztos, hogy vegyszerrel illetve tápszerrel kezeltek... már pedig itt, az organikus farmon ennek fogyasztása nem kívánatos. Naponta egy tojás jut itt egy embernek, s hát kevés, a kalóriája az itt készült ételeknek. Tegnap este már rá sem tudtam nézni a vacsorára,ezért csak üres salátát ettem. Nos itt a saláta a következőt jelenti, nap, mint nap, ugyanaz: kockára vágott uborka és paradicsom - oszt ennyi... És hát még azok is ízetlenek. Nekem egyenlőre jót tesz ez a koszt,biztos, hogy fogyok tőle:-))) De unom :-(((
A megbeszélés után közös rendrakás a házban és a kertben, én a konyha-takarítást választottam, hát, nem volt nagy öröm...
Vacsora előtt / amely szinte ugyanaz volt, mint mindig/, Elvis hármunkat dobolni tanított afrikai dobokon. Négy különböző ritmust megtanultunk, többé kevésbé. A végén már kedvenc Bob Marley számomat, a No women no cry-t doboltam... Hihetetlen, nem??? Ja, és Elvis énekelt hozzá :-((( szóval, az eredeti jobb :-))) De elhatároztam, hogy megtanulom az angol szöveget és legközelebb én is Elvissel vonyítom.
A magyar Krisztinával itt, a ló-pihenőhelyen vitattuk meg ma a tapasztalatainkat a táborról és az elméleteinket arról, hogy kell, hogyan szabad segíteni a rászorulókon.Vacsora után Franklinnal, majd Elvissel és végül a norvég Krisztinával és a hozzá látogatóba érkezett barátnőjével ping-pongoztam. Most még, este 9-kor az Equador-team tanul az étkezőben, ezért én kiültem a teraszra egy székre. Alattam zúgott a folyó, hallottam a hullámok csobbanását, felettem a /félig/ csillagos ég, kicsit szemerkélt az eső, s szemben velem egy szomszédos /már francia nyelvű/ sziget, St. Lucia fényei világítottak. Na, most irigyeljetek, ha akartok :-)))
A tavalyi hurrikánban letarolt banán-ültetvényünk