A parton,a kis büfénél több kutya kódorog, az egyik senkié, csont sovány, szinte haldoklik. Megmondtam Elvisnek,hogy nem tudom elfogadni,hogy önkéntesként hagyok a szemem láttára éhen halni egy állatot. Elvis megértette a gondomat, úgyhogy vittem magammal egy jó darab sajtot, és kétszerre megetettem a kutyával, aki persze utánam akart jönni a táborba, de ezt nem engedhetem meg :-(
A helybéliek csak néztek, hogy biztos bolond vagyok. A város mindenütt tele van kóbor kutyákkal, ezek valamennyien kis termetűek s van sok jól táplált és nagyon sok sovány. Krisztinával, a magyar önkéntessel, aki velem együtt kezdett és Equadorba készül, arról beszélgettünk a parton, hogy mit kell tenni: hagyni az ebet minél előbb éhen halni, hogy ne szenvedjen túl sokáig, vagy megmenteni, hátha jobbra fordul a sorsa?
Kik vagyunk mi,hogy meghozhassuk a kutya haláláról a döntést???
Krisztivel megbeszéltem,hogy etetni fogjuk a kutyát, nekünk ez az inkább elfogadható,hiszen van miből!!! Ha lesz hús az ebédnél, akkor elteszem neki a részem - de a hús nagyon kevés, főleg vega étrend van, ami nagyon könnyen emészthető, sok friss zöldség és gyümölcs s minden nap tofu valamilyen formában elkészítve. De tudok vinni a kutyinak -aki elneveztem Sovinak / a Soványka beceneve/ pl. tojást, tésztát vagy legrosszabb esetben kenyeret.
Autentikus Kingstown-i ház
A Kingston-i kikötőben
Az itteni rendőrök, rendőrnők nagyon elegánsak
A kingstowni St. Mary római katolikus templom egyik udvara
Kingstown-i utcakép az öreg városrészből
Az úton Richmond és Kingstown között
S vár rám a holnap, várnak a malacok :-)))