Reggeli után készen álltam rá, hogy folytatnom kell a legutóbbi munkámat: tengernyi gazt távolítottam el, felkapáltam egy nagy területet, majd édes-burgonyát ültettem bele, nem gumóról, hanem hajtásról :-) Már igazi farmernek éreztem magam. Maradt még azonban egy hatalmas, nagyon gazos terület, hát biztos voltam abban, hogy ott kell ma is robotolnom. Nagy meglepetésemre Elvis ragaszkodott hozzá, hogy az action-teamos latin lányok gyomláljanak :-) Engem pedig átvezényelt az uborka-földre permetezni, mert valami bogár megtámadta a vetést... sőt valami rágcsáló összerágcsálta az uborkáinkat... Szóval, először az uborkákat, majd a paradicsomokat permeteztem le - s már éreztem, hogy komoly feladatra is alkalmas vagyok!!!
Jasper megjött Dániából, a hazájából, ahol két hétig volt szabadságon és a héten két új lány is érkezett: egy Braziliából, ő majd Equadorba megy, egy lány Norvégiából, ő a lovász-csapatot erősíti.
Kedvenc dobosom Selly is Dániában van, tanfolyamon, ha igaz, drogos fiatalokkal való foglalkozást tanít, de ha visszajön, akkor nálunk fog majd afrikai dobolást / s még valami mást is / tanítani.
Nagyon kedvelem a srácot, ő is garafuna, s az ő videóját töltöttem fel a youtubera :-)) Szóval, a csapat egyre jobb lesz - bizonyos szempontból. Tegnap tudtam meg, hogy az Afrika-team két hét múlva elutazik, nagyon fogom sajnálni, mert nagyon megkedveltem őket, s azt hiszem, nekik sem volt semmi bajuk velem. Mikont, a portugál srácot különösen szeretem, olyan, mintha a fiam lenne...
Ma újabb gyümölccsel ismerkedtem meg, eddig azt hittem, valami mérgező növény, nagyon nagy, nagyon zöld és szőrös. Elvis kinevetett, amikor azt mondtam neki, én még sosem ettem ilyet, rögtön bevitt a konyhába, felvágott egy nagy, zöld szőröset és befaltuk. Nagyon jó, édes csemege. Ezentúl vadászni fogok rá!
Durián: a nagy, zöld szőrös finomság /Google képek/Guava: ezt a gyümölcsöt is ettem már :-))) Finom!!!
/Google képek/Délután az Equador-csapattal beszélgettünk a szegénységről, de majdnem elaludtam közben, mert nagyon fáradtnak éreztem magam. Ezt látva Elvis elküldött pihenni :-))) Szóval, most heverészek az ágyamon és blogot írok. A strandra nem mentem le, mert hol esik, hol nem, és oda is vinnem kellene papírzsebkendő-hegyet... azaz: nincs papír-zsebkendőm már hetek óta, vásárolni nem tudok elmenni, szóval WC-papírral mászkálok mindenhova. Ez azért mégis jobb, mint itt a local folklor: a lányok visszaszívják, a fiúk kifújják, egyenesen a földre... Brrrrrrrr.
Sokféle nép és sokféle szokások - nem részletezem, mert sok gusztustalan van közte :-( Biztos én is nagyon üdítő lehetek, mikor minden egyes megbeszélésen mint egy rühes kutya dühödten vakarom a lábam, órákon át. Már nekem is kezdenek olyan vörös sebeim kialakulni, mint Krisztinának.
Mikor a norvég Krisztina hazament, itt hagyott rengeteg holmit, többek között három flaska szúnyog-riasztót, amit testre lehet kenni, meg samponokat, naprémeket, ruhákat,stb. A szükség nagy úr: lenyúltam mindent, ami nekem nem volt. A magyar Krisztinának odaadtam egy nagy üveg sampont és egy szúnyogriasztót,s én ma már a norvég Marianna hátrahagyott ruháiban terelgettem a disznókat, mert ő bő pamut-pólókat és pamut sortokat hagyott itt, s errefelé ez a legjobb viselet. Aki ide készül, az nehogy nylon vagy kevert szálú ruhákat hozzon, mert megbolondul a párás melegben a tűző napon. Csak 100 %-ban pamut ruhák a jók!!!
Most vacsorához készülünk... Többen ping-pongoznak, van aki lement a strandra, sokan tanulnak, sokan mosnak, s mindjárt felhangzik a dob: Elvis egyedül vagy a lányokkal közösen dobol... Szép esték, sokszor van szivárvány és minden naplemente csodálatos... Csak a vérszívók ne lennének :-((((
Alkonyat a Richmond Beachen
Fancy: St. Vincent egyik garafunák lakta szegény települése
/Fotó: Hajdu Krisztina/
