Szóval, érdemes magyaroknak ezt elolvasni és persze a képeket is megnézni:
http://piackutatas.blog.hu/2007/06/27/piackutatas_a_nyaralasi_szokasokrol
Nehéz lesz felsorolni fejből, mely szigeteken voltam a Grenadin-szigetek közül, annál is inkább, mert sem a Google, sem már netes forrás nem sorolja fel őket.. Pontosítanám az egy nappal ezelőtti blogbejegyzésem, ha jól emlékszem, St.Vinceetn és a Grenadinok pontosan 37 szigetből áll, ebből 7 lakott....
Tehát, a Grenadinok közül voltam ezeken: Union sziget, Petit St.Vincent, Mayrau, Petit Tabac, megnéztem nagyon közelről a Palm szigetet valamint egy magánszigetet és egy állami tulajdonú szigetet... és most a többi neve nem jut eszembe :-(
Egyik szebb, mint a másik... Igen, lehetne elmenni még a Bahamákra vagy Hawaira, vagy akárhova, de most úgy érzem, aki járt a Grenadinokon, annak már mindegy... sziget, pálmafák, napfény, kristálytiszta víz... biztos, hogy mindenütt ez található... De ami a lényeg: azok a helyi emberek... S tudom, hogy ahogyan a sötét, fekete, vulkáni Szt. Vincenten, s a hófehér, karibi-kék vizű Grenadinokon, s nyilván ugyanúgy a barátságos bennszülöttekről ismert Hawai-n, s így tovább... a lényeg, a helyi emberek... Most, hogy itthon vagyok Budapesten, minusz Celsius fokok vannak éjszaka, s majd plusz 40 fokból jöttem el, egy valami hiányzik igazán: a karibi emberek tisztelete, szeretete... a lazaság, a jóindulat, a segítőkészség... Itthon máris belecsöppentem az acsarkodásba, gyűlöletbe, meg nem értésbe... Ott kint, ha csak egy hajam szála is másképpen állt, mit az szokott volt, odajött hozzám egy-két helybéli barátom, s azt kérdezte: Judit, mi a baj? Látom, hogy nem vagy boldog, mit tehetek érted, hogy jól érezd magad... Ha erre gondolok, sírni tudnék... Azoknak az embereknek semmijük sem volt ahhoz képest, hogy nekünk itthon mi mindenünk van...mégis, egy volt fontos: ne légy szomorú, ne aggódj, ne stresszeld magad, mert attól rosszabb és rövidebb lesz az életed... A kinti barátaim, haverjaim aggódó pillantása elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak és mosolyogjak... máris jó volt az élet....
Ezért akarok visszamenni - élni- a Karib-térségbe, nem a kék ég, a csodás tenger vagy az örök napsütés miatt... Remélem, ezt az álmomat is meg fogom tudni valósítani, úgy, ahogyan a többire is képes voltam...
Kell egy ház, az óceán partján- énekeltük sokszor Budapesten a barátnőmmel - nos, azt hiszem meglesz ez is... de nem az óceán, hanem a Karib-tenger partján :-)
Kedves karibi barátaim, még találkozunk! :-)
Palm Island - ahogyan én láttam a motorcsónakból
Grenadine szigetek - pillanatkép
Turisták a Grenadine-szigeteken
