Előre :-)

Könnyen sikerült megszoknom a bequiai arany-életet... Most úgy érzem magam, mintha egy nyírségi faluból hirtelen Siófokra csöppentem volna, a legnagyobb szezon közepén.... Itt, a St. Vincenthez legközelebbi Grenadine szigetek egyikén mindig zajlik az élet. A kikötő sürög-forog, jönnek-mennek a kompok, a vitorlások, a yachtok. Több itt a fehér turista mint a fekete helyi lakos. Laza, vidám,gondtalan - s többnyire persze gazdag- emberek, béke, nyugalom. Fények mindenütt, a parti sétányon, az elegáns éttermekben, az olcsó kiskocsmákban és előttem, az öbölben vagy hatvan vitorlás jelzőfényei... A Fig Tree étterem teraszán netezek ingyen, körülöttem vacsoráznak a csónakokkal a partra érkezettek... Várom a barátaim, akikkel sörözni s kártyázni készülünk. Előtte egésznak Szép Judittal az egyik közeli standon fürödtünk, napoztunk és tervezgettük a jövőnket. Szeretnénk valami megfizethető helyet találni, ahol közösen vállalkozhatnánk és persze jó helyen.... Meglátjuk, sikerül-e? Most nagyon optimista vagyok, mert Judittal és Yvorral, a helyi vőlegénnyel nagyon jól megértem magam, közösek az elképzeléseink :-) St. Vincent szigetéről hívogatnak, hogy mikor megyek vissza, mindenki hiányol.... Hát... nem tudom.... volna ott még dolgom, de én nem bírom a semmittevést... Nem bírom kivárni, hogy egy információ megszerzésére három hetet kell várni... Nekem erre tényleg nincs időm... Három hét... A világot meg lehetne váltani annyi idő alatt.... Hétvégén visszamegyek két napra, mert lesz Rose Hallban egy rendezvény, amit nem hagynnék ki, de aztán hétfőn vissza ide Bequiára :-) Kata itt volt nálam Richmondból, elhozta a pendrive-mat, amelyen a St. Vincent szigeteki temetésen készült fotók és videók vannak. Átnéztem őket.... S mivel Melinda barátnőm, aki néprajz szakon végzett, külön kérte, most feltöltöm a karibi temetés képeit... Az egész falu táncolt, énekelt, bulizott a koporsót kísérve... Hosszú volt a búcsú a a tüdőgyulladásban meghalt nagymamától- de fájdalmas, a lányainak. A mama még most is élhetne, de általában későn jutnak gyógyszerhez, s leginkább az imában bíznak... Hát ...ilyen banális dolog miatt halni meg :-((((

Temetési szertartás a templomban. Az idős hölgy szájharmonikával búcsúzott az elhúnyt nagymamától. Mellette feketében az elhunyt egyik lánya

Temetési menet a falu utcáján.... hosszan kígyózott a sor a temetőig.

Két dobos csapat is játszott végig az úton és a sírnál is. A képen a Rose Hall-i dobosok közül Selwyn Patterson és Walton Samuel.

Az úton a temető felé mindenki énekel, táncol

A sírhantra élő virágok ágait tűzték és gyertyákat gyújtottak. Kettőnket, Katát és engem is megtiszteltek azzal, hogy gyertyát kaptunk és a sírra tehettük. Mi, a két magyar, nagyon szomorúak voltunk a nagymama gyors és értelmetlen halála miatt....de az itteni felfogás alapján a falu lakosa táncolt, énekelt és vigadt, mert már nem vár több szenvedés az elhúnyra :-(