Haiti kikötőjében az amerikai hadihajó.
Áááááááááááááááááááááááááááááá! Nagyon jó volt!!!!
Néhányan civil ruhában kijöttek velünk egy rövid városnézésre. Elmentünk vacsorázni és beszélgettünk. Nekem ez nagyon fárasztó volt, hiszen ők nagyon lelkesen társalogtak, nekem meg két óra múlva leragadt a szemem - annyira fáradt vagyok és annyira kifáraszt a folyamatos koncentrálás, hogy szégyen szemre, ülve elaludtam az étteremben.... :-(
Azért valamit tudtam velük beszélgetni: utazásokról, a világról, az azték és inka kultúráról /mert kettejük Dél-Amerikából származnak/, és így tovább. Olyan jó volt érezni, hogy milyen kedves, közvetlen emberek - miközben egy amerikai hadihajón dolgoznak s a világ legerősebb katonai erejének reprezentánsai.
Az amerikai cimborákkal Cap-Haitien egyik éttermében. A falon a földrengésben tiszte teljesen elpusztult elnöki palota képe a haiti fővárosból, Port-au-Prince-ből.
Az éttermet egy francia hölgy vezeti és nagyon elegáns - természetesen kilátással az óceánra... Udvarias kiszolgálás, kiváló ételek, italok... Jó volt ilyet is látni, mert a városban látható kosz, mocsok, zűrzavar, a segélyből élők milliói ebben az országban, a mindenhol kolduló gyerekek már-már azt az érzést keltették bennem, hogy az itteniek nem is akarnak mást, csak vegetálni és túlélni a másnapot. De most már láttam helyi kávézót, bárt, szórakozó helyet is - volt, ahol fegyveres őr szűrte meg, hogy kit enged be - de ez legalább jelzi, hogy van itt is igény valami többre... S már láttam,igaz, csak az autó ablakából a város két jobb negyedét, ahol szép házak is vannak - igaz, a többségük félig, egészen romos, nem foglalkoznak a karbantartásukkal, a megmentésükkel. Régi, szép, 100-150 éves házak fognak elpusztulni - még a gyarmati múlt építészeti csodái- ha sürgősen nem tesznek valamit. Sajnos, azonban az itteni gazdagok többsége már az Egyesült Államokban él... ahova a szegények is menekülnének - ha tudnának....
Vasárnap fogtak el egy csomó menekültet az óceánon - láthattam őket is a rendőrségen ücsörögve, a sorsukra várva... Nagyon sz@r érzés volt szemtől szembe nézni velük.... Nem tudni, mi vár rájuk, meddig és milyen körülmények között lesznek börtönben....
Vacsora Cap-Haitien óceán-parti éttermében
Miközben nagy a szemét, s szinte mindent beborít a városban, felfigyeltem arra, hogy milyen szépen öltözöttek az emberek - s milyen tiszták a ruháik. Ez utóbbit csak azért jegyzem meg, mert folyóvíz nincs mindenhol, áram sincs, a nők a folyókban mosnak - itt Cap-Haitienben mocskosak a csatornák - vagy a házuk előtt guggolva lavórban sikálják a ruhákat. Helyi termelés, kézműipar nincs, helyi textília sem létezik - kivéve kevés hímzett terítő vagy kézzel vart vudu-baba a turistáknak. A ruhák általában az USA-ból érkeznek, használt-ruha adományok, de mint máshol is a karib-térségben, nem a szegényeké lesznek, hanem élelmes vállalkozók megszerzik és pénzért adják el azokat. Ezzel persze a saját boldogulásukat elősegítik, de a szegények egy hajszálnyit sem segítenek :-(
Részlet a francia étterem kertjéből
Gyerekek kéregetnek a távolsági busz utasaitól Haitiben
