Ezek az esetek véletlennek tekinthetők - talán, de nekünk, több táborlakónak az a véleményünk, hogy a kelleténél talál szenvtelenebbül bánnak itt az állatokkal - kivéve a lovakat, amelyt Stina kedvencei. Ők minden simogatást, szeretgetést, gondos foglalkozást megkapnak. A tábor közeli beteg, sovány, szenvedő, éhező kutyákra nincs javaslata a tábornak - Stina szerint mindennel nem foglalkozhatunk, fontossági sorrend van, s lépésről lépésre haladunk előre..
Juditka malacka napok óta sántított, szenvedett, reszketett az ólban. Stina szerint megtörténik máskor is, hogy az elsőként ellett anyamalac nem eléggé gondos, s ezért történhetett, hogy a kis rózsaszínre rátiport, s talán ez okozta a halálát. Igen, van ilyen is, de nem tudom, hogy egy szenvedő állathoz otthon, Magyarországon hívnak-e állatorvost, vagy a természet elvégzi a maga dolgát.
Az egyik fekete malac, amely ki van kötve két méteresel kötéllel, sem igazán tetszik nekünk, hiszen bár dagonyázik a sárban, de ott van az ürüléke is, amibe beleöntjük a kajáját és vizet egy vödörben kap,amelyet persze egy pillanat alatt kiborít és aztán egész nap víz nélkül marad.
Egyik délelőtt szakadt az eső, s sajnos nem cseréltem le a teljesen átázott és hideg pólómat, s így alaposan megfáztam. Délelőtt 10 óra óta fekszem az ágyban, mert úgy éreztem,képtelen vagyok kimenni a tűz napra. Előtte még Elvissel megnéztük az uborkákat, le is szüreteltem 6 kilogrammot, de sajnos most láttuk, hogy valami bogár ellepte az uborka-veteményt, ahogy a másik kis kertben a paradicsomot is. Valami permetező-szert kell rá szerezni sürgősen, ami nem is olyan egyszerű, lévén ez többé-kevésbé organikus farm.
Elvis amikor megtudta, hogy nem érzem magam, azonnal megengedte, hogy lefeküdjek, amiért igazán hálás vagyok.
Még a múltkori esőben készítettem egy rövid angol felsorolást arról, hogy milyen ötleteim lennének a farm fejlesztésére, ezt átküldtem e-mailon Elvisnek aki azonnal továbbította a táborvezetőnek. Tudtommal azóta meg is beszélték az ötleteket, de nekem nem mondtak róla semmit :-( Azóta újabb terveket eszeltem ki és leírtam őket angolul is, de most kivárok...Van földje elég az akadémiának, tehát lehetne többet, többfélét termeszteni saját fogyasztásra is, hogy változatosabban étkezhessünk és talán jutna eladásra is. Ehhez azonban minimum több és jobb szerszám kellene és jobban szervezett gazdálkodás, amelybe az is bele tartozna, hogy nem csak nekem, a farm-munkásnak kellene rendesen dolgozni, de a többi diáktól is meg kellene követelni, hogy azt a napi egy-két órát, amelyet a farmon töltenek, tisztességes munkával töltsék.
Múltkor erős kritikával illettem a latin társainkat, akikkel egyébként kifejezetten jó a viszonyom. Az biztos, hogy a földművelést szabotálják, ahogy csak bírják, de nem lehetek igazságtalan velük, hiszen más területeken nagyon jól dolgoznak. A fiúk pl. villanyt szerelnek, ami komoly szaktudást igényel, festenek, fúrak-faragnak, egy teljes épületet tesznek most rendbe, mert készítik elő az új Afria-teamnak. A lányok takarítanak, főznek, bevásárolnak, tkp. klasszikus női feladatokat végeznek, s még ráadásként nagyon sokat sütnek süteményt, kenyeret is.
Éppen most látogatott meg Krisztina és hozott nekem sütit, hogy egyek valamit, mert nem voltam vacsorázni. Nagyon jó, hogy van itt és lesz itt még két magyar, azért mégis csak jó valakivel összetartani, meg persze kipletykálni a tábori dolgokat :-)))
Amikor New Yorkból ide érkeztem, azon a hétvégén nem volt internet-kapcsolat ezért most, hogy újabb hónapot kezdek itt Richmondban, s egész nap ágyban heverésztem, feltöltöm az utolsó két New York-i napomon készült kedvenc képeim:
A Brooklyn-hídról látszik a legjobban a kedvenc felhőkarcolóm. Nehéz ilyen kijelenteni, mert nagyon sok, szebbnél szebb toronyház van Manhattanban, a 20-30-as évektől egészen a mai napig, hiszen szinte gombaként nőnek ki ma is az új épületek.
Ez a ház a modern felületével /összehorpasztottnak látszó elemek/ és anyaghasználatával /fém/ emelkedik ki számomra a többiek közül. S a napfényben úgy világít, mint egy égre törő aranyozott ezüst ékszer.
Tervezője: Frank Gehry, és ezen a weblapon minden elolvasható róla és erről az azóta híressé vált épületéről:
http://www.newyorkbygehry.com/?source=googleads&gclid=CJqWwsaH0qoCFQuF5godJn0p0g#new-york-by-gehry
A művész: Tom Otterness
Érdemes megnézi a munkásságát itt:
http://www.tomostudio.com/exhibitions_subway.html
Búcsú New Yorktól
