St. Vincent szigetén

St. Vincent szigetén
Gilroy, Jutka, Selly

1.21.2013

Strand helyett temetés

Hétvégén mindig sok program van, amert ekkor szabadok a Rose Hall-i dobos barátaim. Pénteken a fővárosban léptek fel, ahol a St. Vincent és Grenadin -szigetekre delegált venezuelai nagykövettől vettek búcsút meglepetés-party keretében a helyeik. Több órán keresztül zajlott a hihetetlenül jó hangulatú búcsú: fuvolástól, hip-hoposokon át, szavalóktlól tánccsoportig mindenki fellépet.... De a legjobb az volt, amikor egyszerű emberek búcsúztak a nagykövettől.. Idős asszonyok, akiknek régóta húzódó vizum-ügyében segített, iskolai csoport, akit anyagilag támogatott, dobosok, akik segítségével jutottak először külföldön fellépési lehetőséghez... és ezernyi más személy és szervezet. A nagykövet mellett St. Vincent egy-két minisztere is megjelent, és láss csodát, semmi faxni, testőrök, meg biztonsági szolgálat, semmi sötét autó meg sötét napszemcsis ügynökök. Mindenki normális embernek látszott. Együtt beszélgettünk, ettünk, ittunk fotózgattunk a kiválóságokkal, akik sorba megölelték az őket köszöntőket. A Rose Hall-i dobosok is hihetetlenül jó programot adtak, szerencsére videón sikerült megörökíteni, egyszer talán erre a blogra is fel fogom tölteni... Este, hazafelé egy útszéli étteremben alakult úgy a dolog, hogy amcsi turistáknak adtunk koncertet, amitől ők persze elájultak, annyire tetszett nekik, az eredmény: a tulajdonos meghívta a dobosokat rendszeres fellépésre :-) Hétvégén igéretet kaptam arra, hogy végre elvisznek autóval egy jó kis stranda. A megbeszélt időben strandfelszereléssel felszerelkezve vártam a barátaim, akik azonban arra kértek, öltözzek át... Nem értettem miért... Kikötöttünk egy közeli faluban,ahol hatalmas tömeg volt, az utcűt teljesen elfoglalták. Ott összefutottam egy magyar önkéntessel, akivel nagy vidáman cseverésztünk... Egészen addig, míg a közeli templomból ki nem hozták a koporsót...
A venezuelai nagykövet köszönti az egyik Rose Hall-i dobost Váratlanul a strand helyett egy temetés kellős közepébe csöppentem..... A több száz fős tömeg végigkísérte a szerpentinen az elhúnyt nagymamát, végig énekeltés és táncolták az utat... A Rose Hall-i dobosok más dobosokkal együtt végigdobolták és táncsolták a vagy két órás utat és magát a temetést is. Megrázó élmány volt idegenként a falusiakkal együtt gyászolni... Azaz, mi a két magyar és még két külföldi átéreztük a nagymama eltávozását - gyász formájában... A falusiak viszont énekeltek, mulattak és körbetáncolták a sírhatnot is. Muszáj volt megkérdeznem, minek örülnek ennyire? Végtére ez egy temetés, nem? Egy ismerős lány elmondta, azért az öröm, mert az elhúnyt megszabadult minden problémájától, neki már jó.... Mikorral beletörödtem, hogy ez a vidámság a helyénvaló, befejeződött a szertartás és az elhúnyt lányát, aki akkor kezdett zokogni, úgy kellett elvonszolni a sírtól.... Szóval, nem mindenki vigad... csak ki milyen felfogással vesz részt ezen a búcsún... A temetés után vittek volna a strandra, de nekem ehhez nem volt kedvem. Végül egy közeli településen, Denis üzlete előtt römiztünk és beszélgettünk késő éjszakáig. Közben üvöltött a karibi zene és vigadott mindenki,aki arra vetődött.