Ismét Kingstownban :-)

Végül vagy öt óra várakozás után idnult el egy külön gép velünk vissza Barbadosról St.Vincentre... Délután fél négy helyett este tíz után meglehetősen fáradtan érkeztünk meg - s ott az ellenőrzésnél összefutottunk egy Dél-Amerikából érkező önkéntes lánnyal. "Természeteses" mindhármunkat félreállítottak, mert egyikünknek sincs vissza úta szóló jegyünk... Na, kezdődik... gondoltam... Mindhárman igazolással rendelkezünk arról hogy fél évre, illetve 1-2 évre jövünk önkéntesnek a szigetre, s mégis problámáznak. Számomra mindig meglepő az, hogy miért gondolják egyes országokban azt, hogy Európai Uniós útlevéllel majd éppen itt akarunk "eltűnni"?? Vagy ha lenne visszaútra jegyünk, akkor biztos, hogy elutaznánk innen? Vagy azt nem látják biztosítva, hogy meg tudjuk venni a repjegyünket innen el, ha már el akarunk menni??? Fogalmam sincs... Az admin. neházségek ellenére mindvégig rendkívül udvariasan bántak velünk, viszont az útlevelünket elvették és mára, hétfő délelőttre berendeltek a fővárosban Kingstownba, hogy rendezzék az ügyünket... Fogalmam sincs, mi vár ránk??? A vámon viszont átengedtek anélkül, hogy kinyották volna a csomagjainkat - ugyan ez volt Trinidadban és Barbadoson is - miközben a helybélieket igen alaposan átkutatják. Igazában nem tudom, miért? Talán a meglehetősen nagy kábitószer-forgalom miatt??? Majd igyekszem ezt kideríteni... A barátaink,négyyen étlen-szomjan vártak ránk, míg kikászálódunk a reptérről.. Volt nagy öröm és összeborulás... Azán hajnal háromig beszélgettem egyikük édesanyjának házában, amely az ideiglenes szállásom. A mama nagyon kedves, talán csak 15 évvel idősebb nálam... Hatalmas nagy, gyönyörű, szépen karbantartott és patyolat tiszta házban kaptam egy szobát és szeretetet :-) A legutóbbi trinidadi magánszállásunk is hatalmas családi ház volt, hihetetlenül kedves, nyitott és segítőkész tulajokkal, de ott a higiéniával volt némi gond... Valószínű, hogy csak azért, mert csapatostúl vonulnak ott ki és be a turisták, miközben a háziasszony dolgozik... Szóval itt nagyon jól érzem magam, már az egész nagy családdal /két család két házban, sok gyerekkel/ megismerkedtem, mindenki családtagként kezel :-) Többen voltak, éltek pl. az USA-ban és Angliában, szóval nagyon könnyen megértem az angolt amit beszélnek, ami nagyon megnyugtató. Az itteni garifuna nyelvet nem tudom, mikor fogm érteni, de még arra is figyelnek a barátaim,hogy szóltak, hogy figyelmeztessem őket, ha véletlenül átváltanának a helyi nyelvjárásra, mert nem akarnak kiereszteni a beszélgetésből :-) Szóval, az van, amire számítottam, amiben bízhattam: minden kedves ismerősöm, barátom, akiktől több mint egy és negyed évvel ezelőtt sírva búcsúztam, szívesn várt és mindent megtesz az itteni boldogulásomért... Tegnap egy rövid időre felmentem egy barátnőmhöz az önkéntes táborba, ahonnan majd három hónap munka után 2011. őszén leléptem - és nem éreztem semmit... aminek nagyon örülök :-) Se nosztalgia, se fájdalom, sem jó vagy rossz emlékek :-) Ez azért is jó, mert egy itteni faluban, a helyi emberek között képzelem el az életem a következő hónapokban - azonban most úgy látszik, hogy egy lakás bérlése egyáltalán nem lesz könnyű feladat. Az üres házak lakhatatlanok vagy veszélyesek, a modern, jól felszereltek pedig nem bérbeadók vagy nagyon drágák :-( Ma a fővárosban akarok kölülnézni, ami innen 70 kilóméterre van - ha már úgy is vissza kell szereznem valahogy az útlevelem :-)))) A biznisz ott zajlik, abban a zajos, forgalmas városban, de ha oda költözöm, akkor elveszítem a kapcsolatom az itteni barátokkal akik dolgoznak és csak ritkán tudnánk találkozni, annál is inkább, mert hétvégén nincs helyi közlekedés... Akinek kocsija van - és nem sokan vannak errefelé ilyenek- azok megoldják az utazásukat, de drága a benzin,szóval azzal is csínján kell bánni.... Itt ülve Rose Hallban, azon gondolkodom, hogy milyen nehéz lehet a falusiak élete... Ki sem tud innen mozdulni... Mondjuk egyedül most én sem, mert híresen rossz a tájékozódási képességem, azon kívül pedig sosem volt a településről térkép, azt sem tudom, merre induljak el??? Budapesten a házam előtt áll meg több villamos és busz és még a vonat is, és ide terveztek egy Metro-állomást is. Itt pedig arra várok, hogy jöjjön egy barátom, aki ráér és elvigyen a helyi kisbuszhoz, ami vagy jár, vagy nem jár, vagy felférek rá óránként egyszer vagy nem...