Ma reggel áramszünet volt a körzetünkben, ezért semmilyen elektromos dolog és persze az internet sem működött. Mivel sosem lehet tudni, hogy milyen hamar hárítják el a hibát, ezért mindannyian kirajzottunk dolgozni.Kert, konyha, szoba-felújítások, kinek mi jutott. Pechemre megint két latin kölökkel osztottak be gyomlálni. Annyira feldühített a lógásuk, hogy délben elmentem és bezárkóztam a szobámban, mert a vérnyomásom kb. 170 volt, annak ellenére, hogy a magas vérnyomás miatt gyógyszert szedek. Húsz percik dühöngtem a szobámba, majd visszamentem és folytattam a munkát. Délután - mivel ma szerda van - a szokásos közös aktivitások, azaz most ugyanazt csináltunk, mint délelőtt. Most azonban a konyha-takarításra jelentkeztem és kb. ugyanaz játszódott le, mint délelőtt. Pokoli nap volt, ma valamiért mindenkit elküldtem volna a fenébe. Ezt többen látták is rajtam, és próbálták megtudni, mi a bajom, de nem vagyok hajlandó belemenni egy ilyen vitába. Itt mindig azt hallom egyébként is: Csináld könnyen, Élvezd az életet, Nem kell kapkodni, stb.
Nagyon nehéz ehhez a mentalitáshoz alkalmazkodni. Talán, ha én is huszonéves lennék, menne, de így nem. Most, hogy itt ülök este a gépemnél és a rengeteg beérkezett levelemre válaszolok, Anne is megkérdezte kedvesen: Milyen napod volt, Judit? Hát, Anne, nem szeretnék erről beszélni- mondtam neki. Segítene, ha megölelnélek? _ Lehetséges válaszoltam udvariasan, mire megölelt... Hát, így kommunikálunk itt mi ...
Karibi kék ház a domboldalon
Helyi srácok Kingstownban: egy tipikus afrikai és egy tipikus karibi raszta fiú
Utcarészlet St. Vincent sziget fővárosában, Kingstownban
Mindhárom kép Anne felvétele
