Szabadságot a malacnak!

Már vagy tíz napja szenvedek attól, hogy az egyik nagy malac ki van kötve egy kb. két méteres kötéllel a malacól oldalához, de mivel van ott egy nagy faág, állandóan rátekeredik a röfi, s néha már csak fél méteren van felakadva. Nem tudja elérni az ételét, az italát, nem nagyon tud lefeküdni sem. Többször szóvá tettem, hogy ez így nem tisztességes, de Elvis megnyugtatott, hogy lesz megoldás hamarosan. Ma reggel olyan állapotban találtam a disznót, hogy már csak nem is röfögött az etetéshez, szerintem egy napja meg sem tudott már mozdulni... Tegnap és ma is olyan felhőszakadás volt, hogy malac csak állt a hatalmas sár és kakatenger közepén egy kisebb tóban és már meg sem nyekkent. Ettől végleg kiakadtam, s a mai közös összejövetelre készítettem egy plakátot, angolul: Szabadságot a kikötött malacnak! /Állati jogok/, sőt most először szót kértem, és elmondtam, hogy ez a helyzet nagyon stresszel engem, és ez nem tisztességes és ez nem organikus farm és egyáltalán: Segítsetek a malacon! Hát, nézett mindenki.... Persze, kiderült,hogy míg én a kertben gályáztam, addig a malacot már elvitték, Maisi, aki itt dolgozik, megkapta ajándékba, mert nagyon sokat és jól dolgozik. Szóval, a malac kiszabadult, de szerintem holnap levágják :-( Na, ennyit az állati jogokról :-(
Ma végre kimoshattam a nagyobb cuccaimat: lepedő, törölközők, stb, de úgy, hogy a tanári mosógép használatát soron kívül megengedte Lian, akiről öt hét után tudtam meg, hogy csoportvezető itt. Eddig azt hittem, ő is tanuló... Gugu, a konyha és a háztartás őre, csoportvezető kidőlt, ugrál a vérnyomása le-fel, szóval kapott pár nap vagy pár hét pihenőt, amennyire szüksége van. A kert felügyeletét helyette a főnök-asszony, Stina vette át - na, most aztán lesz rend :-)
Az itt dolgozó tanároknak öt évet kell szerződésben vállalniuk - hát ez elég kemény dolog lehet. Ahogy nekünk nincs szabad percünk, úgy nekik is csak az egy szabad vasárnap jár - akkor meg nincs közlekedés ... Hova mennének, mit csinálnának? Szóval, egy kicsit olyan, mint egy börtön... A tanulók pár hónap után elmennek, majd a program után visszajönnek még egy hónapra, na de a tanárok... Nem irígylem őket.
Sokat nyöszörögtem az ízetlen ételek, italok miatt, mára már kicsit megértőbb vagyok. Nem sok embernek van olyan szerencséje, hogy szinte 100 százalékban egészséges, organikus ételeket ehet. Azért nem használnak sót sem, mert a túl sok só is oka lehet pl. a magas vérnyomásnak, s az erős fűszerek sem egészségesek. Saját termesztésű zöldségek, gyümölcsök, garantáltan vegyszermentesen, saját nevelésű röfik /ők moslékot és gyümölcsöt is kapnak, csak meg ne tudja az EU, ahol tilos moslékkal etetni az állatokat /. Szóval, lehet, hogy most hosszabbodik meg az életem még öt évvel :-)))
Délután Nancyval azt a feladatot kaptuk, hogy a sok karambola /csillag-/ gyümölcsből készítsünk juice-t. Eléggé szkeptikus voltam eleinte, mert a gyümölcs még zöld, vagy zöldes-sárgás, éretlen, fanyar. De aztán tettünk hozzá "természetes" cukrot - vajon mi lehet a nem természetes cukor??? -ezt elfelejtettem megkérdezni. Végül még nekem is ízlett a dzsúz. Javasoltam, hogy csináljunk gyümölcs-turmixokat, de ezt Stina határozottan visszautasította, arra való hivatkozással, hogy a tej /amit importálnak  talán Újzélandról/, nagyon drága :-((( Napi három litert kapunk a reggelihez, ez a kb. 20-25 embernek nem elég - de tisztelnünk kell azt, hogy nem ihat meg mondjuk fél litert valaki csak azért, mert szeretné, hanem úgy kell fogyasztania, hogy a többieknek is jusson. Ma vita tört ki a sajton is: a heti bevásárláskor két kilogramm sajtot vesznek, ebből az egyik a reggelikhez van a másik, pedig a főzéshez. Napközben azonban a fiatalok be-be járogatnak a konyhába nassolni, mert éhesek, és bizony a sajt eltűnik -ezt nagyon nehezményezi a szakácsnő. Ismét meghallgathattuk: tiszteletben kell tartanunk, hogy csak ennyi sajt van, nem több, és mindenki fogja vissza magát . / A sajt is nagyon drága itt, ahogy a cukor is./ Hát... Aki itt van, az nagyon komoly összegeket fizetett be az ellátásért és az oktatásért - de persze azzal egyetértek, hogy ne zabáljon mindenki össze-vissza, amihez éppen kedve van. Hatvan kilométerre vagyunk a fővárostól, ahol bevásárolnak hetente, tehát tényleg be kell osztani azt, amink van :-(

 Az egyik amerikai turista és Elvis beszélgetnek - én meg fotózom őket:-)

 Ma csomagot kaptam New Yorkból, Pétertől, aki nagy ajándékozó :-)
Többek között három órát kaptam tőle: egy ébresztőt, egy analóg és
egy digitális karórát, mert egyszer nyafogtam, hogy nincs órám :-)

 Maicon a portugál fiú és Denis a spanyol lány - mindkettejükkel nagyon jóba vagyok

 Este a hallban: nemrég még gitároztak itt, most zenét hallgatnak és kártyáznak a fiatalok