Nagyüzem

Holnapra várunk több mint két tucat problémás tinédzsert Dániából, akik nálunk fognak lakni két hétig. Több tanár, és Selly Patterson /a blog nyitó képén, jobb oldalt/ jön velük. Itt tartózkodásukat a dán kormány finanszírozza. Ezek a fiatalok különböző problémák / válás, drog, alkohol, személyiség-zavarok/ miatt nem a családjukkal élnek és nagy gondjuk van társadalmi beilleszkedésükkel. Nagy a sürgés-forgás az iskolában, minden rejtett és elfeledett zugot takarítunk, javítgatunk.
Sokat kell mosni, rendezgetni, a kertet rendbe rakni. Stina meglehetősen ideges, s ma alig jutott vacsora az asztalunkra, ugyanis a szakácsnő hiába ment be vásárolni, kevés pénze volt, ugyanis hétről hétre egyre durvábban emelkednek az élelmiszer-árak a folytonosan emelkedő benzinárak miatt.
/A sziget évi 6 millió USA-dollár értékben importál élelmiszereket, csak az Amerikai Egyesült Államokból, de a szállítási költség jelentősen befolyásolja ezek árát./
Az Afrika-team nagyüzemi módra kapcsolt, már készülnek az afrikai hónapokra.Nagyon sokan - 16-an- vannak a csapatban, viszont ketten az utolsó pillanatban lemondták. Egy fiú nagymamáját baleset ért, egy lányt pedig a közeli Barbados szigetéről visszaküldtek Brazíliába. Ezek a dolgok minket is megviselnek, hiszen hónapok óta készült itt mindenki az érkezésükre. Múlt héten az egész tábor az Afrika-csoport terülét tatarozta. Nem csak a szobák lettek kifestve, de az ágyakat, polcokat is átfestették,minden elromlott dolgot kijavítottak, ventilátorokat, csatlakozókat szereltek, mostak, rendet raktak, válogattak. S ilyenkor nem csak az újak, de mindenki, beleértve a táborvezetőt és a tanárokat is, megfeszítve dolgoznak.
A Barbadosról visszaküldött lány esetében is az volt a kifogás,ami nálam: nem volt visszaútra szóló repülő-jegye, s bár volt nála meghívó levél, miszerint önkéntesnek jön St. Vincent szigetére, mégis visszafordították. Mikor én jöttem, nekem sem jegyem, sem meghívó levelem nem volt, viszont kerek-perec megtagadtam, hogy akár az USA-ba, akár Európába visszatoloncoljanak - pontosabban, nem voltam hajlandó kifizetni a repjegyet. Így végül 5 óra huzavona után, mialatt háromszor vittek be fegyveres őrökkel az emigrációs gyűjtőbe- tovább engedtek... A táborlakókban két vélemény alakult ki: egyik szerint a fiatal brazil lány nem tudott, nem mert olyan határozottan fellépni, mint én, de mások szerint a brazil útlevele nem volt eléggé meggyőző arra nézve, hogy nem emigrálni akar,hanem valóban önkéntes lesz itt. Nagyon sajnálom mindkét fiatalt, biztos, hogy nagyon rossz lehet most nekik.
Gáror barátunk is állandóan hazafelé kacsintgat, annak ellenére, hogy kifejezetten népszerű itt, sőt, a kis bolt tulajdonosának fia meghívta őt vasárnapra ebédelni a családhoz. Hát, nekem ezt két hónap alatt sem ajánlották fel... :-(

Kingstown, Clara Café - ezt a törzshelyünk, ha nagy ritkán bejutunk a fővárosba