És íme: Moszkva parti esték...és a politikailag korrektség

http://www.youtube.com/watch?v=lmFqN8xWSWE Megnéztem a youtube-n a fenti dalt és elszorult a szívem...Pedig nem is jártam Moszkvában, soha :-( Ha megtalálom a szöveget oroszul, akkor azt is le fogom írni :-) Az angol nyelvtanulást azért kezdtem el 35 évvel ezelőtt, mert éppen elváltam és hirtelen nagyon üres lett az életem... Valamit kellett kezdenem a sok szabad időmmel, ezért beiratkoztam az Élő nyelvek szemináriumára, kezdő angolra. Egy nagyszerű tanárt fogtam ki, aki énekekkel kezdte az órákat, s azokon keresztül igyekezett megszerettetni a nyelvet.... Akkor ismerkedtem meg a blues-zal és a hasonló afrikai-angol kultúrákkal. Egy "negro" dal volt az első, amit megtanultunk, a mai napig is el tudom énekelni és szeretem: Ez a Summertime,amely a földeken görnyedő néger rabszolgák énekeltek - azóta már világhírű lett, számtalan feldolgozásban lehet meghallgatni pl. a Youtube-n is /Ide másolnám, de nem tudom, mert ha kilépek innen, az új blogger.com-ról, akkor nem tudok ismét belépni, a pokolba is!!!/ Érdekes a nyelv változása,főleg a politikai változások tükrében. A nigger, negro kifejezés általánosan bevett volt korábban a rabszolgatartó-társadalmakban, de ma már ezeket a kifejezését ki sem lehet ejteni. A fekete polgárjogi harcok győzelmét követően az Amerikai Egyesült államokban a nyelv ekként változott: először a "black" kitételt alkalmazták a feketetékre, majd később ez is diszkriminatívvá vált.Helyette használták a színes bőrű kifejezést /cloured, colored/, majd ezt követte az Afro-American, de most már a politikailag korrekt megnevezése a nem fehér bőrüeknek: African-American, azaz Obama már az első afrikai-amerikai elnöke az USA-nak. Ehhez a társadalmi és nyelvi változáshoz 50 év kellett, ami nem sok, hiszen a rabszolga-tartásnak a térségben több száz éves, a világban pedig több ezer éves történelme van.

Moszkva parti esték

... hát igen... A tegnapi blog félbeszakadt, mert az ismét megváltoztatott blogger.com felületét nem tudom kezelni... Igen, biztos az én hibám... Megszoktam a régi klisét és bezavar az új..Nem vagyok elég rugalmas és nem tudok átállni az új dolgokra, ezért hátrányba kerülök. De visszatérve Tamara nénire, aki a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gyakorló Közgazdasági szakközépiskolában volt orosz tanárom. Előző félévben egy magyar anyanyelvű orosz tanár megbuktatott oroszból, Tamara néni nem volt lelkes,hogy megkapott tanítványának, ráadásul büntetésből,mint rebellis diákot. Egyikünk sem kívánta látni sem a másikat :-( Aztán az első órán döbbenten tapasztaltam, hogy Tamara néni Csehovról beszél és a Három nővérből olvas fel szövegrészleteket, s miközben fordítja az orosz néplélekről tart kiselőadást és közben orosz népszokásokról, ételekről beszél. Döbbenetes volt a váltás. Innen kezdve az orosz lett a kedvenc tantárgyam a magyar irodalom, a magyar nyelvtan és a történelem mellett. Év végén hármas kaptam oroszból,s elnézést kért tőlem Tamara néni, hogy nem mert 4-est adni, mert a tanárok kinyírnák azért, hogy egy fél év alatt egy bukott diákból hogyan lehetett valaki "jó tanuló". Innen kezdve nem volt megállás. Mindig 4-est kaptam - ötöst soha- mert egyébként Tamara -a háta mögött nem néniztük, természetesen - nagyon szigorú volt. Hogy szeretem és ismerem az orosz klasszikusokat, azt neki köszönhetem: írók, költők, festők a XIX-XX. századból- ezt hoztam emlékként magammal a KÖZGAZDASÁGI suliból! S mellette még sok éneket is, természetesen oroszul,mert Tamarával hetente megtanultunk egy orosz dalt. S mivel ő is kissé mélabú volt, mint a nagy orosz tajga, hát persze, hogy a Moszkva parti esték volt a kedvencem nekem is és neki is. Milyen szép volt, amikor zúgott az ének... A szomszéd termekben meg a statisztika fölött görnyedeztek a diákok és irigykedtek ránk! Nyolc év elmúlt, érettségi után sosem tanultam oroszul és több mint 30 évig nem is beszéltem a nyelvet. Három éve Ukrajnában kaland-túráztam - közel jártam Csernobilhoz is - s meglepődtem azon, hogy egy hét után már sok mindent megértettem, két hét elteltével már beszéltem az oroszt, ami már csak azért is érdekes volt, mert a függetlenségüket nem sokkal korában elnyert ukránok már nem szívesen szólalnak meg oroszul - az ukrán meg azért egy kicsit más nyelv. Ma már bánom, hogy nem folytatta tovább az orosz tanulását és nem akartam letetnni nylevvizsgát - de tényleg azt hittem, hogy soha nem lesz szükségem egyetlen idegen nyelvre sem. Aki nem élt K-Európában, az talán el se m tudja képzelni, miért gondolkoztunk így annak idején.. Hát azért, mert még útlevelet sem nagyon kaptunk a szocializmusban, utazgatni nem utathattunk külföldre - itt éltünk bezárva a saját anyanyelvünkbe

Úgy kell nekem... idegen nyelv!

Nos, itt az idő, hogy összefoglaljam nyelvtanulási élményeimet. Kilenc éves voltam, 1965-öt írtunk akkor, mikor az ált. iskolában befűztek minket, hogy tanuljunk idegen nyelvet. Annyira hittem a tanárnőmnek,hogy nekem is azonnal jelentkeznem kellett német szakkörre. Szegény hat elemit végzett anyám és apám nagyot nézett, amikor otthon előadtam, hogy ez a stúdium egyszerűen kihagyhatatlan az életemből... S bár ötödik gyermeke voltam a családnak, megadóan rábólintottak, ám legyen... Talán havi 20 forint volt a szakkör díja- de ez olyan kevésnek tűnik, hogy magam sem hisze el.. Kb. három hónapig toltam a dajcsot, ami egyébként nagyon unalmas volt...aztán meghalt a nagyi,váratlanul, 66 évesen, és a gyász indokolta, hogy miért is kell abbahagynom a der, die, das-sal való ismerkedést... Később az ötödik osztályban következett az orosz nyelv, mire apám köpött egyet- de fogalmam sem volt, hogy miért??? /Ma már tudom... Akkor az orosz hadsereg megszállás alatt tartotta az országot és a kötelező orosz nyelvtanítás különösen fájó volt azoknak, akik ezt akkor is helyükön kezelték../ Első orosz-tanárom egy kiugrott pap volt...Utálta az oroszt,utált minket, a diákokat is... és mi is utáltuk őt... Nem emlékszem már, hogyan telt el az a négy év, amíg az általános iskolában oroszt tanultunk,de az biztos,hogy több tanárunk is volt... s hát egyik sem tudta velünk a nyelvet megszerettetni. Utána jött négy év orosz nyelvtanulás a közgazdasági szakközépben... Hát mit mondjak... A tervezés, statisztika, könyvvitel volt a fő tárgy, minden más, pl. töri, matek, fizika, magyar vagy orosz a futottak sem még kategóriába tartozott, senkit sem érdekelt. Egy barom orosz tanárnőm volt két évig, meg is buktatott a rohadék... Aztán jött Tamara néni, egy született orosz nő, aki Csehovot és Tolsztojt