Moszkva parti esték

... hát igen... A tegnapi blog félbeszakadt, mert az ismét megváltoztatott blogger.com felületét nem tudom kezelni... Igen, biztos az én hibám... Megszoktam a régi klisét és bezavar az új..Nem vagyok elég rugalmas és nem tudok átállni az új dolgokra, ezért hátrányba kerülök. De visszatérve Tamara nénire, aki a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gyakorló Közgazdasági szakközépiskolában volt orosz tanárom. Előző félévben egy magyar anyanyelvű orosz tanár megbuktatott oroszból, Tamara néni nem volt lelkes,hogy megkapott tanítványának, ráadásul büntetésből,mint rebellis diákot. Egyikünk sem kívánta látni sem a másikat :-( Aztán az első órán döbbenten tapasztaltam, hogy Tamara néni Csehovról beszél és a Három nővérből olvas fel szövegrészleteket, s miközben fordítja az orosz néplélekről tart kiselőadást és közben orosz népszokásokról, ételekről beszél. Döbbenetes volt a váltás. Innen kezdve az orosz lett a kedvenc tantárgyam a magyar irodalom, a magyar nyelvtan és a történelem mellett. Év végén hármas kaptam oroszból,s elnézést kért tőlem Tamara néni, hogy nem mert 4-est adni, mert a tanárok kinyírnák azért, hogy egy fél év alatt egy bukott diákból hogyan lehetett valaki "jó tanuló". Innen kezdve nem volt megállás. Mindig 4-est kaptam - ötöst soha- mert egyébként Tamara -a háta mögött nem néniztük, természetesen - nagyon szigorú volt. Hogy szeretem és ismerem az orosz klasszikusokat, azt neki köszönhetem: írók, költők, festők a XIX-XX. századból- ezt hoztam emlékként magammal a KÖZGAZDASÁGI suliból! S mellette még sok éneket is, természetesen oroszul,mert Tamarával hetente megtanultunk egy orosz dalt. S mivel ő is kissé mélabú volt, mint a nagy orosz tajga, hát persze, hogy a Moszkva parti esték volt a kedvencem nekem is és neki is. Milyen szép volt, amikor zúgott az ének... A szomszéd termekben meg a statisztika fölött görnyedeztek a diákok és irigykedtek ránk! Nyolc év elmúlt, érettségi után sosem tanultam oroszul és több mint 30 évig nem is beszéltem a nyelvet. Három éve Ukrajnában kaland-túráztam - közel jártam Csernobilhoz is - s meglepődtem azon, hogy egy hét után már sok mindent megértettem, két hét elteltével már beszéltem az oroszt, ami már csak azért is érdekes volt, mert a függetlenségüket nem sokkal korában elnyert ukránok már nem szívesen szólalnak meg oroszul - az ukrán meg azért egy kicsit más nyelv. Ma már bánom, hogy nem folytatta tovább az orosz tanulását és nem akartam letetnni nylevvizsgát - de tényleg azt hittem, hogy soha nem lesz szükségem egyetlen idegen nyelvre sem. Aki nem élt K-Európában, az talán el se m tudja képzelni, miért gondolkoztunk így annak idején.. Hát azért, mert még útlevelet sem nagyon kaptunk a szocializmusban, utazgatni nem utathattunk külföldre - itt éltünk bezárva a saját anyanyelvünkbe