Úgy kell nekem... idegen nyelv!

Nos, itt az idő, hogy összefoglaljam nyelvtanulási élményeimet. Kilenc éves voltam, 1965-öt írtunk akkor, mikor az ált. iskolában befűztek minket, hogy tanuljunk idegen nyelvet. Annyira hittem a tanárnőmnek,hogy nekem is azonnal jelentkeznem kellett német szakkörre. Szegény hat elemit végzett anyám és apám nagyot nézett, amikor otthon előadtam, hogy ez a stúdium egyszerűen kihagyhatatlan az életemből... S bár ötödik gyermeke voltam a családnak, megadóan rábólintottak, ám legyen... Talán havi 20 forint volt a szakkör díja- de ez olyan kevésnek tűnik, hogy magam sem hisze el.. Kb. három hónapig toltam a dajcsot, ami egyébként nagyon unalmas volt...aztán meghalt a nagyi,váratlanul, 66 évesen, és a gyász indokolta, hogy miért is kell abbahagynom a der, die, das-sal való ismerkedést... Később az ötödik osztályban következett az orosz nyelv, mire apám köpött egyet- de fogalmam sem volt, hogy miért??? /Ma már tudom... Akkor az orosz hadsereg megszállás alatt tartotta az országot és a kötelező orosz nyelvtanítás különösen fájó volt azoknak, akik ezt akkor is helyükön kezelték../ Első orosz-tanárom egy kiugrott pap volt...Utálta az oroszt,utált minket, a diákokat is... és mi is utáltuk őt... Nem emlékszem már, hogyan telt el az a négy év, amíg az általános iskolában oroszt tanultunk,de az biztos,hogy több tanárunk is volt... s hát egyik sem tudta velünk a nyelvet megszerettetni. Utána jött négy év orosz nyelvtanulás a közgazdasági szakközépben... Hát mit mondjak... A tervezés, statisztika, könyvvitel volt a fő tárgy, minden más, pl. töri, matek, fizika, magyar vagy orosz a futottak sem még kategóriába tartozott, senkit sem érdekelt. Egy barom orosz tanárnőm volt két évig, meg is buktatott a rohadék... Aztán jött Tamara néni, egy született orosz nő, aki Csehovot és Tolsztojt