Újabb gyönyörű nap! Olyan jó itt a Karib-térségben, hogy soha semmiben nem lehetsz biztos, de abban igen, hogy valami jó majd történik, és ha az bekövetkezik, akkor csak át kell adnod magad neki....
A balul sikerült kirándulás-kísérletem után igazán aktív hétvége várt rám.
Szombat reggel az Equador-team tagjai végre megmászhatták a vulkánt / Krisztina erre vár,több, mint hat hete..../, s mehettem volna velük, de eszem ágában sem volt, a múltkori 6 és fél órás megerőltető túra után!
Az Afrika-team 9 tanulója ma elutazott, először Brazíliába, majd onnan tovább Afrikába. Szomorú voltam egy kicsit, mert nagyon jó kis csapat volt, s több kedvencem, köztük a Denis, Maicon és Keiko is elment, de mivel ők örültek, így hát én sem búslakodhattam nagyon.
Talán hosszú volt itt ez a hat hónap, amíg a felkészítésük tartott, s talán már vágynak egy kicsivel nagyobb szabadságra, mint ami itt, a Richmond Vale Academy szigorú keretei jutott nekik. Remélem, vigyáznak majd magukra, és épségben visszatérnek ide, vagy a hazájukba :-)
Szombat reggel az Action Team tagjainak kirándulást szervezett a csoportvezetőjük, Gugu, és én is csatlakozhattam hozzájuk. Bérelt mikrobusszal /a talpig fux-os srác taxijával/ mentünk be Kingstownba, de most azzal a céllal, hogy megnézzük a volt gyarmatosítók erődjét.
Mivel nem fértünk be mindannyian a kisbuszba, ezért többen a reptérrel tartó másik mikrobusszal jöttek utánunk, s legnagyobb meglepetésemre úgy döntöttek, hogy őket nem érdekli az erőd.. Megálltak a városban és később a légkondis fagyizóban találkoztunk velük. Vártunk rájuk jó sokat, a tűző napon, szóval, eléggé dühítő és érthetetlen volt számunkra, akik megnéztük az erődöt. Az iskola nem kis költségen bérli egy napra a mikrobuszt, tehát a programból való ellógás számomra nem szimpatikus. Gugu is dühös volt, de mit lehet tenni???
Kingstownban, a Berkshire Hill tetején magasodik az 1805-ben épült Fort Charlotte, mely III. György angol király feleségéről kapta a nevét. Ágyúival sosem lőttek! Erről a pontról nem csak St.Vincent sziget több öble látható be, de Grenadine-szigetek is. Csodálatos látvány! Sajnos, megint nem tudtam feltölteni az elemeimet, ezért a többiek által készített képeket fogom a későbbiekben feltölteni a blogomra.
Az erőd tökéletes állapotban van, érdemes ide fellátogatni. Az ide vezető út egy elitebb része a városnak, olyasmi, mint Budapesten a Rózsadomb. Nagy kertek és szép villák vannak itt, panorámával a Grenadinokra. Érdekes módon a két legszebb, hatalmas villa üresen áll...
Az erőd egyik épületében Wilkiam Linzee Prescott olajfestményein végig követhető a St. Vincentre betelepülő afrikai fekete rabszolgák, az itt élő sárga karibok, a fekete karibi indiánok sorsa, harca a francia és az angol gyarmatosítók ellen. Érdekes volt számomra, hogy ezt a nagyon érdekes kiállítást a tábor lakóinak többsége nem nézte meg :-(
Úgy tűnik, csak az európaiak a mániákus múzeum-rajongók... Ki nem hagytam volna ezt a lehetőséget, ha már egyszer eljutottam oda!
Az erőd meglátogatása után mi is ettünk egy jó nagy adag fagylaltot a városban. Meglehetősen drágát az árak: egy adag fagylalt átszámítva 700 forint, egy üdítő 300-400 forint. Ahhoz képest, hogy ez egy szegény sziget, meglepően magasak az árak. Talán ez is okozz azt, hogy inkább a túrista-paradicsom Grenadin-szigetekre, St.Luciára vagy Aruba szigetére özönlenek a külföldiek, s nem ide.
Fagyizás után kirándulás volt a program - de erről én nem tudtam. Jellemző életstílus itt, hogy általában semmilyen információt nem kapsz arról, hogy mi várható, majd úgy is megtudod, ha már benne leszel :-))) Mivel városba mentünk, ezért a legelegánsabb sortomat, az egyetlen, New York Cityben vásárolt "kimenős" pólómat és szép, elegáns fekete strandpapucsomat vettem fel reggel. Mikor a strandpapucsomat meglátta a túravezetőnk, nevetett rajtam, akkor még nem értettem miért??? Mire elértünk a két kocsival Spring Village szélére, ahol az esőerdő kezdődik, már szakadt az eső. A tucatnyi kiránduló többsége megtagadta, hogy az esőben túrázzon :-((
Így csak a helyi túravezető srác /fürdőgatyában, szakadt pólóban, mezítláb, kezében egy macsetével/, Gugu, a csoportvezetőnk, egy Afrikából visszatért lány és én vágtunk neki az új kalandnak. A többiek méltatlankodva hátra maradtak :-((( Hát, nem tudtam,mi vár rám... Majd három órát gyalogoltunk szakadó esőben hegynek fel, hegynek le, az esőerdőben. A srác jóslata igaznak bizonyult, negyed óra múlva már én is mezítláb gyalogoltam a sűrű erdőben. Eleinte paráztam, de a végén már nagyon élveztem a meleg sárban való csúszkálást. Az Afrikából hazatért lány erősen túlsúlyos, annak ellenére is, hogy még itt a táborban, a felkészítés alatt fogyott 25 kilogrammot. Neki nagyon nehéz volt ez a terep, sokszor a túravezető srác vezette őt kézen fogva. A srác nagyon kedves és udvarias volt, több esetben a hátán cipelt át minket, a három lányt a folyókon és a rozoga hidakon, amely nagy visongást váltott ki belőlünk :-))) Gyönyörű túra volt, nem túl nehéz, de nagyon szép!!!! Végül ázva-fázva, este hét órára értünk vissza a táborba, ahol a többiek duzzogva vártak ránk, gondolom,néhány órás várakozás után tértek vissza taxival a telepünkre. Igazán nem értem ezeket a fiatalokat: sem az erőd, sem a gyalogtúra nem érdekli őket - akkor meg mi a fenének indultak el????
Meglepetésre rengeteg pizza várt ránk, a szakácsnő nem kalkulált azzal, hogy 9-en elmentek ma tőlünk. S bár nem szoktam vacsorázni, de most degeszre zabáltam magam pizzával, salátával és papajával, ugyanis egész nap nem ettem egy falatot sem, kivéve az esőerdőben talált mangókat és más gyümölcsöket...Nagyon szép nap volt!!!!!!!
A Richomond-Kingstown közötti úton: a Karib-térségben jellemző erős színekre festik házaikat az emberek
Jellemző kép: a települések a tengerpartól felkúsznak a környező dombokra. Az unatkozó gyerekek, emberek, az út szélén ücsörögnek és nézik az elhaladó forgalmat, s közben kommunikálnak egymással: kiabálnak, integetnek
Egy ismert, jellemző szín: a karibi kék. A blogom címe: Karibi zöld, előbb-utóbb erről is lesz színes képem :-) Bár, most, hogy nézem a képet: a háttérben lévő kis zöld ház talán a karibi zöld... Bár a lime-zöld is igen használatos errefelé.
Egy elegáns, új ház. Biztos, hogy jómódú a tulajdonosa, hiszen ez a ház nemrég épült, teljesen befejezett, stukkókkal díszített, van kerítése és be is van kerítve. Biztos, hogy gazdájának komoly gépkocsija is van. A szigeten egyre több az autó, s mindenkinek japán gépkocsija van, a gazdagabbaknak Toyota terepjárója, a vállalkozóknak Toyota pick-up autója. Eddig nem értettem, hogy miért dolgoznak japán munkások a helyi halfeldolgozóban és miért építttek a japánok itt új halpiacot. Nyilvánvaló, hogy jó a gazdasági kapcsolat a két sziget-ország között, s ennek eredménye a sok japán autó behozatala ide.
Az út mentén sok kis bódé van, s van ahol csak egy kis kocsival települnek ki az élelmes vállalkozók. Általában alapvető élelmiszereket, és hűtött üditőket, söröket árulnak
Panoráma az autóból
Kingstown,St.Vincent sziget fővárosa. A kikötőben horgonyoznak a teherhajók,amelyek az árut szállítanak a szigetek között
