Az átkelés a határon most lassabban ment... minden csomagot kipakoltattak a buszból és leellenőriztek a dominikai oldalon. De mindenki kedves, udvarias és gyors volt, nem volt semmi gond. Itt figyeltem fel arra, hogy ahogyan a buszon, a két határon történő útlevél-ellenőrzésen, úgy itt, a csomagok kontrollján is előre engedték a külföldi /leginkább amerikai vagy európai/ utasokat, a két szomszédos ország állampolgárai mindig a sor végére kerültek.
Érdekes ez az elkülönítés - de megértettem.. Az én EU-s /magyar/ útlevelem külön megcsodálták mindkét oldalon - messziről jött vándor vagyok :-) Meg is néztem: most három fehér férfi és én voltam idegen a buszon - büszkén húztam ki magam, nem sok nő mászkál errefelé egyedül,s főleg nem európai és nem magyar...
A dominikai oldal közelében hatalmas használt-ruha biznisz-zajlik. Innen viszik az árút mindkét országba eladásra. Ezeket jótékonysági céllal kapják - de élelmesek lenyúlják, a szegényekhez egyik országban sem nagyon jut el - legalábbis nem ingyen!!!
Jó volt visszatérni a biztonságos kis falumba, ahova egy hónapja kissé félve költöztem be egyedül... Össze sem lehet hasonlítani, hogy mennyivel veszélyesebb az élet Haitiban, Cap-Haitien városában, mint La Yaguában. Itt mindenki kitörő örömmel fogadott - s a mai napig nem értik, mi a fenét kerestem én Haitiben??
Az elmúlt napokban nem sokat csináltam: megérkezett Marcsi Jamaicából, Zsuzsa pedig Bolognából, így már Erikával együtt négy magyar nő rémisztgeti a helybélieket :-)
A családnál, ahol bérlem a lakást, még mindig ellátást kapok a lakás ára mellé -holott ez nem volt eredetileg a megállapodásban... Hihetetlenül rendesek az itteni emberek, s már megszokták a jelenlétem, nem bámulnak meg naponta...
Azt nem tudom,hogy a karitatív célú projektjeimből lesz-e valami??? Wilfredoval, az egyik bolt tulajdonosával ma is egyeztettem arról, hogy végéig takarítjuk a falut... Elutazásom előtt beszéltem egy sráccal, aki éjjel-nappal egy méteres láncon kikötve tartja a kutyáját, hogy építünk egy kutyaházat és kennelt - de úgy látom, nem érdekli a dolog - vagy nem érti, miről van szó... Szóval, tegnap este, lesz ami lesz, leoldottam a láncról a kutyát - egész éjjel szabadon volt... Reggen persze ismét ki volt kötve - de nem adom fel...Holnap elviszem a kutyit sétálni és vagy szabadon engedem.... Meglátjuk... Egy helyi srác szerint nagy a sötétség itt, az emberek csak várakoznak - nem is tudják mire, mert igazából ne történik semmi, a kormány sem tesz semmit... Információkat próbálok szerezni pl. használtruha-adományok szétosztása ügyében, de egyenlőre csak annyit tudok, hogy mivel a Dominikai Köztársaság a turizmus miatt gazdag helynek számít, így ilyenféle projekteknek nem sok esélye van :-(
Ramon, a házigazdám, az üzlete előtt cukornádat rágcsál. Nekem is nagyon ízlik, szerencsére Haitiben többször is tudtam enni!
A baseball és a krikett nemzeti sport a Karib-térség országaiban. Kicsik-nagyon játsszák, ez egy kitörési pont a fiataloknak.
Gyerekek La Yaguában.
A faművesség, faszobrok nagyon népszerűek errefelé. Ez a hatalmas, egy fával kifaragott szobor La Yagua főútvonalán készül - még színesre fogják festeni később.
