Egyedül egy csónakban /Szép Judit felvétele/
A képen ugyan egyedül vagyok, a valóságban azonban nem... Bequián legjobb barátom és segítőm, a blogomról korábban már megismert Szép Judit fényíróval szőjük terveinket.
St.Vincent szigeteki közös barátaink, a Rose Hall-i dobosoknak napok óta szervezzük az első Grandine-szigeteki /Bequia-i/ fellépését... A helyzet annyira jó,hogy szinte kétóránént lesz fellépésük... először ingyen bemutató, s utána pedig már pénzért fognak játszani.
Ennek szívből örülök, ugyanis önkéntesként élek tkp. Rose Hallban, az ottani kulturásis egyesület meghívásából :-)
Judittal tegna este a legszebb bequiai bárban a szórólapokat terveztük,melyet ma Judit és
Ivor kinyomtatnak Kingstownban s aztán jön a plakátozás, szerte a településen. Mindenkiizgatott, s tudom, hogy már egész Rose Hall erről beszél :-) Két dobos egyszer-egyszer járt életében Beguián, ami azért a 35-51 éves korukhoz képest igen kevés..
Most pedig egyenesen több koncertet fognak itt adni a hét végén, sőt a CD-jüket a helyi könyvesboltban is fogják árusítani és a koncerteken él leszek az eladó. Nem csak önkéntese, de menedzsere is vagyok a dobos barátaimnak és ez meglepően jól megy itt, Bequián. Az itteni emberek rendkívül nyitottak mindenre. Bárkihez oda megyek ismeretlenül, bármilyen kérdéssel: Kérlek segíts nekem,ezt és ezt szeretném... s azonnal, mintha 100 éve ismernének intézkednek...Az itten emberek hozzá vannak szokva a turistákhoz, belőlük élnek, de többről van szó: arról, hogy szívesen ismerkednek, beszélgetnek, lazák és jópofák és tényleg rendkívül nyitottak. Naponta többször sétálok végig a sétányon, s már -már helyiként kezelnek... Jól vagy? Minden rendben? Nincs semmi gond? Naponta tucatnyian kérdezik meg, oda-vissza a sétányon. Érezd jól magad! Szép napot! Remélem, szereted Bequiát???- kiálltanak utánam mosolyogva :-)
Ketten a képen Lovassy Katalinnal. Kati is magyar lány, önkéntes Richmondban. Itt ismertem meg és azonnal barátságot kötöttünk. Szép napot töltöttünk el együtt kirándulással és rengeteget beszéltünk. Tényleg fél szavakból is megértjük egymást, ahogy Judittal is.
Nyitott, kedves, érdeklődő lány, két felsőfokú nyelvvizsgával, egyetemi végzettséggel - volt önkéntes, most már tanár itt. Ismerkedik a karib-térséggel és az önkéntesek világával.Nagy szerencsém, hogy ilyen nagyszerű magyar fiatalokat ismerhettem meg itt, a világ végén... Két évvel ezelőtti magyarok itt: Marcsi, Kriszta és Gábor valamint Judit, s most Judit, Kata és Beáta...kiváló emberek, nagyszerű társak, jó cimborák. Mindig számíthatunk egymásra :-)
A három jó barátnő egy bequiai tenberparton: Kata, Judit és Judit from Hungary :-)
Judit, Kata, Judit és Ivor, a bequiai srác. Itt éppen a legnépszerűbb helyi kocsmában vigadunk egy este. Ivor Judit vőlegénye és végtelenül kedves, szimpatikus srác, mára már őt is barátomnak tekinthetem. Lelkesen tanul magyarul, mert néhány hónap múlva Judittal Magyarorságon tervezik az esküvőjüket, aztán majd itt, Bequián is lesz szertartás. De jó lenne itt lenni, meg otthon is, rérszt venni mind a két szertartáson :-)
Nem csak Ivor, de barátjai is nagyon kedvesek, ilyen pl. Romeo, a nagyon magas, vékony raszta srác, akihez Happy Hours-ra, azaz kedvezményes koktélokra rájunk rá néha, ha van pénzünk...
Az út menti kókuszosok :-) Ingyen kókusz, ingyen dzsúz, ingyen a helyi, méregerős, 87.5 százalékos rum :-) Azóta már ezek a helyi férfiak is ismerősként köszöntenek minket, s ők is szeretnék, ha nagyon jól éreznénk itt magunkat :-)
