Na, hát nem akárhol, hanem "A karib-térség legjobb bárjában", a pult mögött :-)
Hihetetlen, de nem Budapesten, hanem a karib-térségben sikerül megvalósítani régi nagy álmom, a romkocsmát.... Két évvel ezelőtt, mikor erre jártam, Bequia szigetén,már beszélgettem a legnépszerűbb s ráadásul éjjel-napva nyitva tartó helyi bár bérlőjével, hogy milyen jó lenne, ha nekem is lenne egy ilyen üzletem errefelé... Nosza, rajta, mondta ő, társuljak vele, csináljuk együtt...Jó lenne, igen - de hát csak három napra jöttem ide látogatóba és utazom tovább s aztán haza, Magyarországra. Nem baj, mondta ő, majd ha legközelebb jövök, akkor megcsináljuk - válaszolta barátságosan...
Én meg búsan lógattam a fejem, mert biztos voltam benne, hogy sosem visszatérni ide, a világ egyik legtávolabbi kis karibi szigetére. Útban voltam a többi Grenadine-szigetre s tudtam, hogy nemsokára ismét Európában leszek. S mi történt? Másfél év elteltével újra itt vagyok, ráadásul Bequián horgonyoztam le egy véletlen folytán ....
Már két napja besegítek a helyi bárba de még csak ismerkedünk egymással a bérlővel...
Rengeteg lehetőség van a helyben, mert eléggé lepusztult, viszont pörög éjjel -nappal. Mikor először megláttam a teraszt hátul, amely tele volt koszos cucokkal, törött bútorokkal, legyekkel hemzsegő mosatlan edényekkel, akkor eldobtam az agyam.. Aztán jött a konyha, amit inkább nem ecsetelnék, legyen elég annyi, hogy legyek százai nyüzsögtek benne. Oké, mondtam, ha jövök, akkor takarítással, rendrakással és selejtezéssel kezdünk, ja meg ki kell mindent rámolni, fertőtleníteni, ja és kérek festést, mázolást, a bútorokat átrámolom, új lámpák kellenek, napernyők, nyugágyak, bútorok és persze új hűtők és persze gáztűzelyek és és persze új tányérok és polcok , ja is igen, mi lenne, ha vennénk egy szemetes lapátot meg egy vödröt is mert az sincs..meg egy tiszta mosogatószivacs sem ártana, ja, igen és a teraszra lámpák, gyertyák, árnyékoló és és és és és.... csak soroltam.
Beige pedig csak annyit mondott: oké. Oké? - kérdeztem - akkor szerdán kezdek. Jó mondta, egymás kezébe csaptunk.... s már eltelt három nap és csak dzsuvázok mint egy megszállott. Kb. mindenki hülyének tart, de persze tetszik is nekik. Eddig egy konyhát, egy lomtárat, a teljes teraszt és kertet valamint az UTCAFRONTOT dzsuváztam végig - kb. egyedül. Néha volt fél napos, vagy tíz-tíz perces segítségem. Ha Ufó lennék,sem keltenék nagyobb megdöbbenést annál, mint amit most teszek.... Viszont legyek százaitól, csótányoktól, döglött patkánytól, mumifikált állathullától és kb. másfél köbméter szeméttől szabadítottam meg a céget. A szemétdombról kirángattam két Texaco-s olajoshordót, négy rissz-rossz széket, lemostam néhány műanyag sörös-rekeszt, kiszabadítottam három,törött műanyag-kaspóban vergődő pálmafát meg egy beton - hengert és berendeztem vele a romkocsa-teraszom. S láss csodát:már az első órában használatba vették azok a helyi vendégek, akik nem akarnak a bár előtti fedett, s ezért meglehetősen fülledt teraszon dagonyázni. Itt mondjuk tűz a nap, de a szomszéd kertből áthajló banánfák árnyékába lehet húzódni, mondjuk éppen a WC mellett, de ez itt igazán nem gond... Jó kis karibi egyveleg, jöhetnek vígan borzongani a fehér turisták is :-)
Persze lesz ez jöbb is, mert Judittal közösen itt egy tengeri feelinget fogunk létrehozni. A teraszt megnagyobbítjuk majd és hátul zöldséges-kertet csinálunk, hogy a főzéshez legyen friss zöldségünk - mert egyébként ezen a turistáktól hemzsegő szigeten minimum minden duplájába kerül, mint a szomszédos St. Vincenten. S igen, főzni és sütni is fogunk.
Szóval, most itt ülök a romteraszomom, írom a blogom ismét... és nagyon örülök.. Igen, ingyenes internet is lesz is... azaz nem ingyenes, hanem csak azok használhatják, akik fogyasztanak is. Melettem ül két helyi srác , jó sok arannyal a kezükön és nyomatják a helyi káromkodást, amit hálistennek nem nagyon értek meg :-) Van annak is előnye, ha nem beszél valaki jól a helyi nyelven :-)
A fiúk egymásnak adják az infót: a fehér lady takaritott és rakott rendet... szóval, a respect megvan, ami napi több házassági ajánlatban csúcsosodik :-) Baige pedig elnevezett fehér angyalának... Ez jó,nagyon jó: a megújított terasz neve White Angels Beach lesz :-) és Szép Judittal együtt fogjuk gatyába rázni.... :-).... nem csak a területet, de az itt dagonyázó férfiakat is......
Tegnap este Baige 55. szülinapi partija volt, ezért Judit és én is beálltunk segíteni az amcsi pultoslánynak. Iszonyú pörgés volt, este 9-től reggel 3-ig toltuk a pultnál... Akkor mi hazamentünk, a többiek még maradtak, mert a bár még vígan üzemelt. Baige és a pultoslánylány helyi udvarlója a grillet csinálta. Ivor, Judit férje -egy héttel az eskövűjük után- egész éjjel vigyázott ránk a pultnál,ahogyan Ki Mani, a raszta esküvői tanútársam is.
Alakul egy jó kis család, alakul egy összetartó kis társaság :-)
Baige bárja: a Hibiscus bár Bequián a legnépszerűbb hely a helyi lakosok körében
Az egyik kedves törzsvendég
Szép Judit, a leendő menedzser és Baige, a főnök
Életkép: Baige és a sellő :-)
Na, hát nem akárhol, hanem "A karib-térség legjobb bárjában", a pult mögött :-)
Hihetetlen, de nem Budapesten, hanem a karib-térségben sikerül megvalósítani régi nagy álmom, a romkocsmát.... Két évvel ezelőtt, mikor erre jártam, Bequia szigetén,már beszélgettem a legnépszerűbb s ráadásul éjjel-napva nyitva tartó helyi bár bérlőjével, hogy milyen jó lenne, ha nekem is lenne egy ilyen üzletem errefelé... Nosza, rajta, mondta ő, társuljak vele, csináljuk együtt...Jó lenne, igen - de hát csak három napra jöttem ide látogatóba és utazom tovább s aztán haza, Magyarországra. Nem baj, mondta ő, majd ha legközelebb jövök, akkor megcsináljuk - válaszolta barátságosan...
Én meg búsan lógattam a fejem, mert biztos voltam benne, hogy sosem visszatérni ide, a világ egyik legtávolabbi kis karibi szigetére. Útban voltam a többi Grenadine-szigetre s tudtam, hogy nemsokára ismét Európában leszek. S mi történt? Másfél év elteltével újra itt vagyok, ráadásul Bequián horgonyoztam le egy véletlen folytán ....
Már két napja besegítek a helyi bárba de még csak ismerkedünk egymással a bérlővel...
Rengeteg lehetőség van a helyben, mert eléggé lepusztult, viszont pörög éjjel -nappal. Mikor először megláttam a teraszt hátul, amely tele volt koszos cucokkal, törött bútorokkal, legyekkel hemzsegő mosatlan edényekkel, akkor eldobtam az agyam.. Aztán jött a konyha, amit inkább nem ecsetelnék, legyen elég annyi, hogy legyek százai nyüzsögtek benne. Oké, mondtam, ha jövök, akkor takarítással, rendrakással és selejtezéssel kezdünk, ja meg ki kell mindent rámolni, fertőtleníteni, ja és kérek festést, mázolást, a bútorokat átrámolom, új lámpák kellenek, napernyők, nyugágyak, bútorok és persze új hűtők és persze gáztűzelyek és és persze új tányérok és polcok , ja is igen, mi lenne, ha vennénk egy szemetes lapátot meg egy vödröt is mert az sincs..meg egy tiszta mosogatószivacs sem ártana, ja, igen és a teraszra lámpák, gyertyák, árnyékoló és és és és és.... csak soroltam.
Beige pedig csak annyit mondott: oké. Oké? - kérdeztem - akkor szerdán kezdek. Jó mondta, egymás kezébe csaptunk.... s már eltelt három nap és csak dzsuvázok mint egy megszállott. Kb. mindenki hülyének tart, de persze tetszik is nekik. Eddig egy konyhát, egy lomtárat, a teljes teraszt és kertet valamint az UTCAFRONTOT dzsuváztam végig - kb. egyedül. Néha volt fél napos, vagy tíz-tíz perces segítségem. Ha Ufó lennék,sem keltenék nagyobb megdöbbenést annál, mint amit most teszek.... Viszont legyek százaitól, csótányoktól, döglött patkánytól, mumifikált állathullától és kb. másfél köbméter szeméttől szabadítottam meg a céget. A szemétdombról kirángattam két Texaco-s olajoshordót, négy rissz-rossz széket, lemostam néhány műanyag sörös-rekeszt, kiszabadítottam három,törött műanyag-kaspóban vergődő pálmafát meg egy beton - hengert és berendeztem vele a romkocsa-teraszom. S láss csodát:már az első órában használatba vették azok a helyi vendégek, akik nem akarnak a bár előtti fedett, s ezért meglehetősen fülledt teraszon dagonyázni. Itt mondjuk tűz a nap, de a szomszéd kertből áthajló banánfák árnyékába lehet húzódni, mondjuk éppen a WC mellett, de ez itt igazán nem gond... Jó kis karibi egyveleg, jöhetnek vígan borzongani a fehér turisták is :-)
Persze lesz ez jöbb is, mert Judittal közösen itt egy tengeri feelinget fogunk létrehozni. A teraszt megnagyobbítjuk majd és hátul zöldséges-kertet csinálunk, hogy a főzéshez legyen friss zöldségünk - mert egyébként ezen a turistáktól hemzsegő szigeten minimum minden duplájába kerül, mint a szomszédos St. Vincenten. S igen, főzni és sütni is fogunk.
Szóval, most itt ülök a romteraszomom, írom a blogom ismét... és nagyon örülök.. Igen, ingyenes internet is lesz is... azaz nem ingyenes, hanem csak azok használhatják, akik fogyasztanak is. Melettem ül két helyi srác , jó sok arannyal a kezükön és nyomatják a helyi káromkodást, amit hálistennek nem nagyon értek meg :-) Van annak is előnye, ha nem beszél valaki jól a helyi nyelven :-)
A fiúk egymásnak adják az infót: a fehér lady takaritott és rakott rendet... szóval, a respect megvan, ami napi több házassági ajánlatban csúcsosodik :-) Baige pedig elnevezett fehér angyalának... Ez jó,nagyon jó: a megújított terasz neve White Angels Beach lesz :-) és Szép Judittal együtt fogjuk gatyába rázni.... :-).... nem csak a területet, de az itt dagonyázó férfiakat is......
Tegnap este Baige 55. szülinapi partija volt, ezért Judit és én is beálltunk segíteni az amcsi pultoslánynak. Iszonyú pörgés volt, este 9-től reggel 3-ig toltuk a pultnál... Akkor mi hazamentünk, a többiek még maradtak, mert a bár még vígan üzemelt. Baige és a pultoslánylány helyi udvarlója a grillet csinálta. Ivor, Judit férje -egy héttel az eskövűjük után- egész éjjel vigyázott ránk a pultnál,ahogyan Ki Mani, a raszta esküvői tanútársam is.
Alakul egy jó kis család, alakul egy összetartó kis társaság :-)
Baige bárja: a Hibiscus bár Bequián a legnépszerűbb hely a helyi lakosok körében
Az egyik kedves törzsvendég
Szép Judit, a leendő menedzser és Baige, a főnök
Életkép: Baige és a sellő :-)
