Ezt a szót ezelőtt nem is hallottam.... Szép Judit fénymegadó művész. Nem fotóművész, nem rendező, hanem fénymegadó művész - mozifilmeken dolgozott az utóbbi tíz évben, s talán éppen a rengeteg munka, hajtás, határidők előtt menekült el ide, a földi Paradicsomba.
Szép Judit, a fénymegadó az egyik magyar önkéntes itt, ő is Afrikába készül. Az első pillanattól szimpatizáltunk egymással s az elmúlt három hét is azt bizonyította, hogy nagyon jól megértjük egymást. Érdekes: életkor szerint a lányom lehetne, s mamájának három lánya van,nekem meg három fiam :-)
Judithoz megérkezése után 1-2 nappal egy helyi srác szegődött és minden áron meg akart vele ismerkedni. Én is ott voltam, így hát kénytelen-kelletlen hármasban beszélgettünk. Mikor a srác meghallotta, hogy őt is és engem is Juditnak hívnak, teljesen kikészült... Mind mondta, ismeri az ókori történetet Juditról/és Holofernészről/ és már régóta várt egy égi jelet, ami arra utal, hogy valami változni fog az életében, amivel nagyon elégedetlen.
Nos, most kapott egyszerre két Juditot és meg van döbbenve, mert megerősítve látja, hogy nem hiába várt a jelre
.
Két nap múlva is összefutottunk a fiúval a tengerparton - szerintem Juditra várt - s elmondta, hogy ismét elolvasta Judit történetét, s tudja, hogy neki Fénymegadó Szép Juditra van szüksége....
Nagyon ügyes... :-) Ilyen kifinomult udvarlást itt még nem hallottam :-))))
A fotón: Fénymegadó Szép Judit
A mi Juditunk nagy népszerűségnek örvend a tanárok és a diákok körében is, amire mi, a többi magyar is büszkék vagyunk. Erősítette a hírünket: a magyarok értelmesek, műveltek és még jól is dolgoznak. Judittal immár négyre bővült az itteni magyarok létszáma - s szerintem, a legjobb csapat mi vagyunk :-)))
Még akkor is, ha Gábornak és nekem nehezünkre esik kommunikálni angolul a többiekkel, s akkor is, ha Krisztina még csak tanulja a spanyolt és Judit most kezdi el az ismerkedést a portugállal. Bizony, nem minden a beszéd: a metakommunikációs jelzések nagyon jól működnek itt, szavak nélkül is megértjük egymást a hasonszőrűekkel...
Itt jut eszembe, hogy milyen sok helybéli kedvel minket - bár van olyan vélemény is, hogy a fehér bőrszínünk a népszerűség oka elsősorban. Szerintem, ez azonban nem igaz. Nagyon jó viszonyban vagyunk mi itt magyarok mindannyian a helyi emberekkel -talán Krisztina az egyetlen, aki kissé távolságtartó - , legyenek azok egyszerű farmerek, bolti eladók, konyhai munkások, vagy bármi. Nincs olyan nap, hogy nekem ne mondaná egy-két farmer :respcect /tisztelet/, s bizony Blessed! köszöntésben is sokszor részesülök: ezt jobb ököllel többször a szívre ütve mutatják nekem.
/Blessed kb. annyit jelent: Áldás, áldott vagy!/
Judit órákon át beszélgetett a helyi sráccal az itteni emberek életéről, a kapcsolatokról családtagok, szülők-gyereket, férfia-nők között. Azt hiszem,többet tanultunk ebből, mint amit én itt megtapasztaltam két hónap alatt. Az információk egy része sokkoló volt - főleg a férfi-nő kapcsolatra vonatkozóan - nincs is kedvem erről írni :-(
Judit többek között fotózásra tanítja Jonathánt, klasszikus órákat ad neki. Majd órákat töltenek el azzal, hogy megvágják, "átfényezik" a felvételeket.
Itt, a Karib-tenger partján csodás színek vannak, s hihetetlen fények - Juditnak ez tényleg a Paradicsom - ahogy nekem is...
Ebben a blogbejegyzésben Fénymegadó Szép Judit felvételei láthatók.
JUDIT KÖNYVE
/Forrás: wikipedia /
Judit könyve ősi zsidó írás. A könyv elbeszélése szerint Nabukodonozor hadvezére, Holofernész hadjáratot vezetett Izráel ellen, és amikor Bethulia az ostromlott város már majdnem megadta magát, akkor Judit, a gyönyörű és istenfélő zsidó özvegy fogta magát és az ellenség táborába ment. Ott ő a Holofernész kegyeibe férkőzött, aki megpróbálta elcsábítani őt. Judit lefejezte a részeg Holofernészt és fejével visszatért a városba, és ezután a zsidók megfutamították az ellenséget. A történet Juditot az istenfélő zsidók példaképeként festi le és azt mutatja be, hogy Isten megmenti népét, amikor elkötelezettségét az ellenség gúnyolja. Ez a történet számos ősi nyelven él, és egy népmesén alapulhat, amit valószínűleg a Hasmoneusok korában (kb. Kr. e. 160-37 között), Palesztinában jegyeztek le. Nabukodonozor Asszíria királyaként való megemlítése arra utal, hogy a könyv esetleg nem történelmi céllal íródott, bár találhatunk a leírt betöréshez történelmileg hasonlót, amit IV. Antiokhosz követett el a szöveg keletkezése előtti időben
