St. Vincent szigetén

St. Vincent szigetén
Gilroy, Jutka, Selly

1.12.2013

Én is hülye nyugati lettem?

Elnézegetem a helyiek étkezését, ők meg az enyémet, és mindkét oldal derül a másikon. Én vega lettem másfél évvel ezelőtt, nem eszem semmilyen húst, de tojást és tejtermékeket igen, s főleg zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, azokat is a legtöbbször nyersen. Itt a karib-térségben rengeteg gyümölcs van, s vidéken nagyon olcsó sőt legtöbbször az út mentén felszedhető. A kedvencem itt a mangó, épp most van a szezonja. A család egy közeli kertjében két hatalmas több száz éves mangófa van, és rengeteg gyümölcs a földre lehullva... nem nagyon szedik fel és eszik meg, néha a két disznót kiengedik legelni. Olyan itt a mangó, mint nálunk otthon a szilvafa - mindenütt megterem, túl sokat is terem... Mióta itt vagyok, egyszer láttam egy családtagot enni egy mangót - a többieket még nem is láttam. Amit esznek viszont szinte minden nap az a bab, a rizs és hús - hatalmas adagokban. Láthatóan sokat esznek édességet, leginkább helyi,cukrozott és szénsavas üditőket és nyalókét szopogat fiatal, idős, sőt még egy évesnél kisebb gyereket is láttam nyalókával nyugtatgatni. Én leginkább vizet iszom, a lehető legtöbbet, egyrészt a meleg miatt, másrészt mert vízhiányos vagyok és ez rosszul hat a magas vérnyomásomra, ugyanis a sürű vért nehezebben pumpálja a szíve. Itt mindenki derül rajtam, hogy vizet iszom - vagy sört, de ezt nem nézik jó szemmel,nő létemre, szóval marad a víz. Próbáltam elmagyarázni a helyieknek, hogy ne egyenek olyan sokat, annyi babot és rizst,rengeteg húst, de csak nevetnek rajtam... Nincs is semmi közöm hozzá... csak látom a sok elhízott embert - különösen a nők, akik otthon ülnek, mert nincs munkájuk, viszont viszonylag több gyereket, átlagosan kb. négyet szülnek... és bizony kövérek. Nagyon kövérek, sőt egészen furcsán eltorzultak: különösen a hasuk és a combjaik vastagok és alig tudnak mozogni.... Mondjuk, nem is nagyon akarnak... Én itt soványka vagyok, pedig otthon nem... Elgondolkodtam azon, hogy én is meghülyültem??? 10-20 évvel ezelőtt a Nyugat-Európából jött ismerőseimet én is kinevettem, mikor csak palackozott vizet voltak hajlandóak inni, marokszám szedték a vitaminokat és ásványi anyagokat, vadászta minden egészség és fiatalság-megőrző szerre, köztük pl. a magyar Béres csappre is, ami akkor még hiánycikk volt. De ugyanigy a magyar Hélia termékek is nagyon menők voltak akkor, mert organikus kozmetikumok... De vélhetően nekik volt igazuk. Mióta leadtam 16 kilót és csinos vagyok /vele szemben viszont ettől halálosan ráncos lett az arcbőröm, mert kifogytam belőle.... /, s nem eszem húst, azóta az energia-szintem legalább 150 százalékos és semmilyen betegségem nincs. A helyi emberek nehezen mozognak, sokat akarnak pihenni, nem szeretik a napot /helyi fekete-bűrüekről van szó!!!/, nem járnak a csodálatos Karib-tenger partjára, nem úsznak, nem fürdenek és még csak nem is piknikelnek ott. Tegnap a tervezett program megint elmaradt - ez eléggé tipikus itt-, mert hát máshogy alakul. Eléggé meglep ez engem, mert én ha eltervezet valamit azt általában meg is szoktam csinálni...Itt meg mindenki csak vár valamire... De mire???? A tegnapi programot lemondta az a helyi hölgy, aki meghívott.... de nekem az ismerősöm elfelejtett szólni... szóval csak vártam órákon át... Du. kértem a barátom, hogy legalább menjünk le a strandra, ami gyalog innen húsz percre van...s mivel még nem láttam a tengert közelről mióta itt vagyok, már eléggé be voltam sózva. Megyünk, megyünk, mondták többen is, majd újabb három óra elteltével nagy nehezen szereztek egy kocsit sofőrrel aki szívességből levitt a partra.... inkább vártak órákon mint kétszer húsz percet sétáljanak. Nos, hát le is értünk naplementére, ami egyrészt csodálatos volt,másrészt pedig 15 perc fürdés után abba is hagytam a programot, mert sötét lett, hideg és elkezdett esni az eső. Öten mentünk a partra és egyedül én úsztam. A négy éves kislányt egy kicsit beengedték játszani velem a vízbe - de senki sem jött be vele... Érdekes,hogy a gyerekek csak úgy elvannak itt, játék nincs,foglalkozás nincs, az unalomtól ez a kislány is nyűgös, sokszor követelőző... Teljesen megértem. Én szoktam vele egy kicsit játszani, hát már meg is mondta az anyukájának, hogy én vagyok a lánya,nem ő :-(